mégsem???

Nos, mégsem lett vége a dalnak?! ;) De minden esetre a blogolásnak már annyi... kiírtam! Ettől függetlenül még twitt-elek, meg fotózgatok mindenfelé, s ami nem fér ki a twitter-re, az ide kerül: http://megmindigkao.tumblr.com/

apokalipto #9

...és kész, vége! :) Innentől már csak az íróasztal fiókjának írogatok, ha írok... Köszönöm az eddig figyelmet és mindenkinek békés kellemes ünnepeket!

apokalipto #8

A történet, vagy eme több részen átnyúló mondókám elején, ha még emlékszik valaki, tettem némi utalást vallási témában. S most, hogy a végére értem, jöjjön egy újabb - keretes szerkezet, hogy a szimmetria meglegyen, s mintegy összegezve az eddig leírtakat.

A tényeken, a fantázián túl, s a hiten keresztül mi létezik, s mi nem, csak az tudja, aki már túl van mindenen. Túl mindenen, s látni az egészet egyben, látni mi volt, mi van és mi lesz... karácsonykor visszaolvasva ezeket hányan fogják majd azt mondani magukban, hogy mekkora nagy hülyeség ez?! ;) Én biztosan...

De hogy ne térjek el a lényegtől, s tényleg összegezzek mindent egy nagy pont, ki is teszem nyomban, pontban holnap. Addig is lovasok, jöjjetek elő, gyááá!!!

apokalipto #7

A tudomány nagy szó... ha betartod úgy jó! ;) S van az a pletyka, vagy nem is tudom minek nevezzem, hogy tudatosan visszafogják/visszatartják az újabbnál-újabb dolgokat, nem kerülnek a nyilvános, nagy közönség elé majd sokkal-sokkal később. Ha egyáltalán valaha használhatjuk azokat, mi, egyszerű halandó emberek.

Ezzel párhuzamosan pedig van az a tény, hogy az emberiség, mint faj, egyre jobban hülyül. Amíg egy egyszerű középkori (és nem középkorú) átlagember (és nem az elkényeztetett úri-osztály) tudta hol és hogy kell megfogni egy kalapácsot, és ha kellett egyedül megépítette a saját házát, amibe aztán belevitte az asszonykáját és közös erővel beleteremtettek 3-4 tucat gyereket, addig a ma élő átlagembernek, ha azt mondod, hogy kalapács, a húsosztályon kezdi el keresgélni. S ugyanez levetítve a nőkre: az akkori nők, két marék szalmából, a padláson fogott 3-4 db egérből isteni vacsorát tudtak főzni a munkában megfáradt, hazatérő uruknak. A mai nők pedig már a forró vizet is boltban keresik. ;)

De visszatérek inkább a tudományhoz. Tudom, már említettem az úgynevezett laborpatkányokat, akik vírussal és rengeteg véletlennel könnyen előidézhetnek világvégét, de a fantázia itt még nem áll meg. Hisz nem csak orvosok, vagy jobban írva, biológiai érdekeltségű tudósok kísérletezgetnek. Ott van még a fizika és a kémia is... talán egyedül a matematikusok tudnák a legkevésbé elérni, hogy megszűnjön a Földön minden élet. :) De amikor a fizikusok és kémikusok jól összedugják a fejüket, és atomokat ütköztetnek, vagy vegyületeket öntögetnek egymásba, akkor is elszabadulhat egy világméretű pokol.

Felteszem azt egy példának, hogy mondjuk egy kísérlet során létrejön egy olyan anyag, vagy éppen felszabadul egy erős kötésből, ami aztán a súlyánál és egy jellemzői révén keresztül eszi magát a Föld összes kérgén, rétegén, egyenes a tüzes középpontjába hatolva, ott reakcióba lép, és egy olyan folyamat indul, ami annak idején a Föld keletkezésekor uralkodott, vagyis egy talpalatnyi föld sem volt sehol, csak mindenfelé izzó láva. Globálisan lejátszódó gyors folyamat... és ez csak egy tudományos-fantasztikum-ötlet! :D S hol van még az időutazás?! ;) Mi van, ha valami őrült annyira hisz benne, hogy nemcsak elméleti úton agyal rajta, de konkrét kísérletezéseket is végez... s a műszere megbabrálná a Föld biológiai óráját... katasztrófa a legmagasabb szinten. Vagy az űrutazás, ami nem fikció-szó...de a fénysebesség áttörésének kísérletezése közben mondjuk a Föld egyik fele kiszakad a térből, a másik felét meg szépen magába rántja a Nap. Akkor aztán mondhatjuk, hogy Jó napot! :P

apokalipto #6

Az eddigiekből is kristály tisztán látszik, hogy kissé sok véletlen kell ahhoz, hogy egyetlen egy napra összpontosítva, mégha olyan kis porszem is vagyunk a világmindenségben, ez az egész végleg megsemmisüljön. Ettől olyan hihetetlen az egész... és mégis, még mindig töröm a fejem a különböző módokon, módozatokon. Mi történhetne még az év egy bizonyos napján, aminek annyira meghatározónak kell legyen, hogy utána már semmi más. Hisz úgy szállnak az évek a fejünk fölött, hogy van hogy csak azt vesszük észre, hogy "jé, már megint elmúlt egy", s hacsak a munka robotja menne a mindennapok 24 órájában (mínusz az alvás), és semmi szórakozás, vagy egy-egy kikapcsolódás, akkor joggal nézhetnénk fel az égre és kérdezhetnénk, hogy mi értelme ennek az egésznek... Közben Zámbó Árpi énekelne mellettünk, kibontott, göndör hajával, hangjából messzire szállna az, hogy "nézz le rám, oh Istenem".

Csak mi nem lennénk Noé, hogy egy hang megszólalna és nyugtatgatna, hogy lesz, igenis lesz értelme, csak várjunk még türelemmel és meglátjuk. S ugyanez a helyet a Földönkívüli értelmes élettel is. Az erről elhíresült titkos kutatási hely, az 51-es körzet, már majdnem 60 éve áll, s az irodalom, vagy a filmipar már valószínű sokkal régebb óta foglalkozik a témával... De ami a lényeg, hogy én nem hiszem, hogy megérem azt a kort, amikor tényleg, megcáfolhatatlan tényként tudjuk látni és igazolni, hogy valóban vannak...

Hacsak most a világvége konkrétan nem lesz a hozzájuk köthető. :) Tegye fel a kezét az, aki nem látott még olyan filmet, amiben a földönkívüliek megtaláltak a Földet és nem kezdték el egyből lerombolni pl.: az itteni ásványkincsekért. Persze ha az emberiség még hagyott valamennyit abból, amit az anyatermészet annak idején szívesen adott. ;) És csak azért fogalmaztam így, mert eloszlatnám mindenkibe azt a tévképzetet, hogyha bárki, a filmen megjelenített idegenekről azt gondolná, hogy csúnya, rossz, gonosz bácsik... mi, emberek nem vagyunk rosszak, sőt rosszabbak. A különbség csak annyi, hogy amíg mi szépen baltával, magunk alatt vágjuk a fát, ők meg jönnek a nagy büdös semmiből és berregtetik a motorosfűrészüket. Na ezért kell őket folyton elküldeni a ge... francba. Filmen!

De ha valóban ők jönnek el nemsokára, akkor mi leszünk a legjobban beszarva, mert valószínű, hogyha már vették a fáradtságot és eltolják ide a képüket, akkor nem csak egy kis űrladikkal teszik, hanem egy  egész nagy armadával. És ha vége a nagy pancsikálásnak, akkor ne feledjük el kihúzni a dugót. 

apokalipto #5

Ugyebár már említettem egy Földönkívüli támadást, egy meteor elszabadulását, ami vírust hozott el hozzánk. De mi van akkor, ha nem csak egy meteorról van szó?! Mit láthattak a maják, vajon mit számolhattak, amiből az derült ki, hogy most lesz vége mindennek?! Mint tudjuk, elég erősek voltak csillagászatban... is. S van nekünk, a naprendszerünknek, egy X-bolygója, a Nibiru, a láthatatlan bolygó. Létezik vagy sem?! A mi naprendszerünk utolsó bolygója, vagy egy szomszédos naprendszeré, de a miénkben is érezteti a hatását?!

Kész homály és rejtély ez az egész. Egyes elgondolások szerint (vagyis az én elgondolásom szerint) a Nibiru, olyan, mint egy fakanál... s amíg a mi kis naprendszerünk nyugodtan rotyog az üstben, egyszer csak jön Nibiru, s szépen belekavar a levesbe. Feje tetejére állítva mindent, a zöldségeket leküldi az aljára, s hiába volt spárgával összekötve, hogy ne legyen belőle mindenhol a levesbe... szétmegy, aztán ember legyen a talpán, aki kibírja válogatni a sok lé és tészta közül.

Ha ez következne be, akkor mi ebből nem sok mindent vennénk észre... a Föld kimozdítva a jól megszokott pályájáról: jég, tűz, víz, szelek, egyszerre érne minden, levegő volt-nincs... hát ez a legkevésbé vonzó szenvedés.

megpihenő

apokalipto #4

A Harmadik Világháború. Ezt igazándiból kifejtenem sem kell, a wikipédián nagyon jól és érthetően megfogalmazták már. :) Elég csak annyi, hogy amíg más - egyszerű - emberek a fenyőfa állítás és díszítés problémáján törik az üres fejüket, addig a nagyhatalmak vén rókái, begyöpösödött látásmóddal, és még nagyobb hatalomvággyal egy-egy rosszul ki-, vagy elejtett szó után, remegő kézzel nyúlnak a rakétaindító gomb felé, s megtudva ezt a "másik" oldalon is, azok is egyből nyomják a gombot... s körülbelül annyi időre/évre lakhatatlanná teszik az egész Földet, mint ahány lakost az most számlál.

De amikor te is tudomást szerzel az egészről, mert a hírek ilyenkor gyorsan terjednek, te is nyugodtan beszállhatsz a játékba és nyomhatod a gombot... csak éppen a tévé-távirányítón! ;)

apokalipto #3

Az időjárást nem azért veszem most elő, második helyezettként, mert bármikor is az gondolnám, hogy ez a leggyorsabb és leghatékonyabb világvége fegyver ez Úr kezében, hiszen a nagy özönvíznél és beletelhetett pár napba, amíg elárasztotta az egész Földet. S ha jól tudom... már pedig miért ne tudnám jól, mert most olvastam utána :), akkor megígérte Noének, hogy ezzel a kis trükkel nem él többet. Még szerencse abban az időben nem nagyon voltak pszichológusok, mert azok csak azt látták volna, hogy egy 600 éves öregember hangosan beszélget magával...

Ámdenode félre a tréfát, és jöjjön a fikció: Az időjárás, mint világvége?! De hogy?! Biztos szoktad nézni, hallgatni a híreket, hogy mik folynak a nagyvilágban... Amerikában egy hétköznapibbá válik a hurrikán, a Tájföldi területeken pedig a cunamik végzik a heti nagymosást. Abba most hirtelen nem is mennék bele, hogy függetlenül a világvégétől, ezek a helyek nem feltétlenül az Édenkert egy-egy legszentebb helyei, gondolva itt az ipari dolgokra, amiket a Földanya nem biztos, hogy szívesen néz, vagy erkölcsi-társadalmi viszonylatban is... szóval tényleg hagyjuk.

Ezeknek a területének a pusztítását a természet, vagy inkább az időjárás, mint egy nagy gyűjtőfogalom (tudom, a természetes nagyobb és erősebb, de ha már elején elba...rontottam azzal a dolgot, hogy időjárásnak hívtam, mostmár nem változtatok rajta :d), már eddig is szépen intézte. És itt most jöjjön egy újabb véletlen faktor, s hogy a világvége dátumára a természetes egy újabb csapást szervez: úgy alakulnak a légáramok, s pont akkor mozdul meg a kéreglemez is ésatöbbi... és eljön a vég. És a többi terület?! Hol van ez még a teljes Földtől?! Dél-Amerikába feltámadhatna az esőerdő, s kis-özönvízként elmoshatná a "szigetet", Afrikába és Ausztráliában a sivatag temethetné maga alá a lakosságot, nálunk, ezen a nagy Eurázsiai szigetcsoporton... a megannyi fajta nemzetével - pedig a hó végezhetne, eltemetve a legmagasabb hegycsúcsokat is (Lásd a Holnapután c. filmet - bár ott egy kissé más volt az, amiért mindenkinek befagyott a seg... fenek ;)). Akkor már talán csak egy-két serpa rázhatná az öklét az ég felé, hogy "csak ennyit tudsz" kiáltással, de pár napon belül, élelem hiányában ők is belefordulnánk a hóba... s hiába lenne náluk lapát!

apokalipto #2

Aki néz tételben filmeket, vagyis egy igazi mozi-buzi, (én nem tartom magam annak) az tudni fogja, vagyis legalább el tudja az elkövetkezőkben képzelni, miről is van nagy-ba-szó. S ahhoz, hogy vége legyen a világnak, vagy legalábbis a Földön megszűnjön minden értelmes élet (tehát akik eddig értelmetlenül élték az életüket, azok teljes nyugodtságban dőlhetnek hátra a fotelben és tehetek fel a lábukat valami sámlira, mert semmi bajuk nem lesz :p) nem mehetünk el, legalább megemlítés szerűen, a vallás, Biblia, Teremtő és vélt, vagy kitalált, de mindenképpen hívő dolgok előtt.
A nagy könyv szerint egy világ végét már túlélt az emberiség, Noé és családja, akik átélhették ahogy a teljes bűnös világot elárasztotta a víz, s csak ők maradtak, hogy újra benépesítsék ezt a hatalmas nagy bolygót. A terv jól sikerült, mert a számadatokat elnézve, vagyunk már bőven elegen rajta. De vajon mi lehet a következő nagyobb csapás erre az elszemtelenedett, elfajzott embertömegekre?!

Én első blikkre a vírust választanám. Egy olyat, ami csak az embert támadja meg, levegőben terjed és olyan hatásos, hogy akik most, ebben a percben is egy laborban dolgoznak, két réteg gumioverallban, palackból, szűrt levegőt lélegezve, azok is rövid időn belül megfertőzödnének, s nem maradna senki, aki ellenszert tudna készíteni, vagy bárki aki akármilyen módon immúnis lenne rá.

Hogy köthető ez mégis a világ végéhez?! Talán a véletlenek sorozata... vagy egy kutatócsoport mély fúrások során találkozik egy ismeretlen anyaggal, amiből kiszabadul az évezredekig szunnyadó vírus, s az emberrel találkozva azonnal mutálódik és a levegőben órákon belül elterjed az egész Földön pont azon a bizonyos napon... vagy egy apró meteor közelít a Föld felé, s ekkor tudjuk meg bizonyosan, hogy a Földön kívül is van élet, amikor a meteor belsejéből, a légkörbe érve, elszabadul a vírus, s megfelelő közeget érezve, azonnal szaporodásba kezd, szétterjedve mindenfelé... vagy visszatérve az előbb már említett laborosokhoz, akik gumioverallban kísérletezgetnek; ők létrehozhatnak egy ilyen pusztító lényt, és az elszabadul a laboról, hiába a rengeteg óvintézkedés dacára... vagy szintén a mesterséges létrehozás mellett - él egy ember, egy őrült zseni (mint tudjuk, a két dolog között nincs mélyen elhatárolt vonal), aki egyben pont ennek a világvége históriának a megszállottja, s pont azért, hogy beteljesüljön a jóslat, ő maga szabadítja el a vészt, ami elöl nincs menekvés senki számára... de azért sok szerencsét! ;)

apokalipto #1

12-12-12... ez szinte kihagyhatatlan. Már csak kilencet kell aludni... és jön a vég, mármint annak, aki hisz benne. Én speciel nem hiszem, hogy lesz bármi is, de a következőkben megpróbálom elképzelni, hogy mi lenne, ha mégis. Szóval ez most csak egy úgynevezett előszó ahhoz, ami majd itt következni fog, amivel megpróbálom elkápráztatni a nagyérdeműt, téged, kedves olvasó, aki talán majd kíváncsi leszel arra, hogy milyen változatos módon képzelem el annak a világnak a végét, amiben jelenleg is élsz és/vagy most ülsz egy monitor előtt és ezt a szöveget bámulod.

És igen, attól hogy úgy hiszem nem lesz ez sem különb világ vége, mint az eddigiek, attól még írnom kell róla... egyszerűen nem tehetek mást. Ha mást ennék, akkor valószínű elhíznék. :D De ez csak egy kis móka volt... mert az is kell. Vagy fel sem tűnt, hogy a "tennék" elejéről lehagytam a "té"-t?!

A tét pedig nem más, mint az életben maradás... az örökös ösztön. Mára ennyi. Légy jó!

cipő

Nem túl sok fejtörés után végre rájöttem, hogy az én réginek vélt bakancsom vajon miért fordult újra ellenem. Az első zsenge és gyenge próbálkozásaim között az szerepelt, hogy talán, mint az életünkben lévő fontosabb tárgy(ak)hoz is gyakran lelket társítunk (az autó, számítógép a tökéletes társ, az elbűvölő kedves, akivel ha gyengéden bánunk, odafigyelünk rá, ápoljuk, akkor sosem hagy cserben és oda visz, vagy azt érjük el vele, amihez csak kedvünk van... a kés, az egyszerű konyhakés, aminek a pengéjét folyton megcsodáljuk, mindenhez azt használjuk, akár egy tökéletes szamuráj-kard, s még sosem vágott meg minket, de amint hadonászunk, vagy zsonglőröket szégyenítünk meg vele mutatványainkkal, a következő kenyérszeléskor már ontja is a vérünket ésatöbbi), úgy ez a bakancs is bizony megharagudott viselőjére, azaz rám, hogy viseltes külsejét már megunva az elmúlt tél végén, beruháztam egy újabb változatára, s ezért úgy gondolta, hogy a lehető leghuzamosabb időre megnyomorítja a lábam, s egyszersmind bénává, nyomorékká, kriplivé téve, egy rövid kis séta után az achilles-inamat addig molesztálja, míg vért nem csal ki belőle.

A lakásból való, fájós lábra való
 hivatkozás címszó mellett, az
 ablakból ki-ki tekintgetve,
szívesen találkoztam volna
 ilyen hasonló, kifelé
 vágyó, kitekintővel.
Nem a macskával! ;)

Igazán jelentéktelen próbálkozását határtalan siker koronázta, habár, amint már említém, koránt sem ez volt az ok és okozat kérdése. Ugyanis mivel múltkor a szerencsétlennek - és persze ezért is került sor a lecserélésre - széttört a talpa... nincs rá jobb szó, újra-talpaltattam. Vagyis a cipész csak ragasztott rá egy vékony talp-pótlást, hogy elkerüljem vele az esetleges be-, vagyis jobban írva, felázásokat... Ám ez az új talp úgy kezdett el viselkedni, mintha maga a bakancs lenne teljesen új, s újra be kell "törni". S hogy törünk be egy acélbetétes bakancsot?! Rengeteg húst, véres cafatokat és az ezzel járó fájdalmakat elviselve, újraformáljuk a lábunkat, különösen a boka körüli részeket.

S ez az angol cipőgyártás... a magyarról mit sem tudok, hiszen mostanában már bármelyik cipőbe csak a kínai feliratot ütik bele. Bááár... régen még azzal sem volt baj. Illetve nem az volt a baj, mint ami bajom mostanában van a cipőkkel.

Ugyebár a nem rendeltetés szerű használat... még régen, amikor nem volt divat kötözgetni (legalábbis nekem akkor volt divat) belül a sarka szétment, vagy ugyanazt a cipőt használtam focizáshoz, mint amiben nap, mint nap jártam a suliba - puff, ezek szépen sorban mentek tökre. Ezeket hiába vitted vissza a boltba garancia idő lejárta előtt a boltba, hogy nézzék meg milyen szart adtak el. Az általános válasz az volt, hogy nem rendeltetés szerűen használtuk, nem tudnak vele mit csinálni. S ez volt majd 20 éve. De ebből a korból még megvan egy cipőm, ami még persze jó rám, a sarka természetesen belül szét van menne, de nem fociztam szét... most ezt használom szobabiciklizéshez. Utcára már nem venném fel, mert annyira ótvarul néz ki (a színe), pedig márkás! :P

Viszont a mostani cipők?! Ugyebár már nem jellemző rám a focizás, s fáradtságot is mindig tudok venni magamnak, hogy rendesen bekössem... akármilyen kínai, tájföldi, vagy koreai gyártmányról legyen, sajnálom értük a legalacsonyabb árat is. Én nem tudom, hogy az évek során átment-e a lábam olyan kémia változásokon, hogy zoknin keresztül is oldja-e a ragasztót...de ez van. Csak járok a cipőkben és pár hónap, félév alatt... az a rengeteg lábujjhajlatnál lévő mozgás eredménye képen a talp szép fokozatosan válik el a felső résztől...

Ez mitől lehet?! Ez az új nem rendeltetés szerű használat?! Egy béna cipőben már csak állni lehet, járni nem?!

télköszöntő dal

A mikulásnak és a Miklósoknak is sok szeretettel! :P

hogy a földre ért

Jó itt...

csak csodálkozott

Holdfényben játszó, arcát lepel fedi, a mellette elsuhanó árnyakat figyeli. Csak némán állva, levegőt sem veszít, a hold sugaraiból némi erőt merít. S közben arra gondol, vajon merre tovább, látja az eddig megtett lába nyomát. De vajon merre, tényleg merre?! Merre futna a teste, vagy a lelke? A lelke talán egy meleg otthonra vágyik, de teste a gondolattól is csak remeg, fázik. A teste még menne, jobb helyet keres, hol az orra sosem lenne deres. És ahol a magány is messze... ott és akkor lenne nyugton a teste. Mert eddig bárhol is járt, bárhova futott, csak a hideg telet látta és magányosság jutott az asztalra, amit feltálaltak neki, és mondták, hogy azt akár nagykanállal is eheti. De neki már elege lett belőle, nem ízlik tovább, hinni akarta, hogy akad más is, mégha az ostobaság. Ezért kelt hát útra, és azóta is csak megyen, átkelve árkon, bokron, de legtöbbször hegyen. Megmászott mindent, hogy a túloldalt tán valami akad, de a sok úttól a szíve csak egyre jobban szakad. Kereste és kereste, de eddig mégsem talált semmit és most itt áll némán, levegőt sem veszít. Kérdezi magától, hogy vajon most merre? Bejárta már a világot magányosságot lelve.
Így hát megállt itt, s vett egy mély levegőt, s eképpen szólította a teremtőt: Uram, most hogy utam végére értem, itt maradok. Megelégszem mit tőled kaptam, s új otthont rakok. S bízom benne, hogy a társam, kit eddig kerestem és eddig vártam, megmutatod neki az utat, hol én a helyemet megtaláltam.

fázott, de nem beszélt

Újra csak a Green Day frontemberére tudok gondolni... Nem kicsit babráltak ki velük, s ő kiborult nyilvánosan, s habár nem látszott akkor rajta, de állítólag vannak alkohol problémái, ezért a kiborulás után elvonóba ment. Ez így tök érthető, nem?!
Én, a csöndes, jól-nevelt kisfiú és pont tartok, hogy nagyon leugatnék már valakit. Hogy miért?! Már nagyon nem bírom elviselni azokat az embereket, akikkel nap, mint nap kénytelen vagyok találkozni... és látni rajtuk... Ez nem is jó kifejezés: anélkül, hogy látnám őket, tudom mit csinálnak és hogyan. Gusztustalanul, igénytelenül, nem-törődöm módjára, leszarva mindent és mindenkit. Baj, ha ez engem bosszant? Baj, hogy amiért és amivel én megdolgoztam, azt szándékosan tönkreteszik? Megfegyelmezhetek valakit, szólhatok a dolgokért? Nem! Mert idióták... meg sem értenék, hogy elhánynám magam tőlük, ha csak rájuk nézek és belegondolok, hogy normális ember, akinek tető van a feje fölött van, olyanokat nem tesz.
Persze, aki barlangban lakik, szétdobált, összegyűrt rongyok között, annak minden mindegy. Több gáz számlát fizettem be ma, mint a havi keresete, de egész nap pufi dzsekiben van (nem is tudom, hogy lehet úgy dolgozni) és magára nyitja az ablakot... 3°C-ban?! BAZDMEG!!!

De nem, nem vagyok hajlandó felsorolni mindent... már acélbetétes van rajtam és pattanásig feszülnek bennem az idegek, szóval majd látogassatok meg a pszichiátrián. Köszi. ;)

szívkirály

Az ablakon kívül megcsikordul a szél,
Újra itt, újra itt a tél.
A köd felszáll, de a dér marad,
Nem hallani már a boldog madarad.

A szíved kalapál, de nem értem repes
Kihűlni vágyó tested felmelengesd.

S közben apró szemekben hullik a hó,
Leérve elolvad, nem megmaradó
Csak, hogy latyak és sár legyen
Magányos legény azon lépkedjen

Haladjon útján, egyenest az orra felé
Ezt a biztos pontot el nem téveszté
S egyre, egyre csak halad

Ruháján olvadnak az apró hó-fonalak
Cipőjére felcsapódik elöl-hátul a sár,
De ő csak egyre halad, jár, nem vár.

kassza #5

Nahááát, egy újabb hónap eltelt. Az idő szinte csak úgy repül... és nincs ám olyan, mint a repülőknél, hogy hébe-hóba lezuhan egy-egy, s aztán a fekete dobozból megtudjuk...ják, hogy mi történt. De az idő nem, az szépen állandóan csak telik. És már csak 20 nap... Hülye maják! Lassan kezdem elveszíteni a hitemet ebben. Abban meg nem hiszek, hogy mint az erről készült katasztrófa filmekben, vagy mint a Die Hard 4.0-ban a feje tetejére áll az egész, egy nap alatt megszűnik minden. Akármilyen apró pont vagyunk a végtelen világegyetemben, s abban az ember akármekkora apró porszem, a végtelen időt tekintve pedig akármilyen mikrópillanat egy emberi élet... ha valaminek történnie kell, akkor annak már rég el kellett kezdődnie.
Jó... voltak már szökőárak és hurrikánok, az időjárás kész téboly és pénzügyileg is megingott már a teljes világ, de hol vannak ezek még ahhoz, hogy a teljes emberiség... vagyis ami számunkra a filozófiailag világ számító tény, megszűnni látszódjék.
Na dehát egy kicsit elkalandoztam az eredeti témámtól - ahogy ez elég gyakran megesik. A testi fejlődésemben/fejlesztésemben olyan nagy - eget-verő - változást nem tapasztaltam. A súlyom nagyjából tartom. Persze van, hogy néha bezabálok és van olyan (munkás) nap, hogy úgy fogom fel, hogy csak folyadékos tisztító kúrán esek át, de az átlag 67 kiló így is megmarad. A napi tréningben fejlődést nem értem el. Több erősítést nem tudok csinálni... mert egyszerűen gyenge vagyok (mit szépíteném a dolgot) - pedig az akarat meglenne hozzá. Sőőőt, volt hogy egy-egy napot ki is hagytam, vagy ki kellett hagynom, mert egyszerűen nem tudtam megcsinálni a gyakorlatot. 

csaknem hiánytalan

A fájdalom segít. Hogy kinek és mit?! Batman-nek biztos... mert most ez onnan jutott eszembea. De tényleg - ha már így belegondoltam - mi lenne ha nap, mint nap nem szembesülnék azzal, hogy a fontosabb ízületeim nemcsak ropognak, de a nyakam és a derekam bizony még fájnak is... vagy a napi tréning közben, az izmok megterhelése mellett nemcsak azt érezném, de azt is, hogy mintha az ahhoz rögzült csontok is ki akarnak tépődni egy-egy gyakorlatnál?! Akkor valóban felmerhetne a kérdés, hogy egyáltalán élek-e én még!?

És ezek csak a fizikai fájdalmak. Batman esetében leginkább ezekkel kell megbirkózni, mert habár elég ügyes és gyakorlott, de nem tud minden ütés elől elhajolni. Nem is írva az ő ütéseiről, ami attól függetlenül, hogy ő fejti ki, még fájhat... amikor a csont találkozik a csonttal. Bruce Wayne esetében a fájdalom már viszont inkább lelki. A gazdag fiú, aranykanállal a szájában... bármit megkaphat és persze mindene meg is van: hatalmas villa, luxus járgányok és csajok. S mindez egy olyan elzüllött városban, ahol megölték a szüleit. Ahol a bűnözés nem lét kérdése, hanem legtöbb lakó számára foglalkozás, az elrendelt jövő. Egy új Szodoma, amiben Batman lenne egy kíméletes Isten, aki nem írtja ki a gonoszt, csak próbálja megfélemlíteni is egyesével elkapni?! És ami a furcsa, hogy nem ő az egyetlen: A másik nagy képregény társaságnál (Marvel) is játszik egy ugyanilyen figura. Ő is egy nagy veszteség után kezdett a bűnüldözésbe, negatív a sajtója, akárcsak Batman-nek, mindketten Tarzanként ugrálnak a magas épületek között. Na, megvan?!

Pókemberrel kapcsolatban viszont az a furcsa, hogy amíg több, mint ezer képregényben bolondozik (különféle cím-elágazásokkal persze... ahogy Batman-nél is), a kilétéről vajmi kevesen tudnak, ám a megfilmesített verziókban szinte mindig látják egy csomóan az arcát (pókruhásan). Batman-nél ezt talán úgy tudnám párhuzamba kötni, hogy a Wayne-birtokra nem sűrűn szoktak betörni, akármilyen bűnös város is az a Gotham City. :P

Összefoglalva, aki csak tud, legyen Denevérember... ha nem, akkor Pókember! Tudom, nem olyan kemény a gizda pizsomás, de legalább vicces (a képregényekben... a filmekben inkább siralmas)!

könnyű úgy szeretni mintha

Nincs a fejemben semmi, pedig nagyon írnék. Tele van a fejem, pedig abszolút nem gondolkodnék. Elterelem az összes gondolatom, mégha nincs is semmi dolgom. Rengeteg dolgom van, s közben zenét hallgatok. A zene megnyugtat... kizár minden zajt és gondolatot...

gondolok rád, megállok

Reggel. Halvány köd. Már közel járok a munkahelyhez, amikor messziről látok egy P-s rendszámú (luxus)autót bekanyarodni a Dessewffy-ről a Kaffkára. A tetején valami furcsa. Kanyarodás után rágyorsít, s a furcsa dologból (már közelebb értem hozzá) egy mappa lesz, ami szétnyílik, benne a befűzött lapok, harmonikaként  játszanak a belekapó széllel, majd ezzel a lendülettel óvatosan, hatalmas csattanással a földön kötnek ki.

A gyanútlan autós még mindig tökig a gázon tartja a lábát, de valószínű ő is meghallhatta az esést, mert fékezett és visszatolatott a mappáért. Én ekkor már a kereszteződéshez értem, s egy akkora kulcs-csomót láttam a földön, mint a tenyerem. Vagy 14 kulcs és 2 riasztó, vagy kapunyitóval. Megálltam... vagyis úgyis megálltam volna a kereszteződés végett, és felvettem a kulcsokat, megfordultam a kocsis felé, kezemet jó magasra emelve elkezdtem integetni felé, hátha belenéz a visszapillantóba és észrevesz... 

Hát nem! Hajtott tovább teljes gázzal egészen az Iszáki útig. S mivel fogalmam sem volt róla, hogy honnan szalajtották ezt a félőrült sofőrt, a kulcsokat a járda mellé, két betonlapra tettem. Valószínű azokkal van letakarva az alatta elterülő kút. S azzal a tudattal, hogy a kulcsok jól látható helyen vannak... tehát nem a fűben, és mégsem az úton, hogy esetleg észrevétlenül áthaladjon rajta pár autós, de nem is a járdán, hogy az arra járó hülyegyerekek elkezdjék addig rugdosni, míg újra nem került az úttestre, újból megcéloztam a munkahelyt. 

Pár órával később, amikor már végeztem, a kulcsok már nem voltak ott... Vagy a tulaja találta meg szerencsésen, vagy egy betörőnek szereztem egy jó napot, ha éppenséggel tudja, hova illenek a kulcsok. De azért remélem az előbbi a valószínű.

Jamie Olivernek hála, mert nézem, beindult az agyam az új ötletek iránt. A mai menüm Gordon blue volt burgonyapürével. A sport vendéglő pedig, talán már írtam, nem jeleskedik a köretek terén. A sajttal, sonkával töltött húsról nem tudtam megállapítani, hogy kinek a fájáról pottyant le, nem vagyok annyira jó, de a pürével kapcsolatban biztos lehettem, hogy valami nagy üzemi tételben vásárolt félkész termék. Nincs nekik annyi idejük, hogy krumpli főzésével foglalkozzanak. Így ezt én itthon újra is gondoltam. Nem volt egyszerű, tehát nem is készültem el vele másodpercek alatt... de krokett-szerű köretet varázsoltam belelő, amit gyorsan kisütöttem. Szerintem az is ugyanannyira passzol a húshoz, mint a püré. S még egy kis tartárral megbolondítva az ízeket?! Fenséges lakoma lett belőle... már-már szinte sok is, s alig bírtam megenni. :)

A mai nap végére a pont viszont az volt, hogy a szemközt lévő divat-butik kirakatában megláttam azt a kabátot, amit nálunk csináltattak. S ilyenkor persze megy a kíváncsiság, hogy vajon mennyiért adhatják... 20.900 Ft. Egy darab férfi téli kabát - azt mondják erre, hogy reális. Már az esti meccsnézés közben is szóba hoztam a haverok előtt,  habár fogalmam sincs az árakról, azt mondtam, hogy mi ezt kb. 5ezerért varrtuk meg. Hazaérkezve még ébren voltak a szülők... Nyilván egyből ezzel kezdtem, nekik szegezve a kérdést. És csak a mihez tartás végett, és hogy ne hazudozzak már úton-útfélen, majd' 3ezret nyugodtan levonhat mindenki az általam képzeltekből. 

A megrendelő megveszi az anyagot nagytételben (talán kedvezménnyel, vagy akciósan), kiszabatja egy helyen (pár-százért darabját, gondolom), mi megvarrjuk 2ezer-valamennyiért, ő eladja a butikosnak... a végösszeget meg inkább már le sem írom mégegyszer! A kínaiban biztos olcsóbb, amit Kínában gyártottak az ottani munkások, s utána még átvámoltatták (vagy nem, ahogy nemrég a márkás, hamisított alsógatyák esetében). Tehát, ha téli kabát kell, onnan veszed meg, támogatva ezzel pár ott dolgozó bolti előadónak a minimál bérét, de főleg azt a kínait, aki szintén ott ül a boltjában, aki, vagy akinek a családja behozta... így ő/ők még több árút tudnak behozni egészen addig, amíg a megrendelőink majd azt mondják nekünk, hogy sajnálják... nem varratnak többet, bezárnak, becsődölnek, tele a kereskedelem a kínaival...

...de még mindig itt vagyunk!

zsíros álmos lángos ország

• nem a bőröm van elvékonyodva, csak az ereim erősödtek meg úgy, hogy mindenfelé látszódnak
• nem fájnak a kezeim, bár ha óvatosabban szedem le a korlátra tekerő folyós növény leveleit, akkor valószínű kevesebb felhám-csípést érzek fürdés közben... talán az erősebb ágak között nem úgy kellett volna lavírozni, mintha azok olyan "friss" hajtások lettek volna, amik egy pöccintéssel letörnek
• nem fájnak az ujjaim sem, pedig a férfikabátok gombjai csak pár milliméterrel voltak nagyobbak a gomblyuknál... tehát tök egyszerű volt azokat begombolni... hát még a kefélés, miután már 14-edszerre ugyanarra az ujjaimra csapok rá a kefe fa-nyelével
• nem zavarnak igazán a bőrkeményedések a tenyeremen a rengeteg ásás miatt, csak fájnak, mint állat
• nem azért írtam a mai menü mellé, hogy "hb", mert kritizálni akartam a szakácsokat egy "hülye bunkók" rövidítéssel, hanem mert az eleve rosszul kinéző, de a számomra emészthetetlen, sőt lenyelhetetlne petrezselyem miatt, a petrezselymes burgonya helyett inkább ettem volna hasáb burgonyát, vagy sült krumplit a hús mellé
• nem kezdtem el... csak úgymond simán nézem Jamie Oliver fél órás kaja-készítéseit... ezzel végülis elérem azt, hogy egyrészt szapul6om, hogy milyen gusztustalan ízeket tud kotyvasztani egy angol, másrészt mégis beszerzek pár ötletet a saját konyha-zsonglőrködéseimhez. Ééés, amíg azt nézem, hogy készülnek a különböző ételek, addig sem éhezem meg, és nem is kezdek el én is főzőcskézni és utána zabálni, mint a gép! :P
• nem-nem-nem, nem-nem-nem, nem megyünk mi innen el, míg a gazda, házi gazdi, bukós bottal ki nem ver!

...de még mindig itt vagyunk!

jó a világ végéig

...egy erdőben elbújni. Aztán előjönni... S megnézni, hogy akkor a csatornázók már végeztek-e már. Mert én most attól tartok, hogy ma hiába tettük rendbe a házunk előtti árkokat. Még visszajöhetnek (nem csak aszfaltozni), és a nagy markolókkal újra csak úgy szemre elkezdik átásni-formálni a környéket, de főleg azt, amit mi mérésekkel és rengeteg erőpazarlással számunkra igazán szép és mutatós környeztet alakítottunk ki.

Persze ezt a számunkra szép kifejezést úgy értem, hogy egész nap, az a töménytelen ember, aki arra járt, biciklizett, autózott, megjegyezte, hogy "szép lesz". A burkolónk, ebédről visszatérve, még azt is mondta, hogy "ez igen". :) Az egyik arra járó csatornázó-munkás pedig azt mondta, hogy már rá sem lehet ismerni a utcára. Ééés, hogy ne csak a jókról írjak: volt egy suzukis, aki letekert ablakkal elhaladva mellettünk, félhangosan egy "köcsög"-öt eresztett el. Számomra persze az összes arra járó ismeretlen volt, hisz én nem ismerek senkit, de ezt az utóbbit nem igazán tudtam hova tenni. Talán csak a szembe-szomszédnak intézte a szavait, mert ugyan kinn állt a kocsija, de pont akkor egy lélek sem volt a környékén. Vagy az zavarta, hogy mi rajtunk egyértelműen látszott, hogy dolgozunk, hiszen ástunk, gereblyéztünk, földet hordtunk ésatöbbi, míg ő csak kocsijával ment egyik helyről a másik felé, tehát gyakorlatilag fizikai munkát, sőt szellemit sem végzett egyáltalán. De ezt tényleg csak említésnek szántam, abszolút nem érzem, hogy a mi ingünk lett volna, hogy felvegyük... faterom szerintem meg sem hallotta.

Péntek este ekkora az élet...

...és most valami egészen más! Hétvégén új lakók költözött a szomszédba. A zöld nyolcas erősebb, mint a makk hetes. 

A tél egyik legnagyobb vetélytársa idén is a nyár... valamint a gyökereinkről borzasztó nehéz megszabadulni. DE tényleg csak egy kicsit visszatérve az árkokhoz! Roppant mód nem értem, hogy az amerikai filmekben (jóóó, persze, hiszen azok csak filmek) mindenki iszonyat egyszerűen kezd mindent újra elölről. Csak tovább áll egy másik nagy városba, új név, semmi pénz, senki ismerős... és boldogul. Én ma lapáttal mentem neki egy gazos területnek, s az elején, amikor még duzzadt bennem az erő, a lapát éle szépen siklott a földben, vágta el a gazok gyökereit. Ám egy-két méterrel később már az erő elfogyott, vagy a lapát éle csorbult ki...de onnantól már halál volt továbbcsinálni. Centis gyökerek mélyen lefelé hatolva, kézzel fölfelé húzva gyerekjáték, de oldalról nekimenve úgy pattantam vissza róla, mintha vattából lennék. HA a visszaütő lapáttal nem okoztam magamnak egy-két napon megjelenő kék-zöld foltokat, akkor... hát akkor kemény vagyok! :D

...és még mindig itt vagyunk!

lőnék én minden irányba

Idén korábban jött a mikulás... Hazafelé a sötét éjszakában, a Jósika utcán, a járdán, szemben láttam messziről sok villogó piros fényt... fényeket. Közelebb érve már feltűnt a piros ruha és a piros sapka is, ami villogott. Az emberünk valójában nem igazán fázott, mert erősen dülöngélt... de már itt van, s ha bár nem kértem, mégis kaptam ajándékot: ma nyílt ki újra az uszoda. Mindösszesen 550 Ft-ért mindenkinek... az éjszakai is. Most is rengetegen voltunk... fele annyian, mint múltkor. DE legalább most egyszer sem izzadtam egyedül a szaunában, sőt... Öröm volt hallgatni, amikor a városháza berkeiben dolgozó és/vagy okoskodó kis törpe is bejött... és okosan előadta a többieknek, hogy ő már dolgozott ott is, és az uszodánk a higiénia fellegvára. :P
A mai nap nagy poénja viszont mégsem ez volt, hanem hogy még tegnap megígértem, hogy ma kiások pár gödröt (hogy utána abba temessenek)... úgy volt, hogy majd vasárnap betonozzuk le a szőlő-karókat. De mivel szorgalmas voltam és a gyökerek kerülgetése teljesen kiszakította belőlem minden erőmet, faterom úgy döntött, hogy még ma telenyomjuk a gödröket betonnal... Írnom sem kell, hogy annyi kedvem volt hozzá hirtelen, mintha tüzes vasvillákat akarnám piszkálgatni a szememet. Szerencsére besötétedett és még sötétben is, de megcsináltuk. Így holnap már nem kell dolgozni... áááhhh... de kell! :D

Emiatt majdnem ki sem akartam már mozdulni estére otthonról, de mégis csak el bírtam vonszolni magam a strandig. S ez már majdnem akkora harc volt, mint amit tegnap este vívtunk Boss-al. Ugyebár megnyerte az első leosztást pókerben, így esélye sem volt a végén nyerni... pedig már csak ketten maradtunk a végére. Küzdött is becsülettel, de az átok, az átok... legyőzhetetlen.

...és még mindig itt vagyunk!

nõ aztán meg néni

A minap, munkába menet, láttam két öregasszonyt a házuk előtt a kertet művelni. S olyan szépen és szabályosan forgatták a földet, hogy az igazán irigylésre méltó volt. S pont aznap tették fel az Egész úton-ban azt a kérdést, hogy tapasztaltunk-e már kor-diszkriminalizációt. Átnézünk-e az öregeken? Feleslegesek-e, haljanak-e meg egyből?!
Én vagy e fenti rövid sztorit, vagy azt tudtam volna nekik megírni, ahogy a boltokban találkozok az öregekkel a kasszáknál: Sorban állás közben ők mindig annyira sietnének, hogy a kosarukat a bordáim közé nyomják, a kocsijukat a sarkamba tolják, vagy már előttem felpakolnák a szalagra az áruikat... a mögöttem jövők.
Viszont a földforgató öregasszonyokról azt is el tudom képzelni, hogy nemcsak a férfi munkákban jeleskednek, de főzni is biztos finomakat tudnak. Bárcsak el tudnám ezt képzelni a mostani lányokról is. De sajnos a legtöbbről azt sem tudom elhinni, hogy képes egy teát készíteni... hogy egyáltalán tudják hogy kell, mi kell hozzá, vagy hogy fel tudnának forralni egy kanna vizet...

...és mi még mindig itt vagyunk!

bársonyfüggönybe bele bele

Eredetileg ide másfél oldalnyi szöveget írtam volna (csak kitöröltem). De miért is panaszkodnák folyton!? Miért kellene megírni folyton a rossz dolgokat? Hogy kiírjam magamból és tovább ne emésszen? BULLSHIT!!!
Kemény vagyok! Meg amúgy is... minden fasza. Ez tény! És akinek ez nem tetszik, azt eltaposom. ;)

...és még mindig itt vagyunk!

mind csak eszköz arra

Nem is figyeltem eddig, s talán nem is volt még eddig a kezemben egyszer sem. Csak most véletlen mégis ránéztem és végre megláttam... A változás... a különbség tisztára, mint az ég és a föld!

látod megszelídült, amit küld

Tisztelt rádiót nézők és tévét hallgatók. Már az gyanús volt, amikor az uszoda felé mentem, hogy nem parkolnak előtte tömött sorokban az autók. Aztán belépve kellemes meglepetés fogadott: kis papíron, még kisebb betűkkel (hogy rá is férjen) ott állt feketén-fehéren és kiabált, hogy akció. Még szerencse, hogy szólt, mert én ugyebár nem tudok olvasni... 210 Ft plusz.

De rengetegen kihasználták ezt a kedvezményt. Jövő héten már persze nem lesz, csak egy hónapig volt, s én is csak most az egyszer tudtam igénybe venni. Még szerencse, hogy van weboldaluk, amin ez az információ pont nem szerepel, mert akkor már előbb kapva kaptam az alkalmon. Ja igen és 14 év alatt meg szinte ajándék összeg volt feltüntetve. Még mondtam is, hogy de kár, hogy már nem vagyok 14 év alatti. :) És igen, úgy értettem, hogy az éjszakai fürdőnél is volt külön fiatalkori jegy... mer' amúgy meg nem szok korhoz kötve az éjszakai.

A lényeg viszont, amitől folyton eltérek, hogy kb. fél tucat gyerek és egy-másfél tucat felnőtt volt. Tehát tényleg rengetegen voltunk! Kétszer szaunáztam (~20 és 14 percet) és mindkét alkalommal tökegyedül. Odabenn amúgy is roppant lassan pörög a homokóra, de egyedül meg méglassabban.

Na jó, nem akarok hazudni... azért voltak látogatok, de csak amatőrök, 1-2 perc után úgy viharzottak ki, mint a sicc. És a termálban még ismerőssel is össze kellett fussak. S azért ilyen kevés emberből, ha még ismerős is van, azért az már nem semmi. Legalább dumáltunk egy kicsit, vagyis én persze többnyire hallgattam. De nagyon kellettek, mert amikor szintén csak egyedül ültem a medencében, akkor is gyakorlatilag meg volt állva az óra...

...és még mindig itt vagyunk!

mondom, hogy nem fáj

De FÁÁÁÁJ!!! Mert egyszerűen megint nem értem a világot, vagy azt, ami benne van, vagy azt, ahogy az emberek élnek rajta.

A mi kis falunknak... vagyis inkább úgy fogalmaznák, hogy nem is olyan kicsik vagyunk, mert van külön csatornázási és/vagy vizes cégünk. Ezt a hozzáértők majd értsék úgy, ahogy kell. Én mindenesetre nem tudom, nem is akarom, nem is érdekel. A lényeg, hogy szedik a pénzt mindenért a helyi cégek... de ha tévedek, akkor se verjem meg senki.

A varrodánál meg most kezdődött el a csatornázás... meg fog szűnni az úgynevezett pöcegödör és a szar már nem az alattunk lévő földet "táplálja", hanem megy szépen tovább és addig kavargatják, míg újra meg nem isszuk. De nem ez a bajom - nagyon jó íze van neki! :D A munkásokkal nyilván leállt beszélgetni faterom. A bakonyból jöttek, a gépkezelő, dagadt pasi, 56 éves - már nyugdíjas 9 éve - előtte bányász volt, s most itt két hét elszállásolás után mehetnek csak haza látogatóba a családjukhoz. Amikor itt a falunkon belül is vannak ugyanilyen kvalitású emberek a megfelelő gépekkel?! Jó, nyilván pályázott amaz a cég, és aláment a helyieknek árban... mert így szokott lenni, de akkor is agyament dolog az egész.

A másik, és igazándiból inkább erről akartam írni. A tavaly tavasszal vásárolt varrógép (vadi új, csúcsszuper, hiperokos) a múlt héten, menet közben egyszercsak bemondta az unalmast. És itt jegyzem meg, hogy nincs is agyonstrapálva. Kijött a helyi szerelőnk, hozzá se nagyon mert érni, mert hátha garanciális ésatöbbi, s hogy ne szaporítsam a szót végül felhívtuk a kereskedő céget, ahonnan vettük, hogy a szerelőjük mit tudna hozzá szólni.

Másnap be is állított (talán hatott rá az esdeklés, hogy határidős munkához azonnal kéne - azok a zakók még ma is ott lógnak nálunk...mindegy). Már múltkor is látszott, hogy neki sem sok köze van a dologhoz (egyszer már állítólag én elbasztam), s most is csak nézegette egy darabig, majd először interneten akart utánanézni a dolognak. Tőlem kérdezte van-e net. Körberöhögtem. Aztán telefonon konzultált, s majd utána két másodpercig csavargatott valami biszbaszt és újra jó volt minden... Már csak azt kellett volna elárulni, hogy vajon miért állítódott el a cucc!!! Ez volt kedden. Ma, vagyis pénteken, már meg is jött a számla, lássátok szemeitekkel mik vagy muk:

Először csak úgy hirtelen rápillantottam, mint akinek nincsenek is szívproblémái, és nem csak a szemem és a szám kerekedett nagyra. 4ezer forintos órabér?! Úgy, hogy nem is ért hozzá, mert az országban nem sok ilyen gép rohangál?! Egy "szaros" számítógépalkatrészre, ami századannyit ér, adnak néha 3 év garanciát is, erre meg persze csak 1 jár.

És csak eztán néztem meg a végösszeget. Hogymi? Mennyi? Hogyan?! Azt láttam már kedden is, hogy szépen felírta a kilométereket is. Rendben is van... Biztos csak emiatt jött erre a környékre. De akkor is hogy?! 90 Ft km-enként?! Hát hallodd! HA nekem kéne kocsival járnom munkába és volna ilyen lehetőség, hogy benzintámogatást kérjek ezért a cégtől, kb. 4-6 Ft-ot kapnék km-enként. (Úgy mesélték egyszer.) Azért csak utánaszámoltam... ha a csúcsszuper sportverdámmal csapatnám a kilométereket kb. 40 forintba fájna. S emez a büdös-bagós-nem-is-értek-hozzá szerelő egy viszonylag új, városi verdával tolta, gondolom autópályán, éves matricával... fogyaszt rajta vagy 5 litert! Egyszóval a kedves aranyos nagy büdös pesti cég minimum 20ezer forintot csak azért gombol le rólunk, hogy a titkárnők jobban szopjanak és több-tízfős főnökség maga alá hugyozva minél jobban tudjon terpeszkedni a nagy hasával, amíg a köcsög varrodás kezdjen el azon gondolkozni, hogy milyen dinamót tekerve tudja tovább hajtani a gépeket, hogy minél több silány rongyot varrjon meg a megrendelőinek pár száz forintokért darabját, fenntartva a verseny látszatát az országba hozott, millió darab, mégsilányabb kínai rongyokkal szemben...

De persze nyugodtan... Gyurcsány is, Orbán is csókolgassa nyugodtan a kínaiak miniatűr faszát, náluk van a sok lé. Másfél milliárd elnyomásban élő, sanyargatott munkás, fillérekért legyárt mindent, hogy az országuk csak kaszálhasson és arathasson. Ez a háború! És a nyugati országok szépen és önként meg is adják magukat és még csak észre sem veszik...

...de mi még mindig itt vagyunk!

ősz lesz, hideg én senki se jöhet

A csontig hatoló hideg szélben néhány kép, ami visszaidézi(heti) a nyári meleget, élvezd! ;)

#133

Ma, a nagy októberi szocialista forradalom évfordulóján (95.), nem tervezek hosszabb anekdotákat írni: Obama újra nyert, megérkezett az új sapkám (usanka), és a derékfájdalmam lankadatlan...

...de még mindig itt vagyunk!

fákat lát ő elsuhanni

Van ez a nemrég nyílt gépkölcsönző, itt nálunk, a faluba. A nyár folyamán, a 800 tonnás betonokat az ottani légkalapács segítségével sikerült apámnak megtörnie, az építkezésen. Ennek hála ki lettünk sorsolva (bizonyára rengeteg más ember/gépet kikölcsönző közül) és nyertünk egy sarokcsiszolót. 

Akkora szükségünk volt rá, hogy azt leírni sem tudom... pont 3 éve vettünk egyet Zs apósáéktól. Ellenben faterom kitalálta, hogy akár el is adhatná, vagy elcserélhetné ezt az új készüléket. Nem sok próbálkozás után ismét/újra 3 év után :) Zs apósánál kötött ki, ahol megboltolták, hogy ki lesz cserélve egy lombszívóra. Nem is kell írnom, hogy erre mennyivel több szükségünk volt. :)

Vasárnap már tettem vele egy próbakört a zudvarban, mert mitagadás, ha már megvan... és mert baromira zavart már az avar, de másnapra már persze nyoma sem volt a "munkámnak". Ma meg újra előtört az avar-zavar, s kicsit nagyobb részben kavartam egy helyre a leveleket a kertben. Csak 3 zsák lett tele! Persze a fákon még hemzsegnek a levelek és lesz még lehetőségem játszani ezzel a fegyverrel: olyan vele közlekedni, mint a terminator 2-ben, a forgócsövű, repülős, gépágyúval. Ja és persze olyan nehéz is! ;)

Szerda reggeli állapotok (mert kedden ugyebár már túl sötét volt egy fényképhez), még látszódik a "munka" eredménye, de persze délutánra már a szél újból összetombolt mindent.

A levelekkel ezzel sem egyszerűbb elbánni, mint a régi hagyományos lombsöprűvel, ám ha télen jönne hozzánk egy helyes kis hómaró is, akkor aztán már tényleg egy szavam sem lehet. Faterom még a fűnyírót szeretné lecserélni egy újra... aztán már tényleg teljes géppark!

...de még mindig itt vagyunk!

autó fordul, széken a ruhád

Budapest, Budapest de csodás?! Hát nem! Vagyis lehet, hogy csak mi vagyunk szerencsétlenek és nem azt látjuk, ami szép benne... Ugyanis pár napja arra is jártunk. A hülyeség ott is dívik. Elsősorban persze a közlekedésben.

Mi még azt tanultuk, hogy Magyarországon, úgy általában az egész területén, a jobbra-tarts van szabályban. Aki bal oldalon közlekedik, az vagy hülye és szembe megy a forgalommal, vagy angol kocsit vezet és úgy megy szembe a forgalommal. :) De ez az egész nem is ott kezdődött... Hanem eleve egy három-sávos nagy főúton jöttünk befelé, s a GPS szólt is, hogy majd le kell kanyarodni jobbra, le is húzódtam (mert nekem kellett vezetni) a legjobboldalibb sávba (buszsáv)... még 50 méter, még 30, még semmi lekanyarodási lehetőséget nem látok. És na itt kellett volna jobbra menni... még 10 méter... újratervezés. Mostmár szerintem a harmadik éve szopat be ez az utca. De segáz, majd a következőn. Azt meg 4 kilométer múlva írja. Fasza. De azért megyek tovább és pár száz méter után kisasolok egy újabb jobbost, bekanyarok... újratervezés. De legalább már a megfelelő égtáj felé tartok.

Az utcákban egy deka felfestés sincs, pedig normál szélesek, vagyis legalább 3 autó elfér rajta kicentizve. S itt jött az én jobbra-tartásom. Vagyis mentem volna az elképzelt választóvonal jobb oldalán, amikoris észrevettem, hogy előttem a többiek mind a bal oldalon haladnak... s mögöttem a rutinos sofőr meg nyomta neki rendesen és már előzött is volna, dehát nem esszük olyan forrón a kását. Majd biztos hagyom, hogy megelőzzön, mentem a tömeggel, én is toltam neki, próbálva követni a GPS-t. Aztán elérkeztünk egy kereszteződéshez, ahol elvileg én voltam a főúton, az oldalról jövőknek meg "kuss". Ám a kereszteződés túloldalán, az én sávomban ott terpeszkedett egy rendőrautó, egy lézengő fakabáttal... magyarán, nem tudtam eldönteni, hogy ő most irányítja a forgalmat, vagy helyszínel, mert egyiket sem csinálta jól.

Persze amint megláttam, rögtön gyomorideget kaptam (se személyi, se jogosítvány nálam, a kocsi forgalmija aznap jár le - így kell otthonról elindulni), merthát eddig ugyebár egyszer nem éreztette velem egy kollegája sem, hogy "a rendőr a barátod". Így aztán úgy voltam vele, hogy megyek tovább egyenesen a főúton, s ha sikerül eltekernem a kormányt és nem jönnek szembe (egy lélek nem volt a túloldalon), akkor kikerülöm, ha nem, akkor meg keresztül megyek rajta: minek állt elém?! :) Ahogy melléértem, rögtön kerekedett a szeme és a szájáról olvashattam, hogy "Hova-hova?!". Na, nem is kellett több... rögtön fék, a kerülést még nem fejeztem be, tehát gyakorlatilag keresztbe álltam az úton. Letekerem az ablakot és csillogó szemekkel kezdtem ecsetelni, hogy talán eltévedtem. Ő valami ideiglenes behajtani tilos tábláról beszélt (én nem láttam semmilyen táblát), meg hogy csak bkv (mi a tököm az a békávé?! budapesti közlekedési vállalat? vidéki vagyok, mi a francot kellene, hogy ez jelentsen nekem?). S talán látta, hogy tök hülyék vagyunk, megenyhülhetett a szíve (életében először), s ahelyett, hogy azon nyomban bilincsben verve vitt volna el minket a helyszínről, inkább elmondta, hogy melyik irányba takarodjunk onnan, deee nagyon gyorsan. Ám előbb azért még a forgalmit elkérte, mert azt látta, hogy októberi a matrica. De ahogy írtam már, pont aznap járt le... Még szerencse, hogy több papírra nem volt kíváncsi, mert azzal már tényleg betettem volna neki az ajtót. Behajtani tilosnál, papírok nélkül, majdnem érvénytelen fogalmival?! ;) Hát na, megúsztuk.

Viszont a forgalmi vizsga, a 2-2ésfél órás várokozással... na az gyilkos volt. És akkor még az is, hogy folyamatosan ég a motorhiba jelző... Én oda se mertem nézni, csak fél füllel hallgattam, hogy miről beszélnek a... nem is tudom minek nevezzem őket. Azok az autószerelők, vagy legalábbis autóhoz értők, akik letesztelik a kocsit, hogy utána megújíthassák a forgalmi engedélyt. Mert ugyebár az, hogy vizsgáztatók, az olyan lenne, mintha valami iskolában lennénk, de ez meg csak egy autó. 

Na mindegy... a fiatal (aki még csak pár éve dolgozik ott) kérdezgette az öreget (Árpibát), hogy kialudt-e a hibajelző. Ő meg bőszen mondta, hogy persze... meg hogy csak 3 ülés volt benne. Az hogy?! 5 személyes... Odamehettem volna beszélgetni, hogy van a motorházban egy 30ezer forintos kis műanyagdarab, ami úgy törik el, mint egy ropi, az felelős a hibajelzőért, s faterom rohadtul nem hajlandó venni egy újat, amihez ismét hozzáérve a kezében maradhat. Az ülések meg be vannak hajlítva a padló alá, mert épp munkából hoztam el a kocsit és a rongyok csak így férnek bele. Inkább vártam, míg ők akarnak kötekedni, s csak aztán kezdek magyarázkodni... de nem kellett! Csak fizetni, mint a katona. A kasszánál a csaj meg megjegyezte, hogy tök sűrűn járok, nemrég is voltam. Mondtam, hogy 9 autónk van...

...és még mindig itt vagyunk!

régen nevettem azon hogy fröcsölnek

Igazándiból annyira rossz volt a sör, hogy se nem lett jobb kedvem, se másnap nem éreztem azt, hogy ittam volna... Talán igazi is volt Cs-nak, hogy ott sem voltam!!! Csak azt éreztem, hogy rohadtul nem aludtam csak egy-két órát, semmihez nem van kedvem, mert piszkosul fáradt vagytam és ÉÉééhes, s kiszáradásig szomjas.

Ettől függetlenül még lehet megkapom egyszer, hogy azt mondják, csak dülöngéltem és a világomról nem tudtam, amire én nem emlékezem... De azért ezt a lehetőséget elég kizártnak tartom. Mert a legjobban (erre pontosan emlékszem) az bosszantott fel, hogy egy abszolút nem mutatós (tehátha egy zsákkal a fején megy végig az utcán, akkor sem nézem meg) 15-16 éves lány, aki ordibálva ragaszkodott hozzá, hogy már 18 "elhessegeti" az én ismerősömet, aki vette a fáradtságot, hogy szóba álljon vele... No és persze ezen meg is volt sértődve, holott inkább örülhetett volna, hogy végre nem csak az enyhén dagadt osztálytársa mer melléülni és szóba állni vele. S mindezt még valahogy csak-csak megemésztettem volna, mert idén nem az első ilyen idegbeteg teremtéssel hoz össze a sors... lásd Szegeden! De ezek után egy ott lévő gyerek kezd el okoskodni... előadja az élettörténetét és azon problémázik, hogy mi mit-miért csinálunk.

Csak azért mondtam akkor a többieknek, hogy mi lenne, ha inkább el is mennénk onnan, s akkor talán elhallgat a srác... no nem mintha én nem szoktam volt összespanoskodni hasonló fiatal, okoskodó arcokkal, de azok legalább tényleg hülyeségről beszélnek, mint hogy hány karma van wolverine-nek :D, s nem arról, hogy nekünk hogy kellene élni. Bár lehet megint bennem volt a hiba, s vagy ahogy írtam is, nem voltam boldog... nem segített a sör. Illetve nem is ittam, meg persze ott sem voltam majdnem 5-ig...

...de itt még itt vagyok.

ui.: Billie Joe is kiborult! Láttam azt a koncert videót is... és én nem is hiszem azt olyan vészes őrjöngésnek. Az amerikaiak idióták. Ilyenért elvonóra küldeni?! :( (Már az elvonót sem értem, s vagy nem tudom, hogy ő általában mivel tömi magát... csak ki ne nyírják odabenn ezt az istenverte zsenit!!!)

hallgatja míg sötét lesz

Valaki vagy megátkozott az előző napi bejegyzésem végett, vagy csak rosszat akart... vagy mittudomén. DE most az van, hogy a derekam úgy elkezdett fájni, mint még eddig nem sokszor. Persze, mert mit csináltam ma egész nap?! Csak húzódzkodtam, valamint délután körbeporszívóztam. S ezen kívül csak ültem a gép előtt.

Nem is tudom, hogy tudnám teljesen képletesen, vagy átérezhetően leírni a fájdalmat: minden egyes hajlongás, testhelyzet váltás, vagy csak egy egyszerű séta olyan, mintha folyamatosan egy tompa lapáttal verne hátulról valaki. Ma este még a fogamat összeszorítva el tudtam menni egy kis közös ülésre, ahova hívtak. Viszont holnap megint megyünk világot látni, s a kocsiban végigülni több órát és majd vidéken is össze-vissza mászkálni?! És aztán még este is ott a kocsmatúra! Igazából csak remélhetem, hogy éjszaka, az ágyban történik valami csoda, és ami becsípődött - mert úgy gondolom, hogy talán erről lehet szó - reggelre helyre jön.... Bár ebben nem nagyon hiszek. :S
Múltkor a rohadt nagy tévét leemeltem a szekrényről, s vissza is tettem... akkor azt hittem, hogy besza.... vagyis akkor becsípődök és ott maradok abban a testpozícióban. De nem. Akkor megúsztam. Most meg nem tudom mi van, csak azt, hogy ez a fájdalom sokkal nagyobb lehet, mint amit faterom bármikor szok érezni a fejével kapcsolatban, ami miatt folyton nyavalyog és magából kikelve elviselhetetlenné teszi mindenki napját. Én meg ehhez képest csak szorítom össze a fogam, mert úgy hiszem az ordítással is csak jobban fájna...

...de még mindig itt vagyunk!

kassz #4

Rég volt már ilyen hóeleji beszámolóm... persze ez nem jelenti aztat, hogy azóta teljesen feladtam az általam oly-annyira vágyott testfelépítésem kialakítását és/vagy megtartását. Schobert Norbi mindazonáltal elmehet a francba az update-jelzésű kajáival együtt. Na nem azért mert valaha is megkóstoltam volna bármelyiket is! Csak az a tény, hogyha csak azt zabálnám, akkor azáltal fogynák... Hiába a fél-1 tucat képes beszámolónak és sikereket elért emberek vallomásának, én inkább olyan kajákat eszem, amit megszoktam és szeretek... és jóízűen eszek akkor, amikor akarok, vagy amikor éppen fussa rá az időm. A mozgás pedig kell!

A súlyomat tekintve az elmúlt hónapokban nem történt változás. Vagyis már nem nagyon fogyok tovább a 67-ből, ami annyira nem is bánt. Mindösszesen egy-egy nap mutat kevesebbet a mérleg, amikoris a bulik után nem igazán van erőm semmihez. DE mostmár rá vagyok koncentrálva a kockás hasra. :D Ez egy még lassabb és talán reménytelenebb folyamat, és hát majd meglássuk, hogy mi lesz az eredmény...

Figyelem, ha a bejegyzés folytatására kattintasz, sokkoló és kiábrándító képet is láthatsz!

az emberek megértik...

...ha nem szeretik őket. És kihasználva, hogy folyton minden elektronikus kütyüm nálam van, készítettem egy rövid videót. Egészet az úton hazafelé. :) Szánalmas, hogy mekkora kilengéssel közlekedem. Ezt megpróbáltam hangban is hozzátenni... olyan döcögőset. Hááát... borzalmas lett!

lefekszem a hóba melléd

Olyan jó nektek, normális emberek (persze akinek nem inge...), de abszolút nem irigyellek, én, mint bolond. Az a gondtalan, probléma-mentes élet, hogy nem kell, hogy érdekeljen senki és semmi, csak a magad puszta kis világa, amiben csak úgy dúl a hurrá-optimizmus!?

Én meg mindent megadnék ezért... illetve csak így gondolnám, ha nem lennék egy önpusztító, mazoista bolond, barom... Munka közben folyamatosan kattog az agyam, s félek, hogy már olyan hangosan, ahogy mondás is tartja, mások is meghallják. És közben (néha) megpróbálnám kitalálni, hogy az a baro... munkás, amelyik kiadta a kezéből azt a kabátot, szoknyát, vagy nadrágot, mit szólna, ha azt egy boltból kellene megvennie úgy. Földön húzva, megtaposva, rengeteg cérna rátapadva, belevarrva, a varrások cérnái nem el vágva, olyan helyeken is összevarrva, ahol nem kell. Legszívesebben visszavinném hozzá(juk) és a fejéhez vágva, vagy a szájába tömve számon kérném, hogy mi az a gané, kupleráj körülötte, otthon is így él-e!? És ezek nők... gyerekes nők, ezt tanítják a gyereküknek is otthon.

Én meg valószínű már ott el lettem rontva, hogy én folyton, amióta az eszemet tudom, mindig csak pakolásztam, s amint szét vannak hagyva a dolgok (mert azért néha én is próbálok normális embernek látszani), akkor azokra rálépek, felbukok benne, elesek rajta, széttöröm, vagy magamat töröm szét. És ez csak egy példa volt a fejembe keringő ezer és egymillió dolog közül... szóval folyamatosan pörgetem a dolgokat. Hogy egyik-másik ismerősömmel, akit esetleg már rég láttam, mi lehet éppen. Vagy, akivel pár perce beszéltem, mit kellett volna még mondanom. S ezt az állapotot, csak akkor tudom kikapcsolni, ha beeszi a fejembe magát mondjuk egy zene... van hogy egy strófájával (többet sem tudok) egy órát is elvagyok. Vagy ha végre leülhetek a gép elé, egy mahjong, vagy passzinász közben egy film, vagy egy sorozat rész ugyanazt a hatást tudja elérni, mint (szerintem) a normálisaknál az, hogy a tévé előtt a hasukat meresztve, a naponta 452szer lejátszott 128 ordító reklámot megszakít néha egy-egy műsor-részlet, és azt nézik órákon át.
Csak én ezt nem tudnám elviselni... ahogy szex (szeretkezés) nélkül az életet sem. Habár elég ritkán esik meg velem... pontosabban a szökő évek sűrűbben vannak, és azt sem tudnám leírni, hogy minden alkalom olyan jó és feledhetetlen volt (biztos a hurrá-optimizmus hiányzott), mégis, ahogy a buddhisták vágynak a megvilágosodásra, én sem adom még fel a reményt (addig, amíg élek), s ebben "segít", vagyis az az idő, amit edzéssel töltök, addig tutira még csak eszembe sem jut a "dolog". Nem tudom meddig lehet így, ezzel elnyomni, hogy segít-e, ésvagyhogy ne kezdjek el a fejem fölött lóbálva a farkam meztelenül rohangálni a környéken, mint egy ténylegesen, igazi bolond... dehogy izmosabb testem lesz tőle, az biztos. Viszont erősebb nem!!!

De egy kicsit elkanyarodtam attól a témától, amibe bele akartam kezdeni, hogy a normálisok ma szinte nem is foglalkoztak mással, mint az időjárással, a hóval, esővel.... És ez is tipikus! Mert csak akkor kell már ilyenekkel foglalkozni, amikor van. Ha fával tüzelsz, azt is mikor kell felvágni?! -20°C fokban, a hó alól kibányászva, a teljesen átázottakat... A nem gondolkozás, a nemtörődömség, az egyik napról a másikra élés... a normális, nyugodt és boldog emberek kiváltsága. Én, bolond, meg azon kattogok, hogy mit mondtam 2009-ben, 3 jövőbeli építkezésen, amikhez részben abszolút semmi közöm és nem csak az eheti és jövő heti programjaimon, de lelki szemeim elé képzelem a 2013-as állapotokat is. Persze csak ha nem lesz idén világvége...

...de még mindig itt vagyunk!



ui.: Ezt dekár volt megírni... elég lett volna csak a videó! :S

a tücskökkel ettem

Talán tudat alatt szándékosan, de mégis úgy tűnik, hogy véletlen... vagy ez a trend és el vannak terjedve és mindenki más is kénytelen ezeket feltölteni. Én meg csak töltögetem és töltögetem az olyan filmeket, amik egy betegebbek. Elborult elmék, fantáziákba menekült bolondok, véres kéjgyilkolászások ésatöbbi... Hol vannak már a jó kis akciók, amikben egész városrészek robbannak és szállnak az autók és a golyók akkor sem találnak el senkit, ha a tömegbe lőnek... csak a rosszfiúk hullanak. ;)

Emellett meg megy a játék, elég jó eredménnyel:

...és még mindig itt vagyunk!

ui.: A Holtak naplója véletlen, hogy pont október 24-25-én játszódik és hogy én most láttam?! ;) Vagy az, hogy eszembe sem volt, hogy most volt a téli napfoduló... hiába feküdtem le extra későn, reggel mégis hiperkorán keltem?!

kikelt és rögtön megvert

Tudod miért írtam meg ilyen nyíltan a "biciklilopást"?! Nem-e?! Hát várom a hatást... hátha olyan is olvas, aki veszi a fáradtságot, hogy feljelentsen... Bizonyíték nincs - találja meg a járgányt, aki csak bírja. A tulaja ismeretlen... s talán ő maga sem tudja már, hogy volt-e olyan neki, s hogy az milyen volt. De az élmény, hogy ezért akár több évet is kaphatnék?! Na jó, talán felfüggesztve, mert még büntetlen előéletű vagyok. A vicc, hogy szerintem emberölésért, milliárdok rablásáért kevesebb járna. :S

A mégnagyobb vicc, hogy amikor említettem kedves haverjaimnak, hogy 23-án is lehet dolgozni... egyből köpték rá, hogy hányszáz százalékos bérért. Persze nekem fogalmam sincs, hogy nálunk mi volt a helyzet... dehogy csak a pénz érdekelte őket?! Amikor a többségük egész nap... vagyis napi 8 szánalmas órában, csak egy gép előtt meresztik a... de ezt csak a kockásodásom íratja velem. Legalábbis faterom szerint kezdek olyan falakat építeni magam köré, amitől teljesen meg fogok bolondulni. Csak azért mert megjegyzést teszek pár dologra?! Az ostobaság... az igénytelenség... a nemtörődömség... ésatöbbi. S nem azért mert én annyira tökéletes vagyok. NEM! De ha valamit muszáj megcsinálni, akkor azt a lehető legjobban, a legjobb tudásom szerint.

És ez is az egyik ok... a másik az, hogy nem jár a rossz tett, megtorlás nélkül. Ma este például eszem ágában sem lett volna itthon rohadni. Reggel "időben" mentem dolgozni, rossz szót nem szóltam senkihez... vagyis senkihez sem szóltam semmit. Csináltam, amit mondtak. Dél lett. Már tervezgettem, hogy milyen finomságot csinálok magamnak. Ki is éheztem rendesen. Aztán elfogyott a munka... Vártam! Még többet vártam... a kinti falevelek egy részét is összegereblyéztem még. Aztán hazajöttem, levetkőztem, leültem és pihenésképpen kifújtam magam, hogy majd nekiállok a kaja-készítésnek. Fél 2... 2-re kész is. Utána lenyomom a napi edzés-tervet, kitakarítok itthon és felkészítem magam az esti rocktáras koncertre. Ám kifújás közben megcsörrent a telefon... Hogy én elsunnyogtam, hogy tudtam még mennyi a munka, hogy ott az ebédem a Kulacsból, ésatöbbi...

Utálom a Kulacsos kaját... rosszul is lettem tőle: nyers sült krumpli, hús nélküli panír. :S Aztán a munka közben este lett... Újra hazatekertem. Az edzést megállás nélkül nyomtam, habár akár kihagyhatnák egy-egy napot, deha már csinálom, akkor végigcsinálom rendesen... legvégül hátha lesz valami eredménye. Aztán gyors fürdés, hajmosás... igaz, oda mehetnék zsíros hajjal is, mert nem lógnék ki, de akkor én nem érezném jól magam... igénytelenül. És ezek után még majdnem úgy voltam, hogy bekockáztatom, hogy a még meg nem száradt, vizes hajammal megyek el itthonról, amikor kinéztem az ablakon. Esett! Hát akkor kapja be a...

...de még mindig itt vagyunk!

kaptam a központtól egy tojást

...és várni kellett, hogy kikel.

Ki kell?! Na én biztos nem... senkinek. S attól sem kell félnem, hogy ellopnak. Attól viszont féljetek mindannyian, hogy én majd lopok. ;) Faterom mestere a legémelyítőbb színű biciklik beszerzésében, ám meg kell jegyezni, hogy mindennel fel vannak szerelve. Én meg először egy földön fekvő... vagyis egy részeg ember takarójaként szolgáló biciklivel állítottam haza, amit elég sok pénz ráfordításával sikerült gurulóvá tenni. (A megállítása pedig már egy másik dolog.... :D). Most a héten... a második áldozatom már valamennyire egy tudatos választás eredménye. Végre egy férfi-vázas kétkerekű!

Fényes nappal megfogtam, felpumpáltam a kerekeit, hogy könnyebben legyen elhúzni a garázsig... de ezzel is lesz még elég munka. Időtlen idők óta lógott a tárolónkba, és úgy gondolom, hogy akié volt, már itt sem lakik. De ha mégis, és bárki szólna, hogy lopás történt... majd visszaviszem és kész. Nem egy biciklin fog múlni a purgatóriumi elhelyezésem.

A sötét éj leple alatt bárki könnyedén zsebre tud vágni bármit... ám fényes nappal keresztülcibálni a városközpontban egy enyhén hiányos biciklit?! Vérző kézzel... mert persze szanaszéjjel vertem, mire "megszereztem". S majd ha egyszer neki bírok rugaszkodni, elárulom azt is, hogy megérte-e....

...de még mindig itt vagyunk!

ui.: A paradicsom-projekt eredményei 22-én ->

és mára virradóan ->

reggel kelünk, a vödör üres

Reggel úgy riadtam fel, hogy a Mass Destruction egy könnyed részlete járt folyamatosan a fejemban. Aztán csak megdöbbentem, hogy meg tudtam keresni, megtalálni, hogy ki az előadó és a szám címe... Ami, magamat ismerve, kész csoda volt, mert praktikussági okokból a nevekkel kapcsolatban abszolút nem vagyok jó.

Később "este lett és a lámpa fényeknek kinyitott egy szelet űrt..." s hogy közben mi történt?! Túl sok és tele véletlenekkel, színekkel, élményekkel... visszagondolni is rossz. S majd holnap kiderül, hogy egyáltalán ki bírok-e kelni az ágyból...

...de még mindig itt vagyunk!

Ám találtam még egy másik klipet is, amiben ugyan nem találok semmi jót, de mégis valahogy megragadt:

rózsáim a napnak szerepelnek

Agatha, Agatha, Agatha... a kezemről, a tapintásról és az érzékelésről akartam most írni... De amit olvastam Tőled?! Nem lepett meg a rövid történet vége - és részben jót is vidultam - no és persze azt is tudom, hogy a rengeteg emberismereted (vagy az általad látott sok személyiség mellett) férfiválasztásban nem voltál egy nagy ász... De azért mégis hittem abban, hogy a részleges hepiend mellett (a feleség megalázás és alapvető hibájára rámutatás) a férjet békén hagyod, hagyod megvilágosodni és legalább őt nem sújtod és tolod mélyre az értelmetlenség, butaság pokoli gödrébe... :S

"... - Mióta is él házasságban? ...Kilenc éve? És, gondolom, kezdettől így fogja fel a helyzetet. Rosszul teszi, kedves uram, nagyon rosszul teszi! Soha nem szerencsés, ha az ember védekező alapállásból közelít a nőkhöz. Akkor olyannak fogják látni, amilyen képet önmagáról sugall - és meg is érdemli! Büszkélkednie kellett volna a sporteredményeivel! A képzőművészetet és a zenét pedig csak úgy lett volna szabad emlegetnie, mint "az a sok badarság, amivel a feleségem szeret bíbelődni". Sajnálkoznia kellett volna, hogy a felesége nem elég ügyes a sporthoz. Megalázkodni egy házasságban - ez teljes kudarchoz vezet! Nem várhatjuk el egyetlen nőtől sem, hogy ezzel felvegye a harcot. Nem is csoda, hogy a felesége nem bírta tovább.

...

- Ön nem ismeri az emberi természetet, Mr. Wade, és még kevésbé a női lelket. Jelen pillanatban ön, női szemmel nézve nem több, mint selejtes termék. Senkinek sem kell. Ugyan miért akarna egy nő olyasmit, ami nem kell senkinek? Hiszen semmi haszna belőle! De nézzünk egy másik szempontot! Mi volna, ha a felesége megtudná, hogy ön éppúgy szeretné visszanyerni szabadságát, mint ő?..."

Kár, kár, kár... hogy annak idején a belső gondolataimról nem a megfelelő emberrel konzultáltam. Most boldogabban ülnék itt a képernyő előtt, mint aki megpróbálta, nem sikerült, de mégis nyert... és nem vártam volna addig, amíg totális vesztesként kerülök ki a körből...

...de még mindig itt vagyunk!

ettem a fáról, és attól nem megy

A múlt héten (vagy még azelőtt) olvastam a Magyar Rádió egyik műsorának (Egész úton) facebook-os oldalán olyat, hogy az egyik műsorvezető megfogadta egyik vendégük, ismerősük, kis kertész legény jótanácsát, miszerint a még zöld, ám leszedett paradicsomot egy tálba, s mellé egy banánt téve elérhetjük, hogy bepirosodjon. Mivel a múlt hét vége felé mi is megszabadultunk kis konyhakertünk paprika és paradicsom töveitől, a rajta lévő terméseket gondosan leszedtem. A kukacosok mentek a komposztba - majd mennek a leendő szőlőtőkék és gyümölcsfák alá. A zöld paradicsomokból, amit faterom savanyításnak szánt, kimentettem egy tucatot csak hogy kipróbálhassam én is ezt a módszert... És majd meglássuk, hogy mi lesz. Egyenlőre így áll a dolog (múlthét péntektől):

...és még mindig itt vagyunk!

ma nem indul repülő hajtogass magadnak

Nem értem, hogy a mostani "gyerekek" torkán miért akarják letolni az olyan legendás szörnyetegeket, mint pl. Drakula, mint valami édes-krémes mesealak... mint ahogy azt a Hotel Transylvania-ban tették! Bár ettől függetlenül valóban egy jól sikerült kis film lett. Meg-megmosolyogtatott. A nap tovább részében bevállaltam még egy Adam Sandler-es filmet, a Nagyfiúkat... Na ezen már meghaltam. És ha bár elképzelésem sincs, hogy lehetne ezt a leendő második részben felülmúlni, vagy akár tovább vinni az eseményt, mégis nagy izgalommal várom... Ezek után jött egy kis Hilary Duff és Winona Ryder - ami már viszont maga volt a pokol. És egy kis Őrült, dilis, szerelem Steve Carell és Ryan Gosling-al, amitől ugyan már nem akartam felbontani az ereimet, de sose nézném meg mégegyszer...

Ééésss újranéztem még háromszor a Félelem és reszketés Las Vegas-bant. Nahát ennyit mára filmnézésről, ha nem akarom még megemlíteni a Die Hard 3-at. :D DE ha már a tegnap estém is tele volt zenével, a Hotel Transylvaniában is volt egy jó kis zenei rész...

...és még mindig itt vagyunk!

rajtakaptál, nincs történet

Igazándiból csak fel akarlak készíteni, hogy a következő hónap elejétől újra jön a havi beszámolók sora, hogy haladok, mert tulajdonképpen az a nagy újság, hogy még szeptember TIZENHARMADIKÁN rendeltem egy húzódzkodó rudat. És kedden meg is érkezett, habár visszajelzésként csak az írták, hogy egy hetet kell várnom arra, hogy ők megkapják a cuccot Németországból. ;)

De legalább nem egy hónap volt. Ja és persze egy új fogyasztó övet is rendeltem... és azt kell, hogy írjam, a régi lehet, hogy még használható volt és év elejétől tökéletesen tette is a dolgát jó pár éves kora ellenére is. Ez az új viszont sokkal hatásosabb... izzaszt, mint a gép. Ja és persze azóta, mármint kedd óta, a biciklit újra rendszeresen nyomom, meg a húzódzkodó rudat is... Persze mostmár nem a fogyás a cél, hanem.... majd egyszer elárulom. ;)

Mindezekkel együtt jár a masszív filmnézés, amit mostmár úgy érzek, hogy túlzásba viszem...

...de még mindig itt vagyunk!

blúzát a szél kibontotta

Nemi... némi kihagyás után és sok-sok panasz szó nélkül inkább egy szép szempár...

menjél messzebb, találj semmit

Lelkem mélyen sivár tenger,
Hallgat ezerrel.
Eszem helyén vad regény,
Küzd szegény.
Szívem lüktet, egyre csak dobog,
A vége felé robog.

Talpam alatt eltűnnek az utak,
Csak a végére jussak.
De miért van bennem ennyi tűz,
Miféle démon űz?
Mi hajt az értelmetlen vég felé,
Odaálljak Uram elé?

Sivár kérdések, mély gondolatok,
Hagyjatok, hallgassatok!
Inkább tudatlanul, szelíd vizeken,
Mint kalózként vad tengereken.
Lobbanna szívem még egy-kettő hármat,
Csak újra érezném Angyalkámat...

egy iránytű a lompos

autók a tenger felé...

#113

A mai napi bejegyzés a száz-TIZENHARMADIK... A mai dátum: 10. 03... 10+3=TIZENHÁROM. Amikor ma először ránéztem az órára 07:TIZENHÁROM volt. És a monitoron a kijelzés szerint akkor pont TIZENHÁROM fok volt. Nem furcsa... csak nem szeretem azokat a véletleneket, amik általában péntek 13-án szoktak történni. Jason Voorhees születésnapján... wehehe :D
Nem is írva a Sliders-ről, amit bőszen próbálnák nézni - csak nem mindig hagyják - amiben amikor először találkoztak a kromagokkal, pontosabban, amikor a elhurcolták őket a börtönbolygójukra, az valamiért a száz-TIZENHÁRMAS Föld nevet kapta. ;)

Várom a mai napnak minden egyes percet, kíváncsian állok elébe a véletlen furcsaságoknak, és remélem, hogy az este végén elmondhatom...

...és még mindig itt vagyunk!

a pénz nem boldogít

...Csupán arra kérem, hogy valljon színt. Én mélységesen csodálom magát, Tuppence kisasszony, még soha más lányt nem csodáltam ennyire. Maga olyan elképesztően vagány. Szeretném magát piszok boldoggá tenni. Csak egy szavába kerül, és máris ott termünk a legjobb ékszerésznél, hogy a gyűrűnk is meglegyen.

- Lehetetlen - mondta Tuppence elfúló hangon.

- Beresford miatt?

- Nem, nem, dehogy!

- Hát akkor?

Tuppence továbbra is csak teljesen rázta  fejét.

- Pedig az én pénzemnél többre igazán nem számíthat józan ésszel.

- Jaj, nem erről van szó - tört ki Tuppence csaknem hisztérikus nevetésbe. - De hálás köszönettel, és a többi, mégis nemet kell mondanom.

- Lekötelezne, ha lenne olyan kedves holnapig gondolkozni rajta.

- Nincs értelme.

- Mégis állapodjunk meg ebben.

- Hát jó - hagyta rá Tuppence szelíden.

Egyikük sem szólalt meg többet, amíg a Ritzhez nem értek.

Tuppence fölment a szobájába. A Julius erőteljes egyénisége elleni harc kimerítette. Leült a tükör elé, és percekig bámulta a tükörképét.

- Hülye - morogta sokáig fintorogva. - Te kis hülye. Amit csak akartál... amit csak reméltél... Te meg elbégeted magad, mint egy gügye kis bárány, hogy "nem". Most itt az alkalom. Élj vele, ragadd meg, kapva kapj rajta! Hát kell neked ennél több?

A kérdéseire mintegy válaszképpen a szeme egy Tommyról készült kis amatőr fényképre tévedt, amely ütött-kopott keretben az öltözőasztalán állt. Egy pillanatig még tartotta magát, aztán a küzdelmet feladva az ajkához szorította a képet, és zokogásban tört ki.

öltözni tudni kell...

Hétvégén nem szokásom írni, mert ugyebár, ahogy hazajövök egy-egy buliból, utána már nem sok mindenki kíváncsi a gondolataimra.... hozzáteszem, én sem. De azért sajnálom, hogy a túl józan barna, és/vagy a túl részeg szőke lánnyal nem keveredett kapcsolatom. És azt is nyugodtan hozzátehetem, hogy nem rajtuk múlott. Vagyis, ahogy Lacsi mondta volt, megpróbálhattam volna, ha meg nem, akkor visszamegyek és kész... és a vissza pedig egyet jelentett volna az hazával. De... és itt jön a fordulat, megint csak a fiatal fiúkkal tudok csak úgymond jó kapcsolatot kialakítani, mert eljövet csak velük találtam meg a közös szót.... miszerint úgy akartak kinézni, mint én.... nagyjából. A bőrkabátom felől érdeklődtek!

Tehát valamennyire mégis tudok öltözködni... már csak az a kérdés, akiknek a többsége abszolút nem... DE többnyire csak ezzel foglalkoznak, mikor vesznek már észre?!

...és még mindig itt vagyunk!

tiszta csalás...

Vettem az albánban kettő csokis croissant és függetlenül attól, hogy nagyon finomak voltak és talán a hozzá adott alapanyag, plusz töltelék is azonos lehetett a látvány, vagyis a méretbeli különbségük mégis meghatározó volt... Vagyis annyira megmaradt bennem, hogy még írok is róla. Tadááám! :D

programajánló

A programokból sosem elég... kérdés, hogy marad-e addigra még elég jó idő?! ;)

sliders

Elfelejtettem jelezni, de kedd óta kezdetét vette egy nagyon gyenge Sliders maraton. Még nem nagyon haladtam benne, úgyhogy bárki becsatlakozhat és felvehetjük a versenyt. :) Viszont az a durva, hogy az ilyen régi sorozatoknál jövök rá, hogy annak idején elég komoly tévé-függésem volt, mert eddig minden résznél azt éreztem, hogy nem most láttam először... és nem is másodjára már. :D A végét viszont tuti nem tudom, úgyhogy már csak ezért is érdemes végigmenni rajta... Ahogy az Időzsaruval kapcsolatban is. Mondjuk, az csalódás volt, mert nem volt semmilyen vége. Valószínű elkaszálták egy évad után, itthon én meg bőszen néztem és még tetszett is.

Na de ami nem tetszett, az a Bruce Willis-es Az igazság nyomában, a Val Kilmer-es Gyilkos paraziták. Viszont a Jason Statham-es A biztonság záloga annyira felkeltette az érdeklődésem, hogy a Crank 1-2-t is bevállaltam, amik elég beteg filmek, de kiváló szórakozást nyújtanak. Ellentétben a 2003-es Undead - Zombik városával, ami után legszívesebben kikapartam volna a szemem, hogy soha többet ne nézzek olyan igénytelen mocskot. ;)

...de még mindig itt vagyunk!

új sláger

erő

Nos... az van, hogy tegnap az egerem kifogyott az elemből és a billentyűzetből pakoltam át abba, hogy legalább "játszani" tudjak, így aztán az írás elmaradt. A dolgok viszont tegnap óta mit sem változtak... A probléma ugyanaz, én adott vagyok és a megoldás?! Nincs... vagyis fura, mint mindig minden.

Ha iszom, erősebbnek érzem magam... ez persze egyértelmű. :) De hétvégén volt az a rögtönzött szkander bajnokság :P amit persze az a vékony nyakú tanú indukált... mármint a megjelenése. Hiába arcoskodtunk egymással előtte, nem kapott az alkalmon, hogy beszálljon. Másrészről viszont B, aki 54 kiló és gyakorlatilag csak beszámolókkal és papírtologatással keresi a kenyerét... jó, persze látszik, hogy ki van szálkásodva és sportember, azt a hevet amivel nekiállt... az a győzni akarás, hogy lenyomjon... mintha utálna.

Természetesen erősebb, habár szerintem én többet kalapálok naponta, mint egy asztalos, és több több vasat hajlítok össze, mint egy esztergályos. És ez csupán csak a patentozás. ;) Na mindegy, nem erőltettem meg magam túlzottan... esélyem sem volt. Szóval az örök probléma: hiába minden edzés, erőlködés, egyszerűen nem tudok erősödni. :S

...de még mindig itt vagyunk!