2012. június 15., péntek

visszatérők

Tudom, mostanában nem vittem túlzásba az írást... egyszerűen van, hogy nincs is már időm a gép elé ülni, vagy ha mégis, akkor sem tudok elmélyedni abban, hogy velem mi van, s hogy azt még meg is tudnám fogalmazni. A munka, a haverok és a szerelem... s magamra már még csak egy gondolat sem jut. Nem tudom meddig bírom ezt így folytatni tovább, de úgy érzem kezd teljesen felemészteni... de amíg még nem, addig mehet vígan az őrület: