...Csupán arra kérem, hogy valljon színt. Én mélységesen csodálom magát, Tuppence kisasszony, még soha más lányt nem csodáltam ennyire. Maga olyan elképesztően vagány. Szeretném magát piszok boldoggá tenni. Csak egy szavába kerül, és máris ott termünk a legjobb ékszerésznél, hogy a gyűrűnk is meglegyen.
- Lehetetlen - mondta Tuppence elfúló hangon.
- Beresford miatt?
- Nem, nem, dehogy!
- Hát akkor?
Tuppence továbbra is csak teljesen rázta fejét.
- Pedig az én pénzemnél többre igazán nem számíthat józan ésszel.
- Jaj, nem erről van szó - tört ki Tuppence csaknem hisztérikus nevetésbe. - De hálás köszönettel, és a többi, mégis nemet kell mondanom.
- Lekötelezne, ha lenne olyan kedves holnapig gondolkozni rajta.
- Nincs értelme.
- Mégis állapodjunk meg ebben.
- Hát jó - hagyta rá Tuppence szelíden.
Egyikük sem szólalt meg többet, amíg a Ritzhez nem értek.
Tuppence fölment a szobájába. A Julius erőteljes egyénisége elleni harc kimerítette. Leült a tükör elé, és percekig bámulta a tükörképét.
- Hülye - morogta sokáig fintorogva. - Te kis hülye. Amit csak akartál... amit csak reméltél... Te meg elbégeted magad, mint egy gügye kis bárány, hogy "nem". Most itt az alkalom. Élj vele, ragadd meg, kapva kapj rajta! Hát kell neked ennél több?
A kérdéseire mintegy válaszképpen a szeme egy Tommyról készült kis amatőr fényképre tévedt, amely ütött-kopott keretben az öltözőasztalán állt. Egy pillanatig még tartotta magát, aztán a küzdelmet feladva az ajkához szorította a képet, és zokogásban tört ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése