...és várni kellett, hogy kikel.
Ki kell?! Na én biztos nem... senkinek. S attól sem kell félnem, hogy ellopnak. Attól viszont féljetek mindannyian, hogy én majd lopok. ;) Faterom mestere a legémelyítőbb színű biciklik beszerzésében, ám meg kell jegyezni, hogy mindennel fel vannak szerelve. Én meg először egy földön fekvő... vagyis egy részeg ember takarójaként szolgáló biciklivel állítottam haza, amit elég sok pénz ráfordításával sikerült gurulóvá tenni. (A megállítása pedig már egy másik dolog.... :D). Most a héten... a második áldozatom már valamennyire egy tudatos választás eredménye. Végre egy férfi-vázas kétkerekű!
Fényes nappal megfogtam, felpumpáltam a kerekeit, hogy könnyebben legyen elhúzni a garázsig... de ezzel is lesz még elég munka. Időtlen idők óta lógott a tárolónkba, és úgy gondolom, hogy akié volt, már itt sem lakik. De ha mégis, és bárki szólna, hogy lopás történt... majd visszaviszem és kész. Nem egy biciklin fog múlni a purgatóriumi elhelyezésem.
A sötét éj leple alatt bárki könnyedén zsebre tud vágni bármit... ám fényes nappal keresztülcibálni a városközpontban egy enyhén hiányos biciklit?! Vérző kézzel... mert persze szanaszéjjel vertem, mire "megszereztem". S majd ha egyszer neki bírok rugaszkodni, elárulom azt is, hogy megérte-e....
...de még mindig itt vagyunk!
ui.: A paradicsom-projekt eredményei 22-én ->
és mára virradóan ->
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése