lefekszem a hóba melléd

Olyan jó nektek, normális emberek (persze akinek nem inge...), de abszolút nem irigyellek, én, mint bolond. Az a gondtalan, probléma-mentes élet, hogy nem kell, hogy érdekeljen senki és semmi, csak a magad puszta kis világa, amiben csak úgy dúl a hurrá-optimizmus!?

Én meg mindent megadnék ezért... illetve csak így gondolnám, ha nem lennék egy önpusztító, mazoista bolond, barom... Munka közben folyamatosan kattog az agyam, s félek, hogy már olyan hangosan, ahogy mondás is tartja, mások is meghallják. És közben (néha) megpróbálnám kitalálni, hogy az a baro... munkás, amelyik kiadta a kezéből azt a kabátot, szoknyát, vagy nadrágot, mit szólna, ha azt egy boltból kellene megvennie úgy. Földön húzva, megtaposva, rengeteg cérna rátapadva, belevarrva, a varrások cérnái nem el vágva, olyan helyeken is összevarrva, ahol nem kell. Legszívesebben visszavinném hozzá(juk) és a fejéhez vágva, vagy a szájába tömve számon kérném, hogy mi az a gané, kupleráj körülötte, otthon is így él-e!? És ezek nők... gyerekes nők, ezt tanítják a gyereküknek is otthon.

Én meg valószínű már ott el lettem rontva, hogy én folyton, amióta az eszemet tudom, mindig csak pakolásztam, s amint szét vannak hagyva a dolgok (mert azért néha én is próbálok normális embernek látszani), akkor azokra rálépek, felbukok benne, elesek rajta, széttöröm, vagy magamat töröm szét. És ez csak egy példa volt a fejembe keringő ezer és egymillió dolog közül... szóval folyamatosan pörgetem a dolgokat. Hogy egyik-másik ismerősömmel, akit esetleg már rég láttam, mi lehet éppen. Vagy, akivel pár perce beszéltem, mit kellett volna még mondanom. S ezt az állapotot, csak akkor tudom kikapcsolni, ha beeszi a fejembe magát mondjuk egy zene... van hogy egy strófájával (többet sem tudok) egy órát is elvagyok. Vagy ha végre leülhetek a gép elé, egy mahjong, vagy passzinász közben egy film, vagy egy sorozat rész ugyanazt a hatást tudja elérni, mint (szerintem) a normálisaknál az, hogy a tévé előtt a hasukat meresztve, a naponta 452szer lejátszott 128 ordító reklámot megszakít néha egy-egy műsor-részlet, és azt nézik órákon át.
Csak én ezt nem tudnám elviselni... ahogy szex (szeretkezés) nélkül az életet sem. Habár elég ritkán esik meg velem... pontosabban a szökő évek sűrűbben vannak, és azt sem tudnám leírni, hogy minden alkalom olyan jó és feledhetetlen volt (biztos a hurrá-optimizmus hiányzott), mégis, ahogy a buddhisták vágynak a megvilágosodásra, én sem adom még fel a reményt (addig, amíg élek), s ebben "segít", vagyis az az idő, amit edzéssel töltök, addig tutira még csak eszembe sem jut a "dolog". Nem tudom meddig lehet így, ezzel elnyomni, hogy segít-e, ésvagyhogy ne kezdjek el a fejem fölött lóbálva a farkam meztelenül rohangálni a környéken, mint egy ténylegesen, igazi bolond... dehogy izmosabb testem lesz tőle, az biztos. Viszont erősebb nem!!!

De egy kicsit elkanyarodtam attól a témától, amibe bele akartam kezdeni, hogy a normálisok ma szinte nem is foglalkoztak mással, mint az időjárással, a hóval, esővel.... És ez is tipikus! Mert csak akkor kell már ilyenekkel foglalkozni, amikor van. Ha fával tüzelsz, azt is mikor kell felvágni?! -20°C fokban, a hó alól kibányászva, a teljesen átázottakat... A nem gondolkozás, a nemtörődömség, az egyik napról a másikra élés... a normális, nyugodt és boldog emberek kiváltsága. Én, bolond, meg azon kattogok, hogy mit mondtam 2009-ben, 3 jövőbeli építkezésen, amikhez részben abszolút semmi közöm és nem csak az eheti és jövő heti programjaimon, de lelki szemeim elé képzelem a 2013-as állapotokat is. Persze csak ha nem lesz idén világvége...

...de még mindig itt vagyunk!



ui.: Ezt dekár volt megírni... elég lett volna csak a videó! :S