mégsem???

Nos, mégsem lett vége a dalnak?! ;) De minden esetre a blogolásnak már annyi... kiírtam! Ettől függetlenül még twitt-elek, meg fotózgatok mindenfelé, s ami nem fér ki a twitter-re, az ide kerül: http://megmindigkao.tumblr.com/

apokalipto #9

...és kész, vége! :) Innentől már csak az íróasztal fiókjának írogatok, ha írok... Köszönöm az eddig figyelmet és mindenkinek békés kellemes ünnepeket!

apokalipto #8

A történet, vagy eme több részen átnyúló mondókám elején, ha még emlékszik valaki, tettem némi utalást vallási témában. S most, hogy a végére értem, jöjjön egy újabb - keretes szerkezet, hogy a szimmetria meglegyen, s mintegy összegezve az eddig leírtakat.

A tényeken, a fantázián túl, s a hiten keresztül mi létezik, s mi nem, csak az tudja, aki már túl van mindenen. Túl mindenen, s látni az egészet egyben, látni mi volt, mi van és mi lesz... karácsonykor visszaolvasva ezeket hányan fogják majd azt mondani magukban, hogy mekkora nagy hülyeség ez?! ;) Én biztosan...

De hogy ne térjek el a lényegtől, s tényleg összegezzek mindent egy nagy pont, ki is teszem nyomban, pontban holnap. Addig is lovasok, jöjjetek elő, gyááá!!!

apokalipto #7

A tudomány nagy szó... ha betartod úgy jó! ;) S van az a pletyka, vagy nem is tudom minek nevezzem, hogy tudatosan visszafogják/visszatartják az újabbnál-újabb dolgokat, nem kerülnek a nyilvános, nagy közönség elé majd sokkal-sokkal később. Ha egyáltalán valaha használhatjuk azokat, mi, egyszerű halandó emberek.

Ezzel párhuzamosan pedig van az a tény, hogy az emberiség, mint faj, egyre jobban hülyül. Amíg egy egyszerű középkori (és nem középkorú) átlagember (és nem az elkényeztetett úri-osztály) tudta hol és hogy kell megfogni egy kalapácsot, és ha kellett egyedül megépítette a saját házát, amibe aztán belevitte az asszonykáját és közös erővel beleteremtettek 3-4 tucat gyereket, addig a ma élő átlagembernek, ha azt mondod, hogy kalapács, a húsosztályon kezdi el keresgélni. S ugyanez levetítve a nőkre: az akkori nők, két marék szalmából, a padláson fogott 3-4 db egérből isteni vacsorát tudtak főzni a munkában megfáradt, hazatérő uruknak. A mai nők pedig már a forró vizet is boltban keresik. ;)

De visszatérek inkább a tudományhoz. Tudom, már említettem az úgynevezett laborpatkányokat, akik vírussal és rengeteg véletlennel könnyen előidézhetnek világvégét, de a fantázia itt még nem áll meg. Hisz nem csak orvosok, vagy jobban írva, biológiai érdekeltségű tudósok kísérletezgetnek. Ott van még a fizika és a kémia is... talán egyedül a matematikusok tudnák a legkevésbé elérni, hogy megszűnjön a Földön minden élet. :) De amikor a fizikusok és kémikusok jól összedugják a fejüket, és atomokat ütköztetnek, vagy vegyületeket öntögetnek egymásba, akkor is elszabadulhat egy világméretű pokol.

Felteszem azt egy példának, hogy mondjuk egy kísérlet során létrejön egy olyan anyag, vagy éppen felszabadul egy erős kötésből, ami aztán a súlyánál és egy jellemzői révén keresztül eszi magát a Föld összes kérgén, rétegén, egyenes a tüzes középpontjába hatolva, ott reakcióba lép, és egy olyan folyamat indul, ami annak idején a Föld keletkezésekor uralkodott, vagyis egy talpalatnyi föld sem volt sehol, csak mindenfelé izzó láva. Globálisan lejátszódó gyors folyamat... és ez csak egy tudományos-fantasztikum-ötlet! :D S hol van még az időutazás?! ;) Mi van, ha valami őrült annyira hisz benne, hogy nemcsak elméleti úton agyal rajta, de konkrét kísérletezéseket is végez... s a műszere megbabrálná a Föld biológiai óráját... katasztrófa a legmagasabb szinten. Vagy az űrutazás, ami nem fikció-szó...de a fénysebesség áttörésének kísérletezése közben mondjuk a Föld egyik fele kiszakad a térből, a másik felét meg szépen magába rántja a Nap. Akkor aztán mondhatjuk, hogy Jó napot! :P

apokalipto #6

Az eddigiekből is kristály tisztán látszik, hogy kissé sok véletlen kell ahhoz, hogy egyetlen egy napra összpontosítva, mégha olyan kis porszem is vagyunk a világmindenségben, ez az egész végleg megsemmisüljön. Ettől olyan hihetetlen az egész... és mégis, még mindig töröm a fejem a különböző módokon, módozatokon. Mi történhetne még az év egy bizonyos napján, aminek annyira meghatározónak kell legyen, hogy utána már semmi más. Hisz úgy szállnak az évek a fejünk fölött, hogy van hogy csak azt vesszük észre, hogy "jé, már megint elmúlt egy", s hacsak a munka robotja menne a mindennapok 24 órájában (mínusz az alvás), és semmi szórakozás, vagy egy-egy kikapcsolódás, akkor joggal nézhetnénk fel az égre és kérdezhetnénk, hogy mi értelme ennek az egésznek... Közben Zámbó Árpi énekelne mellettünk, kibontott, göndör hajával, hangjából messzire szállna az, hogy "nézz le rám, oh Istenem".

Csak mi nem lennénk Noé, hogy egy hang megszólalna és nyugtatgatna, hogy lesz, igenis lesz értelme, csak várjunk még türelemmel és meglátjuk. S ugyanez a helyet a Földönkívüli értelmes élettel is. Az erről elhíresült titkos kutatási hely, az 51-es körzet, már majdnem 60 éve áll, s az irodalom, vagy a filmipar már valószínű sokkal régebb óta foglalkozik a témával... De ami a lényeg, hogy én nem hiszem, hogy megérem azt a kort, amikor tényleg, megcáfolhatatlan tényként tudjuk látni és igazolni, hogy valóban vannak...

Hacsak most a világvége konkrétan nem lesz a hozzájuk köthető. :) Tegye fel a kezét az, aki nem látott még olyan filmet, amiben a földönkívüliek megtaláltak a Földet és nem kezdték el egyből lerombolni pl.: az itteni ásványkincsekért. Persze ha az emberiség még hagyott valamennyit abból, amit az anyatermészet annak idején szívesen adott. ;) És csak azért fogalmaztam így, mert eloszlatnám mindenkibe azt a tévképzetet, hogyha bárki, a filmen megjelenített idegenekről azt gondolná, hogy csúnya, rossz, gonosz bácsik... mi, emberek nem vagyunk rosszak, sőt rosszabbak. A különbség csak annyi, hogy amíg mi szépen baltával, magunk alatt vágjuk a fát, ők meg jönnek a nagy büdös semmiből és berregtetik a motorosfűrészüket. Na ezért kell őket folyton elküldeni a ge... francba. Filmen!

De ha valóban ők jönnek el nemsokára, akkor mi leszünk a legjobban beszarva, mert valószínű, hogyha már vették a fáradtságot és eltolják ide a képüket, akkor nem csak egy kis űrladikkal teszik, hanem egy  egész nagy armadával. És ha vége a nagy pancsikálásnak, akkor ne feledjük el kihúzni a dugót. 

apokalipto #5

Ugyebár már említettem egy Földönkívüli támadást, egy meteor elszabadulását, ami vírust hozott el hozzánk. De mi van akkor, ha nem csak egy meteorról van szó?! Mit láthattak a maják, vajon mit számolhattak, amiből az derült ki, hogy most lesz vége mindennek?! Mint tudjuk, elég erősek voltak csillagászatban... is. S van nekünk, a naprendszerünknek, egy X-bolygója, a Nibiru, a láthatatlan bolygó. Létezik vagy sem?! A mi naprendszerünk utolsó bolygója, vagy egy szomszédos naprendszeré, de a miénkben is érezteti a hatását?!

Kész homály és rejtély ez az egész. Egyes elgondolások szerint (vagyis az én elgondolásom szerint) a Nibiru, olyan, mint egy fakanál... s amíg a mi kis naprendszerünk nyugodtan rotyog az üstben, egyszer csak jön Nibiru, s szépen belekavar a levesbe. Feje tetejére állítva mindent, a zöldségeket leküldi az aljára, s hiába volt spárgával összekötve, hogy ne legyen belőle mindenhol a levesbe... szétmegy, aztán ember legyen a talpán, aki kibírja válogatni a sok lé és tészta közül.

Ha ez következne be, akkor mi ebből nem sok mindent vennénk észre... a Föld kimozdítva a jól megszokott pályájáról: jég, tűz, víz, szelek, egyszerre érne minden, levegő volt-nincs... hát ez a legkevésbé vonzó szenvedés.

megpihenő

apokalipto #4

A Harmadik Világháború. Ezt igazándiból kifejtenem sem kell, a wikipédián nagyon jól és érthetően megfogalmazták már. :) Elég csak annyi, hogy amíg más - egyszerű - emberek a fenyőfa állítás és díszítés problémáján törik az üres fejüket, addig a nagyhatalmak vén rókái, begyöpösödött látásmóddal, és még nagyobb hatalomvággyal egy-egy rosszul ki-, vagy elejtett szó után, remegő kézzel nyúlnak a rakétaindító gomb felé, s megtudva ezt a "másik" oldalon is, azok is egyből nyomják a gombot... s körülbelül annyi időre/évre lakhatatlanná teszik az egész Földet, mint ahány lakost az most számlál.

De amikor te is tudomást szerzel az egészről, mert a hírek ilyenkor gyorsan terjednek, te is nyugodtan beszállhatsz a játékba és nyomhatod a gombot... csak éppen a tévé-távirányítón! ;)

apokalipto #3

Az időjárást nem azért veszem most elő, második helyezettként, mert bármikor is az gondolnám, hogy ez a leggyorsabb és leghatékonyabb világvége fegyver ez Úr kezében, hiszen a nagy özönvíznél és beletelhetett pár napba, amíg elárasztotta az egész Földet. S ha jól tudom... már pedig miért ne tudnám jól, mert most olvastam utána :), akkor megígérte Noének, hogy ezzel a kis trükkel nem él többet. Még szerencse abban az időben nem nagyon voltak pszichológusok, mert azok csak azt látták volna, hogy egy 600 éves öregember hangosan beszélget magával...

Ámdenode félre a tréfát, és jöjjön a fikció: Az időjárás, mint világvége?! De hogy?! Biztos szoktad nézni, hallgatni a híreket, hogy mik folynak a nagyvilágban... Amerikában egy hétköznapibbá válik a hurrikán, a Tájföldi területeken pedig a cunamik végzik a heti nagymosást. Abba most hirtelen nem is mennék bele, hogy függetlenül a világvégétől, ezek a helyek nem feltétlenül az Édenkert egy-egy legszentebb helyei, gondolva itt az ipari dolgokra, amiket a Földanya nem biztos, hogy szívesen néz, vagy erkölcsi-társadalmi viszonylatban is... szóval tényleg hagyjuk.

Ezeknek a területének a pusztítását a természet, vagy inkább az időjárás, mint egy nagy gyűjtőfogalom (tudom, a természetes nagyobb és erősebb, de ha már elején elba...rontottam azzal a dolgot, hogy időjárásnak hívtam, mostmár nem változtatok rajta :d), már eddig is szépen intézte. És itt most jöjjön egy újabb véletlen faktor, s hogy a világvége dátumára a természetes egy újabb csapást szervez: úgy alakulnak a légáramok, s pont akkor mozdul meg a kéreglemez is ésatöbbi... és eljön a vég. És a többi terület?! Hol van ez még a teljes Földtől?! Dél-Amerikába feltámadhatna az esőerdő, s kis-özönvízként elmoshatná a "szigetet", Afrikába és Ausztráliában a sivatag temethetné maga alá a lakosságot, nálunk, ezen a nagy Eurázsiai szigetcsoporton... a megannyi fajta nemzetével - pedig a hó végezhetne, eltemetve a legmagasabb hegycsúcsokat is (Lásd a Holnapután c. filmet - bár ott egy kissé más volt az, amiért mindenkinek befagyott a seg... fenek ;)). Akkor már talán csak egy-két serpa rázhatná az öklét az ég felé, hogy "csak ennyit tudsz" kiáltással, de pár napon belül, élelem hiányában ők is belefordulnánk a hóba... s hiába lenne náluk lapát!

apokalipto #2

Aki néz tételben filmeket, vagyis egy igazi mozi-buzi, (én nem tartom magam annak) az tudni fogja, vagyis legalább el tudja az elkövetkezőkben képzelni, miről is van nagy-ba-szó. S ahhoz, hogy vége legyen a világnak, vagy legalábbis a Földön megszűnjön minden értelmes élet (tehát akik eddig értelmetlenül élték az életüket, azok teljes nyugodtságban dőlhetnek hátra a fotelben és tehetek fel a lábukat valami sámlira, mert semmi bajuk nem lesz :p) nem mehetünk el, legalább megemlítés szerűen, a vallás, Biblia, Teremtő és vélt, vagy kitalált, de mindenképpen hívő dolgok előtt.
A nagy könyv szerint egy világ végét már túlélt az emberiség, Noé és családja, akik átélhették ahogy a teljes bűnös világot elárasztotta a víz, s csak ők maradtak, hogy újra benépesítsék ezt a hatalmas nagy bolygót. A terv jól sikerült, mert a számadatokat elnézve, vagyunk már bőven elegen rajta. De vajon mi lehet a következő nagyobb csapás erre az elszemtelenedett, elfajzott embertömegekre?!

Én első blikkre a vírust választanám. Egy olyat, ami csak az embert támadja meg, levegőben terjed és olyan hatásos, hogy akik most, ebben a percben is egy laborban dolgoznak, két réteg gumioverallban, palackból, szűrt levegőt lélegezve, azok is rövid időn belül megfertőzödnének, s nem maradna senki, aki ellenszert tudna készíteni, vagy bárki aki akármilyen módon immúnis lenne rá.

Hogy köthető ez mégis a világ végéhez?! Talán a véletlenek sorozata... vagy egy kutatócsoport mély fúrások során találkozik egy ismeretlen anyaggal, amiből kiszabadul az évezredekig szunnyadó vírus, s az emberrel találkozva azonnal mutálódik és a levegőben órákon belül elterjed az egész Földön pont azon a bizonyos napon... vagy egy apró meteor közelít a Föld felé, s ekkor tudjuk meg bizonyosan, hogy a Földön kívül is van élet, amikor a meteor belsejéből, a légkörbe érve, elszabadul a vírus, s megfelelő közeget érezve, azonnal szaporodásba kezd, szétterjedve mindenfelé... vagy visszatérve az előbb már említett laborosokhoz, akik gumioverallban kísérletezgetnek; ők létrehozhatnak egy ilyen pusztító lényt, és az elszabadul a laboról, hiába a rengeteg óvintézkedés dacára... vagy szintén a mesterséges létrehozás mellett - él egy ember, egy őrült zseni (mint tudjuk, a két dolog között nincs mélyen elhatárolt vonal), aki egyben pont ennek a világvége históriának a megszállottja, s pont azért, hogy beteljesüljön a jóslat, ő maga szabadítja el a vészt, ami elöl nincs menekvés senki számára... de azért sok szerencsét! ;)

apokalipto #1

12-12-12... ez szinte kihagyhatatlan. Már csak kilencet kell aludni... és jön a vég, mármint annak, aki hisz benne. Én speciel nem hiszem, hogy lesz bármi is, de a következőkben megpróbálom elképzelni, hogy mi lenne, ha mégis. Szóval ez most csak egy úgynevezett előszó ahhoz, ami majd itt következni fog, amivel megpróbálom elkápráztatni a nagyérdeműt, téged, kedves olvasó, aki talán majd kíváncsi leszel arra, hogy milyen változatos módon képzelem el annak a világnak a végét, amiben jelenleg is élsz és/vagy most ülsz egy monitor előtt és ezt a szöveget bámulod.

És igen, attól hogy úgy hiszem nem lesz ez sem különb világ vége, mint az eddigiek, attól még írnom kell róla... egyszerűen nem tehetek mást. Ha mást ennék, akkor valószínű elhíznék. :D De ez csak egy kis móka volt... mert az is kell. Vagy fel sem tűnt, hogy a "tennék" elejéről lehagytam a "té"-t?!

A tét pedig nem más, mint az életben maradás... az örökös ösztön. Mára ennyi. Légy jó!

cipő

Nem túl sok fejtörés után végre rájöttem, hogy az én réginek vélt bakancsom vajon miért fordult újra ellenem. Az első zsenge és gyenge próbálkozásaim között az szerepelt, hogy talán, mint az életünkben lévő fontosabb tárgy(ak)hoz is gyakran lelket társítunk (az autó, számítógép a tökéletes társ, az elbűvölő kedves, akivel ha gyengéden bánunk, odafigyelünk rá, ápoljuk, akkor sosem hagy cserben és oda visz, vagy azt érjük el vele, amihez csak kedvünk van... a kés, az egyszerű konyhakés, aminek a pengéjét folyton megcsodáljuk, mindenhez azt használjuk, akár egy tökéletes szamuráj-kard, s még sosem vágott meg minket, de amint hadonászunk, vagy zsonglőröket szégyenítünk meg vele mutatványainkkal, a következő kenyérszeléskor már ontja is a vérünket ésatöbbi), úgy ez a bakancs is bizony megharagudott viselőjére, azaz rám, hogy viseltes külsejét már megunva az elmúlt tél végén, beruháztam egy újabb változatára, s ezért úgy gondolta, hogy a lehető leghuzamosabb időre megnyomorítja a lábam, s egyszersmind bénává, nyomorékká, kriplivé téve, egy rövid kis séta után az achilles-inamat addig molesztálja, míg vért nem csal ki belőle.

A lakásból való, fájós lábra való
 hivatkozás címszó mellett, az
 ablakból ki-ki tekintgetve,
szívesen találkoztam volna
 ilyen hasonló, kifelé
 vágyó, kitekintővel.
Nem a macskával! ;)

Igazán jelentéktelen próbálkozását határtalan siker koronázta, habár, amint már említém, koránt sem ez volt az ok és okozat kérdése. Ugyanis mivel múltkor a szerencsétlennek - és persze ezért is került sor a lecserélésre - széttört a talpa... nincs rá jobb szó, újra-talpaltattam. Vagyis a cipész csak ragasztott rá egy vékony talp-pótlást, hogy elkerüljem vele az esetleges be-, vagyis jobban írva, felázásokat... Ám ez az új talp úgy kezdett el viselkedni, mintha maga a bakancs lenne teljesen új, s újra be kell "törni". S hogy törünk be egy acélbetétes bakancsot?! Rengeteg húst, véres cafatokat és az ezzel járó fájdalmakat elviselve, újraformáljuk a lábunkat, különösen a boka körüli részeket.

S ez az angol cipőgyártás... a magyarról mit sem tudok, hiszen mostanában már bármelyik cipőbe csak a kínai feliratot ütik bele. Bááár... régen még azzal sem volt baj. Illetve nem az volt a baj, mint ami bajom mostanában van a cipőkkel.

Ugyebár a nem rendeltetés szerű használat... még régen, amikor nem volt divat kötözgetni (legalábbis nekem akkor volt divat) belül a sarka szétment, vagy ugyanazt a cipőt használtam focizáshoz, mint amiben nap, mint nap jártam a suliba - puff, ezek szépen sorban mentek tökre. Ezeket hiába vitted vissza a boltba garancia idő lejárta előtt a boltba, hogy nézzék meg milyen szart adtak el. Az általános válasz az volt, hogy nem rendeltetés szerűen használtuk, nem tudnak vele mit csinálni. S ez volt majd 20 éve. De ebből a korból még megvan egy cipőm, ami még persze jó rám, a sarka természetesen belül szét van menne, de nem fociztam szét... most ezt használom szobabiciklizéshez. Utcára már nem venném fel, mert annyira ótvarul néz ki (a színe), pedig márkás! :P

Viszont a mostani cipők?! Ugyebár már nem jellemző rám a focizás, s fáradtságot is mindig tudok venni magamnak, hogy rendesen bekössem... akármilyen kínai, tájföldi, vagy koreai gyártmányról legyen, sajnálom értük a legalacsonyabb árat is. Én nem tudom, hogy az évek során átment-e a lábam olyan kémia változásokon, hogy zoknin keresztül is oldja-e a ragasztót...de ez van. Csak járok a cipőkben és pár hónap, félév alatt... az a rengeteg lábujjhajlatnál lévő mozgás eredménye képen a talp szép fokozatosan válik el a felső résztől...

Ez mitől lehet?! Ez az új nem rendeltetés szerű használat?! Egy béna cipőben már csak állni lehet, járni nem?!

télköszöntő dal

A mikulásnak és a Miklósoknak is sok szeretettel! :P

hogy a földre ért

Jó itt...

csak csodálkozott

Holdfényben játszó, arcát lepel fedi, a mellette elsuhanó árnyakat figyeli. Csak némán állva, levegőt sem veszít, a hold sugaraiból némi erőt merít. S közben arra gondol, vajon merre tovább, látja az eddig megtett lába nyomát. De vajon merre, tényleg merre?! Merre futna a teste, vagy a lelke? A lelke talán egy meleg otthonra vágyik, de teste a gondolattól is csak remeg, fázik. A teste még menne, jobb helyet keres, hol az orra sosem lenne deres. És ahol a magány is messze... ott és akkor lenne nyugton a teste. Mert eddig bárhol is járt, bárhova futott, csak a hideg telet látta és magányosság jutott az asztalra, amit feltálaltak neki, és mondták, hogy azt akár nagykanállal is eheti. De neki már elege lett belőle, nem ízlik tovább, hinni akarta, hogy akad más is, mégha az ostobaság. Ezért kelt hát útra, és azóta is csak megyen, átkelve árkon, bokron, de legtöbbször hegyen. Megmászott mindent, hogy a túloldalt tán valami akad, de a sok úttól a szíve csak egyre jobban szakad. Kereste és kereste, de eddig mégsem talált semmit és most itt áll némán, levegőt sem veszít. Kérdezi magától, hogy vajon most merre? Bejárta már a világot magányosságot lelve.
Így hát megállt itt, s vett egy mély levegőt, s eképpen szólította a teremtőt: Uram, most hogy utam végére értem, itt maradok. Megelégszem mit tőled kaptam, s új otthont rakok. S bízom benne, hogy a társam, kit eddig kerestem és eddig vártam, megmutatod neki az utat, hol én a helyemet megtaláltam.

fázott, de nem beszélt

Újra csak a Green Day frontemberére tudok gondolni... Nem kicsit babráltak ki velük, s ő kiborult nyilvánosan, s habár nem látszott akkor rajta, de állítólag vannak alkohol problémái, ezért a kiborulás után elvonóba ment. Ez így tök érthető, nem?!
Én, a csöndes, jól-nevelt kisfiú és pont tartok, hogy nagyon leugatnék már valakit. Hogy miért?! Már nagyon nem bírom elviselni azokat az embereket, akikkel nap, mint nap kénytelen vagyok találkozni... és látni rajtuk... Ez nem is jó kifejezés: anélkül, hogy látnám őket, tudom mit csinálnak és hogyan. Gusztustalanul, igénytelenül, nem-törődöm módjára, leszarva mindent és mindenkit. Baj, ha ez engem bosszant? Baj, hogy amiért és amivel én megdolgoztam, azt szándékosan tönkreteszik? Megfegyelmezhetek valakit, szólhatok a dolgokért? Nem! Mert idióták... meg sem értenék, hogy elhánynám magam tőlük, ha csak rájuk nézek és belegondolok, hogy normális ember, akinek tető van a feje fölött van, olyanokat nem tesz.
Persze, aki barlangban lakik, szétdobált, összegyűrt rongyok között, annak minden mindegy. Több gáz számlát fizettem be ma, mint a havi keresete, de egész nap pufi dzsekiben van (nem is tudom, hogy lehet úgy dolgozni) és magára nyitja az ablakot... 3°C-ban?! BAZDMEG!!!

De nem, nem vagyok hajlandó felsorolni mindent... már acélbetétes van rajtam és pattanásig feszülnek bennem az idegek, szóval majd látogassatok meg a pszichiátrián. Köszi. ;)

szívkirály

Az ablakon kívül megcsikordul a szél,
Újra itt, újra itt a tél.
A köd felszáll, de a dér marad,
Nem hallani már a boldog madarad.

A szíved kalapál, de nem értem repes
Kihűlni vágyó tested felmelengesd.

S közben apró szemekben hullik a hó,
Leérve elolvad, nem megmaradó
Csak, hogy latyak és sár legyen
Magányos legény azon lépkedjen

Haladjon útján, egyenest az orra felé
Ezt a biztos pontot el nem téveszté
S egyre, egyre csak halad

Ruháján olvadnak az apró hó-fonalak
Cipőjére felcsapódik elöl-hátul a sár,
De ő csak egyre halad, jár, nem vár.

kassza #5

Nahááát, egy újabb hónap eltelt. Az idő szinte csak úgy repül... és nincs ám olyan, mint a repülőknél, hogy hébe-hóba lezuhan egy-egy, s aztán a fekete dobozból megtudjuk...ják, hogy mi történt. De az idő nem, az szépen állandóan csak telik. És már csak 20 nap... Hülye maják! Lassan kezdem elveszíteni a hitemet ebben. Abban meg nem hiszek, hogy mint az erről készült katasztrófa filmekben, vagy mint a Die Hard 4.0-ban a feje tetejére áll az egész, egy nap alatt megszűnik minden. Akármilyen apró pont vagyunk a végtelen világegyetemben, s abban az ember akármekkora apró porszem, a végtelen időt tekintve pedig akármilyen mikrópillanat egy emberi élet... ha valaminek történnie kell, akkor annak már rég el kellett kezdődnie.
Jó... voltak már szökőárak és hurrikánok, az időjárás kész téboly és pénzügyileg is megingott már a teljes világ, de hol vannak ezek még ahhoz, hogy a teljes emberiség... vagyis ami számunkra a filozófiailag világ számító tény, megszűnni látszódjék.
Na dehát egy kicsit elkalandoztam az eredeti témámtól - ahogy ez elég gyakran megesik. A testi fejlődésemben/fejlesztésemben olyan nagy - eget-verő - változást nem tapasztaltam. A súlyom nagyjából tartom. Persze van, hogy néha bezabálok és van olyan (munkás) nap, hogy úgy fogom fel, hogy csak folyadékos tisztító kúrán esek át, de az átlag 67 kiló így is megmarad. A napi tréningben fejlődést nem értem el. Több erősítést nem tudok csinálni... mert egyszerűen gyenge vagyok (mit szépíteném a dolgot) - pedig az akarat meglenne hozzá. Sőőőt, volt hogy egy-egy napot ki is hagytam, vagy ki kellett hagynom, mert egyszerűen nem tudtam megcsinálni a gyakorlatot.