fázott, de nem beszélt

Újra csak a Green Day frontemberére tudok gondolni... Nem kicsit babráltak ki velük, s ő kiborult nyilvánosan, s habár nem látszott akkor rajta, de állítólag vannak alkohol problémái, ezért a kiborulás után elvonóba ment. Ez így tök érthető, nem?!
Én, a csöndes, jól-nevelt kisfiú és pont tartok, hogy nagyon leugatnék már valakit. Hogy miért?! Már nagyon nem bírom elviselni azokat az embereket, akikkel nap, mint nap kénytelen vagyok találkozni... és látni rajtuk... Ez nem is jó kifejezés: anélkül, hogy látnám őket, tudom mit csinálnak és hogyan. Gusztustalanul, igénytelenül, nem-törődöm módjára, leszarva mindent és mindenkit. Baj, ha ez engem bosszant? Baj, hogy amiért és amivel én megdolgoztam, azt szándékosan tönkreteszik? Megfegyelmezhetek valakit, szólhatok a dolgokért? Nem! Mert idióták... meg sem értenék, hogy elhánynám magam tőlük, ha csak rájuk nézek és belegondolok, hogy normális ember, akinek tető van a feje fölött van, olyanokat nem tesz.
Persze, aki barlangban lakik, szétdobált, összegyűrt rongyok között, annak minden mindegy. Több gáz számlát fizettem be ma, mint a havi keresete, de egész nap pufi dzsekiben van (nem is tudom, hogy lehet úgy dolgozni) és magára nyitja az ablakot... 3°C-ban?! BAZDMEG!!!

De nem, nem vagyok hajlandó felsorolni mindent... már acélbetétes van rajtam és pattanásig feszülnek bennem az idegek, szóval majd látogassatok meg a pszichiátrián. Köszi. ;)

rózsáim a napnak szerepelnek

Agatha, Agatha, Agatha... a kezemről, a tapintásról és az érzékelésről akartam most írni... De amit olvastam Tőled?! Nem lepett meg a rövid történet vége - és részben jót is vidultam - no és persze azt is tudom, hogy a rengeteg emberismereted (vagy az általad látott sok személyiség mellett) férfiválasztásban nem voltál egy nagy ász... De azért mégis hittem abban, hogy a részleges hepiend mellett (a feleség megalázás és alapvető hibájára rámutatás) a férjet békén hagyod, hagyod megvilágosodni és legalább őt nem sújtod és tolod mélyre az értelmetlenség, butaság pokoli gödrébe... :S

"... - Mióta is él házasságban? ...Kilenc éve? És, gondolom, kezdettől így fogja fel a helyzetet. Rosszul teszi, kedves uram, nagyon rosszul teszi! Soha nem szerencsés, ha az ember védekező alapállásból közelít a nőkhöz. Akkor olyannak fogják látni, amilyen képet önmagáról sugall - és meg is érdemli! Büszkélkednie kellett volna a sporteredményeivel! A képzőművészetet és a zenét pedig csak úgy lett volna szabad emlegetnie, mint "az a sok badarság, amivel a feleségem szeret bíbelődni". Sajnálkoznia kellett volna, hogy a felesége nem elég ügyes a sporthoz. Megalázkodni egy házasságban - ez teljes kudarchoz vezet! Nem várhatjuk el egyetlen nőtől sem, hogy ezzel felvegye a harcot. Nem is csoda, hogy a felesége nem bírta tovább.

...

- Ön nem ismeri az emberi természetet, Mr. Wade, és még kevésbé a női lelket. Jelen pillanatban ön, női szemmel nézve nem több, mint selejtes termék. Senkinek sem kell. Ugyan miért akarna egy nő olyasmit, ami nem kell senkinek? Hiszen semmi haszna belőle! De nézzünk egy másik szempontot! Mi volna, ha a felesége megtudná, hogy ön éppúgy szeretné visszanyerni szabadságát, mint ő?..."

Kár, kár, kár... hogy annak idején a belső gondolataimról nem a megfelelő emberrel konzultáltam. Most boldogabban ülnék itt a képernyő előtt, mint aki megpróbálta, nem sikerült, de mégis nyert... és nem vártam volna addig, amíg totális vesztesként kerülök ki a körből...

...de még mindig itt vagyunk!

vérveres

Egyszer azt olvastam, hogy a szerelem olyan, mint a fing. Ha erőltetjük, szar is lehet. Nem, nemez a videoklip juttatta ezt eszembe, a hideg szív szövegével. Ez csak egyszerűen megragadt... MR2-Petőfi. Legfrissebb brit zenék?! Egy hónapos már, s ezt nevezik frissnek?! :P

DE a szerelem?! Az már talán meg is romlott... rég éreztem, mégha csak reménytelenül is, s már azt sem tudom, hiányzik-e.

...de még mindig itt vagyunk!