maszat

Mivel is lehetne a legjobban lezárni a hónapot, minthogy "jééé, még mindig itt vagyunk!"?! A világvége még nem jött el, de már egyre közelebb vagyunk hozzá. Ma például úgy éreztem, hogy ötszörösen bepótoltam a péntek tizenharmadikát. 

Átfagytam... többszörösen, amikor még nincs is teljesen hideg, csak elkezdték mindenhol azt sulykolni, hogy rekordokat döntögetnek a mínuszok, még akkor is, ha már számtalanszor átéltünk már ilyet. De ha elégszer és elég drasztikusan mondják, akkor csak eljut a tudatalattinkig is, s az meg egyszerűen úgy irányítja a testet, hogy az akkor már tényleg úgy is legyen.

Ám még akkor sem leszünk olyan hideg, amikor leesik a beígért hó, mint a Masat-1, amint kikerül az űrbe. Ez előtt a dolog előtt, egy kicsit tanácstalanul állok. Tudom én, hogy pláne az űrben nincs arra szükség, hogy aerodinamikus legyen egy tárgy, főleg ha csak a Föld körül kering, de pont egy kocka?! "Mi vagyunk a Borg, minden ellenállás hasztalan!" :) S abba se vagyok biztos, hogy nekünk, magyaroknak is, miért kell erőlködnünk az űrben. (Csak, hogy pozitívan álljak hozzá:) Majd biztos ez a kis doboz fog nekimenni és tönkretenni más, nagyobb műholdakat. S nem elég nekünk az, hogy a szomszédaink haragszanak ránk, majd akkor valami távolabbi ország, vagy nagyvállalat rág be ránk. Kell ez nekünk?! 

A puli programnak viszont szurkolok: inkább máshová dobáljuk "le" a cuccainkat, minthogy véletlen a Földre potyogjon vissza. :)
Ahogy az autók is tudnak szépen ütközni. Ma volt is egy közeli esetem; egy "szabályosan", elsőbbség-adási tábla után, nagyon lassan (kb. 30-al) kiforduló előtt nagyon gyorsan kellett rángatnom a kormányt, hogy a másfél autó-széles úton, se őt, se az út menti fákat és bokrokat ne festékezzem össze. A visszapillantóban, utána pillantva, természetesen se egy megijedt féklámpát, se a egy villogó-szerű bocsánatot nem vettem észre. Szóval akkor, ő bizonyára helyesen vezetett, és ha esetleg én ezt valami problémaként értelmeztem, akkor valószínű én lettem volna a hibás, ha történik valami...
Ahogy a need for speed-ben is. A legnagyobb, legakármibb, leg-leg-leg verzióját töltöttem le a játéknak, hogy teljes élményt nyújtson. 10 fejezeten keresztül kell(ene) átvergődnöm a célig, de a 8-nál, egy pályaszakasz sikeres teljesítése után egyszerűen meghal a program. Vagyis kétszerűen, mert annyira buta vagyok, hogy megpróbálkoztam vele mégegyszer, hátha csak valami memória miatt történt az első eset, de nem. A megbuherált játékok már csak ilyenek. :s
Ahogy az egeremhez kapott gyári elemek is. Egy hónapot bírtak ki. Ráadásul AAA elemek, s pont tegnap este adták meg magukat. Így ma még azért is rohangálhattam... Nem várhattam meg, hogy a holnapi, olcsóbb benzinból tankoljak. S bár elolvastam, de valahogy nem tudott meghatni, hogy az állam már csak száz ügyvéd ingyenes képzését állja évente, s nem pedig... nemtudom, sokkal több helyett. Volt osztálytársaim közül többen is végzett ügyvédek, de közülük csak egy dolgozik ügyvédként is - betársult a családi vállalkozásba. A többieknek nyilván megérte elvégezniük, állami finanszírozással és ösztöndíjjal, hogy most egy bankben álljanak egész nap a fénymásoló mellett...

...de még mindig itt vagyunk!

betörök

Hajnali 3... eddig tartott az este. Van aki kevesli, vagy van aki sokallja, az ő dolga. Szerintem egy nap, 9 órát biztos nem tölt el senki a munkatársaival, vagy esetleg munka mellett, s után a családjával (alvás nem számít), de mi kibírtuk egymást. Mentek a szokásos cinkek, s én még ráadásul magam alatt is vágtam a fát azzal a bizonyos beszéddel. Kiálltam úgy, hogy nem is állt mögöttem senki, s közben 3-an kameráztak... majd az erről készült felvételek készítőit jó lenne rávenni, hogy vágják ki a parti anyagból! :p Erre a "teljesítményemre" jobb lenne inkább csak fejben emlékezni - néhol ki-ki színezve a képet - mint magával a valósággal szembesülni egy képernyőn. :)

Ezen kívül rendben, hibátlan volt minden: az hogy összebeszéltünk az ajándékban, kamu ajándék után, kamu meccs-jegy, utána a normálisak... s hogy a riasztó szerint fel akartuk gyújtani az egész házat, nem tudom, hogy az ünnepelt hogy van, vagy hogy lesz vele, de ezekkel lett igazán egyedi az egész.

S visszatérve egy kicsit a "korai" végre. Jövő héten is biztos, hogy valami hasonló lesz - gondolom én, mert akkor is korán kezdünk. Ráadásul "babázunk" is, s ebből fakadóan jön a szokásos frázis, hogy nem vagyunk már mai csirkék (inkább inas, megtermett marhák). Nem bizonyítjuk azzal, hogy milyen kemények vagyunk, hogy ránkreggeledik, vagy hogy mennyi mindent tudunk magunkba önteni... Erről jut eszmba: sose gondoltam volna, hogy azzal érdemelem ki a beteg jelzőt, hogy a rengeteg folyadék és étel ellenére nem érzek ingert a mellékhelység meglátogatására - inkább a fájós hátam, vagy a csukló, esetleg a beszélőkém miatt.

Mindenesetre itthon már rögtön azzal kezdtem. Lehet hogy csak az idegen hely, mint az alvással kapcsolatban is, vált ki egy "megállj"-t. De itthon már viszont s.o.s.-ben rohamoztam meg a helységet, mert az ajtónk előtt még kénytelen voltam 5-10 percet "várakozni".

Mert már be kell zárni az ajtót. És hol kell hagyni a kulcsot? A zárban! Nem volt ez mindig így... Nemrég a szülők elugrattak egy kis időre, én meg magamra maradtam, csukott ajtóval a szobámban ültem a gép előtt. S mire visszatértek az ajtótól nem messze, sárdarabokat találtak. Én még most is úgy gondolom, hogy fater cipőjéről potyogtak le, amikor ott felhúzta, csak már a szenilitás első jelei így mutatkoznak. Nem hiszem, hogy bárki is be merne nézni fényes nappal egy lakásban, amiben egy ajtó mögül szól a rádió és klattyog a billentyűzet. Mindenesetre azóta mindig zárni kell az ajtót... s ezt magyarázd el úgy nekem, hogy nem a szenilitás kezdő tüneteit mutatom, hanem a klausztrofóbiáét. Ráadásul hihetetlen parás vagyok... ha kigyullad idebe valami, én tuti benn égek, mert idegben kulcsot keresni, beledugni a zárba, plusz kinyitni az ajtót?! Hát kötve hiszem, hogy sikerülne... De most, ma biztos jót tett az ügy érdekébe, hogy csöngettem, betelefonáltam és vertem, rugdostam az ajtót, míg végre felébredt valaki (hajnali 3-kor), hogy a benne hagyott kulcs miatt beengedhessen.

...és még mindig itt vagyunk!

beszéd

Lesi mondta, hogy készüljek beszéddel, s ettől már elkap az ideg... hisz tudod milyen vagyok. Minden évben, az osztálytalálkozóinkkor ügyesen észre is szoktad venni, s meg is jegyezted már. Nem tudom miért van... talán nem vagyok hozzászokva, hogy ennyi ember figyelme csak rám őszpontosul és elkap egy vizsgadrukk.

Ezért enged meg, hogy most papírba nézve fejből mondjam el azt, amit kigondoltam és leírtam... s azért fejből, mert úgy remeg a kezem, hogy így elolvasni, amit írtam, úgysem tudnám... Szóval, tanár úr, kérem, én készültem.

Tisztelt lakóközösség!... ehm... azt hiszem ez rossz papír lesz.

Kedves Zoltán!... öhm... otthon hagyhattam a tiédet, de ennek is ugyanaz a szövege, szóval akkor folytatom.

Először is köszönjük, hogy itt lehetünk és köszöntünk hát téged ha már így együtt vagyunk... öhm... ezt majd egy kicsit később kell... bocsánat.

Másodszor pedig, a meghívódban és személyesen is azt közölted, hogy arra számítsunk tőled, mint ami az elmúlt alkalommal történt, 5 éve. Ez úton szeretném tudatni, hogy akkor tőlünk is hasonlót várhatsz. (Ez nem fenyegetés.)

félre fordulva: Ez zárójelben volt. Ezt is el kellett volna mondani? NEM tudod? Én sem, pedig én írtam...

Én például megígérhetem, hogy fél1 kötőjel 2 között hazasétálok a Kulacsból, s egy-két órára ledőlök az ágyamba, csak amíg a hupikék törpikék végleg el nem táncolnak a szemem elől, s hogy utána újult erővel csatlakozhassak a társasághoz a menhettenben.

Ezen kívül, itt van a kezemben ez a kis csomag. Mint a legkisebb és a leggyengébb, engem ért az a megtiszteltetés, hogy átadhassam ezt a hatalmas dobozt (már majd leszakad a karom), rengeteg értékes, jó és klassz dologgal. Most hogy már végérvényesen elmúltál... 16?, vagy 18, már nyugodtan vezethetsz autót, motorot, traktort, háztartást, vagy áramot... s itt tartom a kezemben az ehhez elengedhetetlen, mindennapi kellékeket. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem lesz olyan nap, hogy ne használnád... Ja igen, még valami... mint múltkor, már ez is eleve fel van fújva.

S mielőtt még átadnám, el kell áruljam, hogy ez még nem minden. A mellettem álló, magasodó, úriemberek, vagy hölgyek egyikénél, vagy többüknél, van még valami apró, szinte értéktelen, kis semmiség, vagy semmiségek, azzal ne nagyon foglalkozz! Próbálj meg mosolyogni hozzá... de ez az igazi!!! (rábökni a dobozra)

Isten éltessen még legalább 300 évig!

infarktus

Hát majdnem azt kaptam, mikor megláttam ezt az új klipet. Valahogy nem ez volt megszokva ettől a csajszitól. Kissé hippis, kissé 80-as évek... a mozgás ugyanaz, s frufrus, unott arc. Most meg mintha... megőrült volna? Mit képzelhet magáról, hogy ő lett super(wo)man, hogy kívülre kell húzni az alsógatyát?! ;)

Mindenesetre a hangja ugyanaz maradt, összetéveszthetetlen... 

...és még mindig itt vagyunk!

száguldok a széllel

Anélkül hogy megemlíteném a benzinárakat, néha nem esik rosszul... sőt szinte élvezni lehet mindentől függetlenül, ha beletaposhatok a gázba, és egy olyan löketet adok a lóerőknek, hogy a fejemet már csak a fejtámlából vakargatom fel. Még akkor is, ha ezt csak egy játékban élem át.

Az új videokártyának - írhatni - köszönhetően végre én is belekóstolhattam a komolyabb játékok képi világába  és izgalmába. Lőhettem neki az aszfaltnak, hogy szakadjon fel az is, ne csak a gumi... s anélkül hogy bármi bajom esne, nyugodtan mehettem bele kockázatos előzésekbe, "véletlen" frontális ütközésekbe, s nem bántam, amíg az autóm totális roncs, leszakadt motorháztetővel, rojtos oldallal, amíg ment mint a szél és elsőként értem be a célba. :)

Sajnos (vagy nem) ez könnyen átragad a való világba is... s ma ki kellett állnom a garázsból, mert gyalog túl messze lett volna Bugac. Így a már, a képernyőről ellesett taktikákat ki is próbálhattam. Igaz nem olyan simán siklott az aszfalton a kocsi, mint a képernyőn, hisz az itteni utak gyakorlatilag csak foltozásból állnak, de még így is megszégyenítő módon hagytam ott egy-két sofőrtársamat. :)

A száguldozás mellett azonban arra is elég hamar ráébredtem, hogy az úgynevezett "festékcsere" az előzéseknél, a való életben nem biztos, hogy jutalompontokkal jár, hanem komoly pénzbeli megcsappanással... hacsak a kocsik festés utáni értékcsökkenését nem is nézném... Szerencsére megúsztam minden "jutalompont" nélkül!

...és még mindig itt vagyunk!

megszakítjuk híreinket

Sajnos megint láttam a Batthyány és a Bercsényi utca sarján aszfaltrajzokat. A kezdetleges formák, valamint a betűk és számok ismeretlenségei mián rögtön arra gondoltam, hogy rendőri intézkedést történt. Vagyis azt megelőzőleg valami baleset.
Nem emlékszem pontosan, de szerintem nincs fél éve, hogy ugyanott, ugyanígy ne láttam volna hasonló rajzokat. Kérdés, hogy mikor fog majd lényegi intézkedés történni ez ügyben?! Nem tudok a mostani esetről semmit, de tény, hogy az ott parkoló autók, a 3-4 felé közlekedés, se kilátni, se kijutni nem igazán könnyű egyik irányba sem. Én már azt sem bánnám, ha esetleg lámpát szerelnének fel oda, akkor legalább biztosan tudná az ember, hogy 5 percen belül kifordulhat valamelyik irányba. Így meg, van hogy 10 percig is ott kell szobrozni, s közben még sudoku-t sem lehet fejteni, mert bámulni kell a villanyoszlopokat, hátha nem takarnak ki 3-4 autót a kilátásból, vagy a másik oldalról a parkoló autók mögül, mint egy veterán felderítő katona meddig lopakodhat.
S miután ezt a problémát megoldották, remélem továbbmennek a Batthyányin, s meglátják, hogy az iskolától számítva mintegy 120 (igazándiból max. 70, csak túlzok) méteren keresztül, az új házaknak is köszönhetően, parkoló autók olyan sora áll ott napi 24 órában, hogyha van szembe fogalom (márpedig mindig van), s a KRESZnak köszönhetően, szép illedelemesen le kell húzódni és megvárni és elengedni mindenkit, ez szintén eltarthat alkalmanként 10 percig is... sudoku nélkül. :p Szerintem nyugodtan lehetne egy-irányosítani... sőt az összes ilyen "keskeny", hasonló forgalmú utcát is egymás után szépen sorban. Pl. a Dessewffy-n is gyakorlatilag szlalomozni kell, az össze-vissza parkolástól.

...és még mindig itt vagyunk!

az internet vége

Én már azt sem bánnám, ha mindennek vége lenne, csak gyors legyen és fájdalommentes. S így vagyok az Internettel is. Először még a katonaság fejlesztgette magának, aztán valami okos azt találta mondani, hogy akár a nép egyszerű gyermekei is had jusson hozzá információhoz, vagy ossza meg másokkal. S a "gyerekek" láták, hogy ez jó, és most már boldog-boldogtalan a képernyő előtt ül és használja. De ebből elég. Túlságosan elszemtelenedtünk, ezért meg kell cenzúrázni a netet.

Tavaly olvastam először az Anonymusról. S azonnal ki is akarok ábrándítani mindenkit. Ezek a teljesen normális fiúk (és lányok) nem olyanok, mint a mozikban, akik össze-vissza ütögetik fél percig a billentyűzetet és aztán hátradőlve beleszürcsölnek a szprátjukba, hogy kész, fel van törve a náza. Nem! Több órányi gépelés és képernyő bámulás és tömény izzadságszag árán érik el céljukat - gondolom, én hülye. S abban sem hiszek, hogy teljesen ismeretlenek lennének, legalábbis azok számára, akik most elkezdték ezt a háborút.

Igen, a megaupload-ra gondolok. Az internetezők 4%-a használta (töltött fel, vagy le) a szervereiket, s a több ezer/millió terabájtnyi adat közül csak elenyésző mennyiségű volt a szerzői jogokat sértő... nagyjából ez a hivatalos verzió. Hála a "kampánynak" a többi fájlmegosztó is bezárta a kapuját.

De hiába minden próbálkozás. Eddig is volt valahogy és utánuk is lesz. Majd újra előkerülnek a "mobil-rack"-ek és ismerőstől ismerősig járva ugyanúgy beszerezhető lesz minden. Na jó, persze már nem kell hordozható merevlemezzel biciklizgetni, a technika azóta már más. Van már pen-drive, vagy bluetooth-on, wifi-n át lehet gyorsan húzni egy-egy videót, programot, játékot telefonra, laptopra másodpercek alatt.

Most még egyenlőre csak várunk... mink, egyszerű emberek, s nézzük, hogy milyen harcok folynak, s ki nyeri meg a háborút. S legatomibb szintre lebontva, hogyan érint ez mégis engem?! Már a magyar kultúra napját sem tudtam élvezni. A rádió egész nap magyar dalokat játszott volna, de nálam 5 percenként megszakadt az on-line adás pufferelés címszó alatt. Vagy megnőtt egy csomó embernek a szabadideje és annyian csatlakoztak az on-line hallgatáshoz, hogy már nem bírja el a szerverük, vagy... más elképzelésem nincs is. :S

...de még mindig itt vagyunk!

vízióm

A sok hibája ellenére, szeretem a közszolgálati zenerádiót. Csak azt. Ám az egyik hibáját mégis kénytelen vagyok megemlíteni. Ha történik valami nagyobb esemény, ami hozzánk, magyarokhoz, nagy mértékben tartozik, részünk van benne, akkor elkezdik sulykolni az emberek agyába, hogy még csak véletlen se feledkezzenek el róla... Ilyen a foci, a válogatott mérkőzések. Persze a többi sport is, de a labdarúgás, valahogy úgy érzem, mintha sokkal intenzívebben lenne reklámozva... legalábbis mióta Viktor az úr. De ezt most hagyjuk. (S minél jobban, minél többször ismételgetnek valamit, annál kevesebb esélyünk szokott lenne a győzelemre.)

Most az eurovízión van felemelt hangsúly. Már csak 20-an vannak versenyben... és csak egy maradhat, aki képviseli majd hazánkat. Én inkább azt kívánnám, hogy idén inkább hagyjuk ki. S nem is akarok mindenkiről véleményt írni, csak egy-két kiemeltet. :)

Először is talán Dancs Annamarival kezdeném... tökéletes lenne. Szép, csodás a hangja és erdélyi... Nem vonom kétségbe, hogy esetleg magyarabb lenne egyik-másik határon belülitől, de mi van ha elér valamit a versenyen?! A románok nem fognak-e joggal megharagudni? Meg aztán az is egy csont a levesben, hogy már ebből is exportra szorulunk, mint annak idején Király Lindával kapcsolatban?! Nincs itthon elég "tehetség" (amikor egymás után bámuljuk a tévében a 17. tehetségkutató-műsort is)? De mégha mindez nem is lenne bajom Annamarival kapcsolatban, a hangja ellenére, a dalában nem találtam semmi "megfogót"... ennél még az is jobb dala volt, amit múltkor láttunk a v-blockban, az U-tévéban.

Király Lindát, ha már az előbb szóba hoztam, nem is értem, hogy miként merülhetett fel ebben az összeállításban a neve. Őshonos amerikai... csak ott kutyának nem kell, hogy össze-vissza sikongat. S a napnál is világosabb, hogy csak azért jött "haza", hogy ezt a kisebb közösséget elkábítsa azzal, hogy ő sztár.

A rádió külön műsorban mutatta be mind a 20 esélyes dalát, s a műsorvezető megjegyezte, hogy Fábián Juli menedzsere milyen agresszív hadjáratba kezdett... én ezt úgy értelmeztem, hogy csúsztatgatja az aprót, hogy mindenhol már a csapból is az szar szám folyjon, ami szerintem igencsak valószínű, hogy bekerül abba az egybe, ami majd kimegy Bakuba... s ettől is félek a legjobban, mert már a hányinger kerülget tőle.

Dehogy ne csak pocskondiázás kerüljön általam a képernyőre, az én dobogósaim (nem esek tőlük hasra, de a többihez képest elviselhetőbb):

3. Pély Barnáék... magyaros hangzás, hegedű és Barna elcsukló hangja amint a magasabb hangokkal küzd.

2. Sophistic... dallamos, "bulizós" zene, különösebb mondanivaló nélküli szöveg, 3-ból 1 csaj még normálisnak is nevezhető, s ha van egy összehangolt, összetanult mozgásuk a színpadon, akkor még eladható is az egész (a jó középmezőnynek).

1. Compact Disco... semmi magyarosság, semmi pörgés, talán nem is való a Bakuban elhangzó többi zene közé, számomra mégis a leginkább hallgathatóak közé sorolható.

Bocsánat ha ezzel megsértettem valakit.

ui: 

 Egy ilyenszínpadi produkcióval, nem csak megtudnánk nyerni a fesztivált, de le is aláznánk az összes résztvevőt. ;) Pedig nincs benne semmi különleges mozgás, s nem is mozognak pontosan egyszerre... mégis klassz. 

...és még mindig itt vagyunk!

építem a...

Mi a baj Gusztáv? Olyan félve miért nézel rám? De ne is mondd inkább... tudom én. S hidd el nekem, hogy én elnézem neked. Hisz voltam én is fiatal. S nem egyszer kerültem én hasonlóba. Sajnos ilyen mindig is volt, van és lesz. Jól nem fogsz belőle kijönni, de akkor se aggódj.

Láttam elég csatát, persze nem élőben, hanem csak felvételről. S még többről olvastam. Nem egyszerű. Sőt!  De minden esetben egy dolgot szem előtt kellett tartani, még pedig, hogy bátran szem kellett nézni a problémával. S ha ez nincs meg, akkor vége. Bele se kezdj. Ha kiállsz magadért, akkor az látják rajtad. S akkor már mindegy, ha vesztesz is. Tartásod legyen. Tartsd magad! Más nem is kell.

S majd Emese is megbocsát... egyszer.

eltévedt eszme

Alszik mindenki, az ablakokban kialudtak a fények,
Már csak a város lámpái pislákolnak, de égnek.
Égnek a fények, s tényekként viszonylag szépek,
De elveszik a fényét, mit a csillagok kérnek.

Kérnek fények, szépen égnek?
Mi értelme-e fény mesének?!

Tán csak Táncsics ásít,
Fogalmaz, s szavat másít:
Az ember fát rak, vagy fásít?

Fákat másít ásítva?
Hogy lett ez így elírva?

Töri fejét, törli száját,
Megtömi még vén pipáját.
Hamut szór, s tüzet éleszt
Ír egy szót, s megint téveszt!

Este van már, késő este.
Aludjunk, hogy kiheverve
Keljünk reggel és vidáman,
Hasznunk legyen a munkában.

új dev

Először Shwayze videoklipjét hallgatva figyeltem fel egy hangra... tökéletesen csengett. Aztán kiderítettem hozzá egy nevet, majd jött hozzá a megjelenés... Hát az már egy kicsit, nem is tudom, hogyan tudnám megfogalmazni. Az össze-vissza szabdalt haj, lelógó fülek (lehúzza a fülbevaló) és az agyonvarrt kar, nem éppen az álmaim asszonya, de a hangja mégis képes feledtetni mindent.

S idén máris kijött egy új klipje... Nem éppen az eddig megszokott stílus, vagy hangzás, s egy hónappal ezelőtt, karácsony előtt sokkal jobban le lehetett volna nyomni az emberek torkán. Hát ez most így sikerült:

...és még mindig itt vagyunk!

ülő pazarlás

Régen úgy volt, legalábbis úgy emlékszem, hogy a wc papírról nem csak tudtuk/gondoltuk, hogy újrahasznosított papírból van, de még néha, néhol betűrészletek is látszódtak rajta... A mostani tizenhét rétegű tekercsekről ki gondolná, hogy újrahasznosítás eredménye? Szerintem senki... és nem is hiszem, hogy úgy is lenne. Pusztuljon csak ki az összes erdő, nem kell nekünk a levegő... elég ha összesz..hatjuk magunkat!

A showderklubosok között van egy humorista, aki az egyik stand-upjában arról beszél, hogy lázadó... a wc papírt nem a szaggatott résznél szakítja, mert neki nem mondják, hogy mennyire van szüksége... No igen, ez humor. De az már nem, hogy hogy és miként férhetünk hozzá azokhoz a szaggatott részekhez.

Nem tudom, hogy mindenhol és mindenkinél így van-e, de én szinte mindig "szarul" járok az új guriga megbontásával. A végétől nézve, szinte egy centi sincs hagyva, s ott a "ragasztás"... bele se lehet rendesen kapaszkodni, hogy el lehessen választani a két sort. S ha ez még nem lenne elég gond, a második sornál pont ott van egy szaggatott rész, s amíg erősködünk a ragasztóval, az alatta levő szaggatott résznél máris válik el egymástól a drága papír. S a nagy tépkedés után tenyérnyi darabok mindenütt, amik már csak arra jók, hogy az ember megtörölje a homlokát az izzadságtól, mert kifáradt és felidegesítette ez az egész herce-hurca. 

Ám a guriga végére sem jobb a helyzet. Igaz, hogy látszik, hogy nem akartak sor ragasztót használni, de az extra-selymes többrétegű csoda ismét csak cafatokban lóg mindenütt. S hiába válság, a spórolás, értékes papírcafatok kerülnek használatlanul a csészébe, vagy a kartongurigával a szemetesbe...

...és még mindig itt vagyunk!

a fa alatt (részlet)

- Tom, talán nem kellene ezt mondanod. - mondta kissé könnybe lábadt szemmel, s a zsebébe nyúlt.

- Tudom. De ha egyszer így érzek? Ő elment, minket itt hagyott. Én is ugyanúgy felteszem magamban azt a kérdést nap, mint nap, hogy nem lenne úgy könnyebb. 

- Emma néni, hát te is itt vagy? - kezét kivette a zsebéből, s az abban lévő érmét gyorsan Tom kezébe csúsztatta.

- Igen, kedvesem. Richárd bácsikád engem is meghívott erre a hétvégére. De ne is foglalkozzatok velem, beszélgessetek csak nyugodtan. 

- Ugyan már Emma néni. Jöjjön, üljön csak ide mellénk a padra, épp Liliről beszélgettünk. - szólt közbe Tom. 

Kissé vontatottan és szerénykedve, de mégis helyet foglalt mellettünk.

- Oh, Lili! Richárd élete biztos más lesz már nélküle. Hosszú évekig voltak itt együtt. S most majd üresen fog tátongni ez a ház, s Richárd is milyen magányos... Azt tudtátok, hogy pont ez alatt a fa alatt találkoztak először?

- Tényleg, Emma néni?! Mesélne róla?

- Hogyne, kedvesem. Bár azt hiszem, hogy nem vagyok valami jó mesélő. De ha jól emlékszem, aznap gyönyörű napunk volt. Éppen ideális egy piknikhez. S Richárd akkor tartotta, itt a kertben, a szokásos nyárváró partiját. Itt volt az egész falu apraja-nagyja. És persze Lili is. A nagynénjét jött le akkor meglátogatni... hisz ismeritek Webernét. Elhozta magával Lilit is. Ő persze nem ismert sok embert, s kissé félszeg is volt. Elvonult ide, a fa alá, a kispadra. Richárd pedig pont erre sétált Will-el, aki az akkori utazásairól tartott volna élménybeszámolót. Csak hát Will olyan szárazan tud beszámolni a legizgalmasabb dologról is, hogy nem csoda, ha Richárd szabadulni akart. Lili pedig kapóra jött, hogy kimentse magát. Hisz pont ezt a fát választotta. Ennek már komoly történelme van. S Lili felcsigázott érdeklődésére el is mesélt neki párat. Ettől a lány is feloldódott. A kerti mulatság is hihetetlenül jól sikert. De a többit már ti is tudjátok...

szabás-varrás

Nem felejtettem még el, hogy annak idején, amikor bárki kérdezte ki-s-mi vagyok, a válaszom után egyből jött az kérdés, hogy apám a szabó?! Nagyon leegyszerűsítve... igen. Ruhákat készítünk, s ennek elengedhetetlen első folyamata a szabás. :) Ma ezennel beléptem a nyomdokaiba. Vagyis teljesen egyedül ügyködtem a szabászaton. No nem egy nagy dolgot, s nem is most először voltam ott egyedül, de most ruhákkal kapcsolatban tevékenykedtem, nem pedig holmi asztalok huzata végett.

Hogy milyen munkát végeztem? Még egyenlőre nem tudni... majd egyszer csak megkapom a leba... tolást. De nem is lehet minden és mindenki tökéletes, ahogy az államfő sem... Mi van akkor, ha másolta... másoltatta a doktoriját?! Nagy ügy... az egyetemisták, főiskolások többsége biztos hasonló módon jár el. Megvédte, a bizottság nem vette észre a csalást, akkor pont. Minek ezt fölhánytorgatni?!

Idéntől a palotája előtt már katonák fognak őrködni, s díszegyenruhában váltogatni egymást. S ő a főparancsnokuk. Ráadásul sportember. Meddig bírhatja ezt az állandó egrecélozgatást?! Egyszer csak megfogja a katonáit és bevonul a sajtóba rendet rakni. S aztán mi lesz? De ő még mindig jobb, mint Mádl Feribá, aki pusztán a külsejével képes volt megállítani a fejlődést a gyerekeknél, amikor benézett egy óvodába. Lehet, hogy pont azóta, miatta dívik ez az új helyesírási tudatlanság trend. Vagy a másik, a gyevi főbíró... akinek 67 lakást és 7 házat kellett államilag kiutalni, mert amiket sorra kapott, vagy a lányának osztogatta, vagy nem felelt meg neki... ráadásul teljesen pártfüggetlenül, mindig az akkori ellenzéknek adott igazat. 

Egyedül Göncz Árpibáról nem tudnék rosszat írni. Ő még személyesen meg is látogatott minket annak idején az iskolában. A gyűrűk urát is szívesen olvastam a fordításában, de a lányát nem kellett volna beengedni a politikai vérebek közé. ;)

...és még mindig itt vagyunk!

ségügy

A hírek szerint elkezdődtek a tárgyalások, hogy az orvosoknak sokkal több kanállal merjenek abból az üstből, ami már amúgy is üres, amire azt is írhatnám, hogy a fagyi visszanyal. Ugyanis annak idején még első Viktor vezette be ezt a rezidensi dolgot. Hogy előtte mi volt?! Nem tudom. De a vikipédia szerint ez volt az utolsó szög, amit el kellett távolítani, ami visszamaradt a Bokros-csomagból... Biztos.

Szerencsére nem tudom tapasztalati úton, hogy mik és hogyan mennek a kórházakban és rendelőkben, de abban szinte bizonyos vagyok, hogy ha annak idején Viktorék nem erősködtek volna a vizitdíj ellen (nyilván megszavazza a nép, mint ahogy mindent, ami békén hagyja a tökét/pénztárcáját...), most talán nem lenne ennyire durva a helyzet. Vagy mégis?! Én ezt nem tudhatom. ;) A szakszervezetek is tiltakozgattak valami ellen... utána mégis lett valami új munkatörvénykönyv.

Azt viszont sajnálom, hogy most, második Viktor idején már nem Mikola szól fel egészségügyben. Állítólag Szólt valami rosszakat és elvesztette a párt bizalmát... Jött helyette Szócska. No, nem akarom bántani, sőt biztos ért is a dolgához, de ilyen névvel akkor is... már élni is elég ciki. Mit kaphatott ezért gyerekkorában?!

A bértárgyalás mindenesetre jó ürügy, hogy az influenzával ne kelljen törődni... Már a hírolvasó-lány hangjából is lehet érezni, hogy "taknyos"... viszont azok a román vakcinák, amik "szinte" nem érnek semmit, legalább nem jönnek át hozzánk. Hiszen vakok, nem látják, hova kell jönni. :) (A baktériumos ásványvizeket pedig már meg sem említem.)

Tudom, illetlen dolgokat írok, de szerintem a betegségeknek egyetlen gyógymódja van: a humor. Még akkor is, ha rossz. S én meg kezdek kigyógyulni egy-két dologban... kivéve a hülyeség: abból nem lehet! :d

...és még mindig itt vagyunk!

útinformban

Amint nagyobb eső van, vagy leesik némi hó, a rádióban máris arról esik a szó, hogy hol és hányan szenvedtek autóbalesetet. Ezt én valahogy nem értem... vagyis két dolgot tudok elképzelni.

1. Aki minden nap autóval jár, s gyakorlatilag munkaeszköze bizonyára gyakorlott is, tehát jól tud vezetni, csak pont nem foglalkozik azzal éppen jégpáncélra hajt, vagy csak egy napos nyári napon, pócsójába... tehát idióta.

2. Aki pedig csak hétvégi autós, s tényleg csak akkor veszi elő az autóját, amikor nagyobb útra indul... lehet, hogy ettől még jó sofőr, de ha nincs elég gyakorlata, akkor bizonyára óvatosabb, ha észreveszi fagyott minden és még a hó is esik. Tehát ha ennek ellenére elkezd száguldozni, akkor szintén idióta.

Természetesen ez csak azokra vonatkozik, akik a balesetet okozzák... de akikbe beleszaladnak, annak is folyton figyelnie kell, hisz oktatáson ezzel kezdték - legalábbis nálam - hogy amint a volán mögé ülünk mindenre és mindenkire odafigyelni, ki-mit csinál, mert a forgalomban mindenki más figyelmetlen idióta. :)

A barikád másik oldalán meg ott vannak a gyalogosok. :) Ők szintén ki tudják húzni a gyufát... Látják, hogy esik a hó (ha nem is számottevő), de ettől függetlenül rohangálnak össze-vissza, járdáról le-fel, még előttem is. Én meg szlalomozzak köztük?! Jó, nem hajtottam úgy, mint a meszes, de 20-30-al egy másfél tonna vas azért még így is szép kárt tud tenni... a ruhájuk minimum összekoszolódik!

De legvégül, akikből a legtöbb értelmet és türelmet tudtam volna kinézni, abban is sikerült csalódnom. Egy kóbor kutya is át akart előttem kelni az utcán... gondoltam gyorsabb vagyok... gondoltam megáll... egymásra is néztük... láttam, hogy meglátott... talán még biccentett is... megállni viszont nem volt hajlandó. Pupilla kitágul, adrenalinfröccs meg volt, s padlóig tapostam a fékét... azt nem tudom, hogy ő is megijedt-e, de fél centiről megszagolhatta a kocsim oldalát. De akkor sem előttem ért át az utca másik oldalára... Nehogy már neki legyen sürgősebb dolga, mint nekem! :p

...és még mindig itt vagyunk!

test

Az emberi test a legcsodálatosabb és egyben a legbonyolultabb teremtés a világban. A nőnemű egyedeké meg ráadásul még szép is! :)

Általában bele sem gondolunk, hogy egy egyszerű lélegzetvétel is hatással van a legapróbb sejtünkre is a hajhagymáktól a kis-lábujjunk végéig. S a legfontosabb szervünk, az agy. Kútja nemcsak a tudásnak, s mindenféle idegi érzetnek, de a teljes személyiségünk megnyilvánulásának... a léleknek. De van egy testi-lélek is, egy tudatalatti jelenségi rész.

Bizonyára ért már mindenkit kisebb baleset, például egy megvágott ujj. A legtöbb esetben nem is hisszük, hogy egy kis bibis "létfontosságú" helyen van, azt az ujjat nem is használjuk semmire. De aztán kiderül, hogy a vécét sem lehúzni úgy, hogy a friss heg apró idegvégződései ne keltenének kibírhatatlan érzeteket az agyunkban.

És vannak a betegségek is... persze csak az olyan aprókról tudok írni, mint egy egyszerű megfázás, de még ebben is vannak megmagyarázhatatlan dolgok. :)

Amíg itthon attól "szenvedtem", hogy folyamatosan levegő után kapkodok, s a szemem szabályosan égett a gödrében... ám péntek este, amint kitettem a lábam, hogy egy-két órát eltöltsek a haverokkal, mindez megszűnt. Még egy zsebkendőt se kellett elővegyek. Azonban amint újból itthon voltam, visszatértek a panaszok újra... sőt! Ki érti ezt? :)

...és még mindig itt vagyunk! 

új dohányzó-helyek

Várni akartam a hétvégéig, hogy kellő módon felderíthessem az új rendeletnek köszönhető változást a dohányzással kapcsolatban, de ma is végigszaladhattam a városon.

Na jó, persze ez csak egy futólagos rátekintés volt a dolgok állására, de véleményem ettől még bőségesen akad. A páb és az aszpirin elé kidobott asztalok inkább hasonlítanak egy sebtében összedobott és ideiglenes megoldásnak, mintsem arról, hogy higgyék és tudják, hogy ez az új rendelkezés így helyes, egy végleges és bevált rendszer.
Azzal egyet értek, hogy a dohányosok... a lehető legtöbbje kulturálatlan, igénytelen a saját szokásuk kapcsán (is), a mindenfelé elszórt csikk és hamu tekintetében. A mások arcába fújt bűzt pedig meg sem említem.

De a vendéglátó ipartól mást várnék. Bőven elég azt hallani a hírekben, hogy ők keresik a legkevesebbet (bőven tudnék sorolni ezeregy más foglalkozást, akik már rég nem azért dolgoznak, hogy megéljenek belőle, hanem hogy másnap is legyen még munkájuk). S azt sem kérdőjelezhetjük meg, hogy milyen minőségű ételt fűszereznek agyon, hogy eladhassák 300%-os árréssel, vagy hogy mennyire vizezik fel az italokat... Szóval ezek mellett simán kialakíthattak volna egy igényes kis zugot, az igénytelen büdös bagósoknak.

...és még mindig itt vagyunk!

Grósz Dezső

Még a tavalyi év egyik vesztesége, egy magyar ripacs, nemzetünk színésze, Garas Dezső. Természetesen a rádiókabaréban is nemegyszer feltűnt, s érdes hangjával tökéletesen adta az öreg, ám haladó szellemű apákat, tanárokat és még sok más karaktert. De most nem ezzel idézem ide vissza, hanem egy kis tánccal:

 

retró kabaré

Mostanra bírtam bepótolni a szilveszteri lemaradást, köszönhető a "betegszabadságnak". A rádióadások mellett  a tévés ismétlések is igazán jó hangulatot biztosítottak... még a mai nap folyamán is. Természetesen csak a közszolgálati adókról szólva.
A kereskedelmi tévézés ugyanabba a kategóriába sorolható, mint amilyenben az országunk is leledzik... bóvli, bár ez még így túl hízelgő kifejezés. Az, hogy szilveszterkor egy valóság-műsor menjen, több szót nem is érdemel. A másik nagy országos csatorna szilveszteri megnyilvánulását muszáj képpel is illusztrálnom:

Érdemes megfigyelni, hogy mennyire igazodtak az elmúlt év oly nagyon elhatalmasodó problémájához, vagy az új trendjéhez, miszerint az, hogy helyesen írjuk azt a magyar nyelvet, amire oly büszkék vagyunk, már nem sikk.  Még ha nem is kötnék bele az idegen eredetű retró szó helyes használatára (szerintem az m1-en szerepelt helyesen), de ha már eszükbe jutott, hogy a BÚÉK mozaikszó, s betűi közé pontokat is tettek, akkor esetleg rákereshettek volna a jelentésére is. Boldog Új Évet Kívánok/unk! Eszerint a U betűjük megérdemelt volna legalább egy szerény vesszőt/ékezetet.*

...és még mindig itt vagyunk!

* Hiába ejtjük rövid u-val... Az ABC-t is á-val ejtjük, pedig elvileg Alapvető Beszerzési Cikkek-et jelöl a rövidítés, vagy egyes értelmezések szerint, ebből származik. :)

szárnyakon

Egy este megnyílt alattam az éj,
De a testem bátor, mégsem fél.
Őrültként tárja szét a kezét,
S kifeszíti Batman-jelmezét.

Letekintek és ott csak magam látom,
Ugrásra készen, a testem várom.
Elszámolok: egy, kettő, három...
Elrugaszkodom, s a számat tátom.

Hív a mélység, megmártóznék,
De mégis megfeszül a fék.
S felsejlik, hogy az ég ismét kék...
Az élet bármilyen rossz, akkor is szép.

zúj magyarország

Azt mindenki tudja, hogy hatályba lépett az új alkotmány. Ha máshonnan nem, a facebook-os üzenőfalán ezeregy bejegyzésben lehet olvasni a különféle felháborodásokat az ismerőseitől. Erre csak azt tudom írni, hogy Ti szavaztátok meg... én biztos nem, azt sem tudom, hogy kellett volna.

Az már kevesebb hírt kapott, hogy az új alkotmány tiszteletére még ünnepséget is rendeznek. Koncertet az Operaházban. S hogy ezzel együtt tüntetés is van kilátásban...

Arról viszont félóránként mentek a közúti hírek, hogy az Operaház környékét, utcájának egy részét lezárják. Talán számítanak valami nagyobb dologra, mint amilyen múltkor volt a tévészékháznál? Mindenesetre furcsa... mármint nem az útlezárás, hanem az, hogy ünnepelni kell. Létrehoztak valamit, amire sokan büszkék, elismeréssel beszélnek róla, magasztalják a végtelenségig (a médiában), a hétköznapi ember meg ellenkezőleg. De mégha mégis világrengető dolog történt volna is, akkor sem hiszem, hogy ünnepelni kell, hisz elvileg ez is a munkájuk része. Ezért választották meg őket, ezt vállalták. A varrónő sem pukkant pezsgőt minden egyes öltés után.

S ezek után már az csak egy mellékes kérdés, hogy abban a helyzetben, amikor minden egyes fillért jó erősen meg kellene fognunk, mennyibe is fog nekünk fájni ez az ünneplés?! 20 órától élőben a DunaTV-n... nézze mindenki, aki szereti a klasszikus zenéket.
Az események percről percre: http://www.origo.hu/itthon/percrolpercre/20120102-uj-alaptorveny-gala-az-operahazban-tuntetes-az-andrassy-uton.html

...és még mindig itt vagyunk!

fiú vs. lány

Nemrégiben láttam egy videót (már nem tudnám belinkelni), amiben egy srác, hatalmas mikrofonnal kérdezgette a hasonló korú fiúkat és lányokat, hogy létezik-e fiú-lány, valamint lány-fiú barátság. A srácok többsége egyértelműen tagadta (mellesleg én is ezen az állásponton vagyok évezredek óta), míg a lányok egytől-egyik állították, hogy igenis van ilyen. További kérdezősködésnek köszönhetően kiderült, hogy ezeknek a lányoknak nem egy fiú barátja van, s még azt is elismerték, hogy tudják, vagy legalábbis úgy vélik, hogy vonzónak találják őket (a barát a lányt), de még ezek után is ragaszkodtak ahhoz, hogy ez csak barátság... Hát persze.

A minap tudtam meg pár feltöltött képből, hogy egyik kedves (külföldre szakadt) ismerősöm párt váltott... no nem szociból komcsi lett, hanem csak másik fiú került képbe anélkül, hogy a "kapcsolatban" státuszában egy percnyi változtatás is történt volna. Ha vissza kellene tekintenem a köztünk folytatott levelezés/üzengetésre, szinte pontosan meg tudnám határozni a váltást...

No persze nem van túlzásba víve köztünk a kommunikálás... bár ennek az új kapcsolat, szerintem csak elenyésző oka lehet. Miért esik olyan nehezetekre a kommunikálás, Emberek? Nem, nincs irónia abban, hogy ezt pont én kérdezem.

Nagyon jól tudom, hogy bizonyos beszédhibával küzdöm, de ez csak az új emberek megismerésétől tart vissza. Ha véletlenül... nagyon véletlenül feltesz nekem valaki egy kérdést, legalább válaszolok rá valamit. Ha írásban, akkor még annál is többet. :) De az emberek többségének ez úgy látszik nagy nehézségekbe ütközik. S bárcsak megérteném miért. Azt elolvassa, hogy "Hogy vagy? Mi veled mostanában? Tudtad-e...? Ismered x-t? Hallottad...?" s aztán kilép, becsukja a böngészőt, vagy a levelező programot és feldobja a lábát az asztalra és bekapcsolja a tévét... legalábbis én így tudom elképzelni. Vagy ahogy élő beszélgetés közben szóba kerül, hogy mikor tudnánk legközelebb találkozni, vagy egy bulival kapcsolat felmerülő kérdéseknél jön egy fél másodpercnyi hallgatás, mint a kérdésre vonatkozó kimerítő válasz... aztán lehet másról beszélni, mint pl. mi az, amit mindketten néztünk meg a tévében ki-ki a saját tévéjén. Hát, ha ilyen ütemben és így folytatódik tovább, akkor már azt sem kell kivárnunk, hogy a maják megunják tovább számolni az időt, vagy hogy újabb kisbolygó csapódjon a Földbe, vagy hogy kihűljön a Nap, vagy hogy szuper-novává váljon... De az még kicsit odább lesz! :p

...és még mindig itt vagyunk!

bátor leopárd

Meg vagyok szeppenve attól, hogy ez itt most valami új kezdete, s pluszban a szilveszternek és a lustaságomnak köszönhetően még nem készültem fel, hogy valami okosságot is írjak... hülyeséget meg nem akarok, így most csak ennyi:

Találgatni lehet, hogy az a bugyi most felkerül, azt szimbolizálva, hogy felkötöm a gatyám és valami ütés dologra készülök, vagy éppen most dobódik le és... hát abból is lehet valami jó dolog! :)

...és még mindig itt vagyunk!