Lelkem mélyen sivár tenger,
Hallgat ezerrel.
Eszem helyén vad regény,
Küzd szegény.
Szívem lüktet, egyre csak dobog,
A vége felé robog.
Talpam alatt eltűnnek az utak,
Csak a végére jussak.
De miért van bennem ennyi tűz,
Miféle démon űz?
Mi hajt az értelmetlen vég felé,
Odaálljak Uram elé?
Sivár kérdések, mély gondolatok,
Hagyjatok, hallgassatok!
Inkább tudatlanul, szelíd vizeken,
Mint kalózként vad tengereken.
Lobbanna szívem még egy-kettő hármat,
Csak újra érezném Angyalkámat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése