rózsáim a napnak szerepelnek

Agatha, Agatha, Agatha... a kezemről, a tapintásról és az érzékelésről akartam most írni... De amit olvastam Tőled?! Nem lepett meg a rövid történet vége - és részben jót is vidultam - no és persze azt is tudom, hogy a rengeteg emberismereted (vagy az általad látott sok személyiség mellett) férfiválasztásban nem voltál egy nagy ász... De azért mégis hittem abban, hogy a részleges hepiend mellett (a feleség megalázás és alapvető hibájára rámutatás) a férjet békén hagyod, hagyod megvilágosodni és legalább őt nem sújtod és tolod mélyre az értelmetlenség, butaság pokoli gödrébe... :S

"... - Mióta is él házasságban? ...Kilenc éve? És, gondolom, kezdettől így fogja fel a helyzetet. Rosszul teszi, kedves uram, nagyon rosszul teszi! Soha nem szerencsés, ha az ember védekező alapállásból közelít a nőkhöz. Akkor olyannak fogják látni, amilyen képet önmagáról sugall - és meg is érdemli! Büszkélkednie kellett volna a sporteredményeivel! A képzőművészetet és a zenét pedig csak úgy lett volna szabad emlegetnie, mint "az a sok badarság, amivel a feleségem szeret bíbelődni". Sajnálkoznia kellett volna, hogy a felesége nem elég ügyes a sporthoz. Megalázkodni egy házasságban - ez teljes kudarchoz vezet! Nem várhatjuk el egyetlen nőtől sem, hogy ezzel felvegye a harcot. Nem is csoda, hogy a felesége nem bírta tovább.

...

- Ön nem ismeri az emberi természetet, Mr. Wade, és még kevésbé a női lelket. Jelen pillanatban ön, női szemmel nézve nem több, mint selejtes termék. Senkinek sem kell. Ugyan miért akarna egy nő olyasmit, ami nem kell senkinek? Hiszen semmi haszna belőle! De nézzünk egy másik szempontot! Mi volna, ha a felesége megtudná, hogy ön éppúgy szeretné visszanyerni szabadságát, mint ő?..."

Kár, kár, kár... hogy annak idején a belső gondolataimról nem a megfelelő emberrel konzultáltam. Most boldogabban ülnék itt a képernyő előtt, mint aki megpróbálta, nem sikerült, de mégis nyert... és nem vártam volna addig, amíg totális vesztesként kerülök ki a körből...

...de még mindig itt vagyunk!