csaknem hiánytalan

A fájdalom segít. Hogy kinek és mit?! Batman-nek biztos... mert most ez onnan jutott eszembea. De tényleg - ha már így belegondoltam - mi lenne ha nap, mint nap nem szembesülnék azzal, hogy a fontosabb ízületeim nemcsak ropognak, de a nyakam és a derekam bizony még fájnak is... vagy a napi tréning közben, az izmok megterhelése mellett nemcsak azt érezném, de azt is, hogy mintha az ahhoz rögzült csontok is ki akarnak tépődni egy-egy gyakorlatnál?! Akkor valóban felmerhetne a kérdés, hogy egyáltalán élek-e én még!?

És ezek csak a fizikai fájdalmak. Batman esetében leginkább ezekkel kell megbirkózni, mert habár elég ügyes és gyakorlott, de nem tud minden ütés elől elhajolni. Nem is írva az ő ütéseiről, ami attól függetlenül, hogy ő fejti ki, még fájhat... amikor a csont találkozik a csonttal. Bruce Wayne esetében a fájdalom már viszont inkább lelki. A gazdag fiú, aranykanállal a szájában... bármit megkaphat és persze mindene meg is van: hatalmas villa, luxus járgányok és csajok. S mindez egy olyan elzüllött városban, ahol megölték a szüleit. Ahol a bűnözés nem lét kérdése, hanem legtöbb lakó számára foglalkozás, az elrendelt jövő. Egy új Szodoma, amiben Batman lenne egy kíméletes Isten, aki nem írtja ki a gonoszt, csak próbálja megfélemlíteni is egyesével elkapni?! És ami a furcsa, hogy nem ő az egyetlen: A másik nagy képregény társaságnál (Marvel) is játszik egy ugyanilyen figura. Ő is egy nagy veszteség után kezdett a bűnüldözésbe, negatív a sajtója, akárcsak Batman-nek, mindketten Tarzanként ugrálnak a magas épületek között. Na, megvan?!

Pókemberrel kapcsolatban viszont az a furcsa, hogy amíg több, mint ezer képregényben bolondozik (különféle cím-elágazásokkal persze... ahogy Batman-nél is), a kilétéről vajmi kevesen tudnak, ám a megfilmesített verziókban szinte mindig látják egy csomóan az arcát (pókruhásan). Batman-nél ezt talán úgy tudnám párhuzamba kötni, hogy a Wayne-birtokra nem sűrűn szoktak betörni, akármilyen bűnös város is az a Gotham City. :P

Összefoglalva, aki csak tud, legyen Denevérember... ha nem, akkor Pókember! Tudom, nem olyan kemény a gizda pizsomás, de legalább vicces (a képregényekben... a filmekben inkább siralmas)!

könnyű úgy szeretni mintha

Nincs a fejemben semmi, pedig nagyon írnék. Tele van a fejem, pedig abszolút nem gondolkodnék. Elterelem az összes gondolatom, mégha nincs is semmi dolgom. Rengeteg dolgom van, s közben zenét hallgatok. A zene megnyugtat... kizár minden zajt és gondolatot...

gondolok rád, megállok

Reggel. Halvány köd. Már közel járok a munkahelyhez, amikor messziről látok egy P-s rendszámú (luxus)autót bekanyarodni a Dessewffy-ről a Kaffkára. A tetején valami furcsa. Kanyarodás után rágyorsít, s a furcsa dologból (már közelebb értem hozzá) egy mappa lesz, ami szétnyílik, benne a befűzött lapok, harmonikaként  játszanak a belekapó széllel, majd ezzel a lendülettel óvatosan, hatalmas csattanással a földön kötnek ki.

A gyanútlan autós még mindig tökig a gázon tartja a lábát, de valószínű ő is meghallhatta az esést, mert fékezett és visszatolatott a mappáért. Én ekkor már a kereszteződéshez értem, s egy akkora kulcs-csomót láttam a földön, mint a tenyerem. Vagy 14 kulcs és 2 riasztó, vagy kapunyitóval. Megálltam... vagyis úgyis megálltam volna a kereszteződés végett, és felvettem a kulcsokat, megfordultam a kocsis felé, kezemet jó magasra emelve elkezdtem integetni felé, hátha belenéz a visszapillantóba és észrevesz... 

Hát nem! Hajtott tovább teljes gázzal egészen az Iszáki útig. S mivel fogalmam sem volt róla, hogy honnan szalajtották ezt a félőrült sofőrt, a kulcsokat a járda mellé, két betonlapra tettem. Valószínű azokkal van letakarva az alatta elterülő kút. S azzal a tudattal, hogy a kulcsok jól látható helyen vannak... tehát nem a fűben, és mégsem az úton, hogy esetleg észrevétlenül áthaladjon rajta pár autós, de nem is a járdán, hogy az arra járó hülyegyerekek elkezdjék addig rugdosni, míg újra nem került az úttestre, újból megcéloztam a munkahelyt. 

Pár órával később, amikor már végeztem, a kulcsok már nem voltak ott... Vagy a tulaja találta meg szerencsésen, vagy egy betörőnek szereztem egy jó napot, ha éppenséggel tudja, hova illenek a kulcsok. De azért remélem az előbbi a valószínű.

Jamie Olivernek hála, mert nézem, beindult az agyam az új ötletek iránt. A mai menüm Gordon blue volt burgonyapürével. A sport vendéglő pedig, talán már írtam, nem jeleskedik a köretek terén. A sajttal, sonkával töltött húsról nem tudtam megállapítani, hogy kinek a fájáról pottyant le, nem vagyok annyira jó, de a pürével kapcsolatban biztos lehettem, hogy valami nagy üzemi tételben vásárolt félkész termék. Nincs nekik annyi idejük, hogy krumpli főzésével foglalkozzanak. Így ezt én itthon újra is gondoltam. Nem volt egyszerű, tehát nem is készültem el vele másodpercek alatt... de krokett-szerű köretet varázsoltam belelő, amit gyorsan kisütöttem. Szerintem az is ugyanannyira passzol a húshoz, mint a püré. S még egy kis tartárral megbolondítva az ízeket?! Fenséges lakoma lett belőle... már-már szinte sok is, s alig bírtam megenni. :)

A mai nap végére a pont viszont az volt, hogy a szemközt lévő divat-butik kirakatában megláttam azt a kabátot, amit nálunk csináltattak. S ilyenkor persze megy a kíváncsiság, hogy vajon mennyiért adhatják... 20.900 Ft. Egy darab férfi téli kabát - azt mondják erre, hogy reális. Már az esti meccsnézés közben is szóba hoztam a haverok előtt,  habár fogalmam sincs az árakról, azt mondtam, hogy mi ezt kb. 5ezerért varrtuk meg. Hazaérkezve még ébren voltak a szülők... Nyilván egyből ezzel kezdtem, nekik szegezve a kérdést. És csak a mihez tartás végett, és hogy ne hazudozzak már úton-útfélen, majd' 3ezret nyugodtan levonhat mindenki az általam képzeltekből. 

A megrendelő megveszi az anyagot nagytételben (talán kedvezménnyel, vagy akciósan), kiszabatja egy helyen (pár-százért darabját, gondolom), mi megvarrjuk 2ezer-valamennyiért, ő eladja a butikosnak... a végösszeget meg inkább már le sem írom mégegyszer! A kínaiban biztos olcsóbb, amit Kínában gyártottak az ottani munkások, s utána még átvámoltatták (vagy nem, ahogy nemrég a márkás, hamisított alsógatyák esetében). Tehát, ha téli kabát kell, onnan veszed meg, támogatva ezzel pár ott dolgozó bolti előadónak a minimál bérét, de főleg azt a kínait, aki szintén ott ül a boltjában, aki, vagy akinek a családja behozta... így ő/ők még több árút tudnak behozni egészen addig, amíg a megrendelőink majd azt mondják nekünk, hogy sajnálják... nem varratnak többet, bezárnak, becsődölnek, tele a kereskedelem a kínaival...

...de még mindig itt vagyunk!

zsíros álmos lángos ország

• nem a bőröm van elvékonyodva, csak az ereim erősödtek meg úgy, hogy mindenfelé látszódnak
• nem fájnak a kezeim, bár ha óvatosabban szedem le a korlátra tekerő folyós növény leveleit, akkor valószínű kevesebb felhám-csípést érzek fürdés közben... talán az erősebb ágak között nem úgy kellett volna lavírozni, mintha azok olyan "friss" hajtások lettek volna, amik egy pöccintéssel letörnek
• nem fájnak az ujjaim sem, pedig a férfikabátok gombjai csak pár milliméterrel voltak nagyobbak a gomblyuknál... tehát tök egyszerű volt azokat begombolni... hát még a kefélés, miután már 14-edszerre ugyanarra az ujjaimra csapok rá a kefe fa-nyelével
• nem zavarnak igazán a bőrkeményedések a tenyeremen a rengeteg ásás miatt, csak fájnak, mint állat
• nem azért írtam a mai menü mellé, hogy "hb", mert kritizálni akartam a szakácsokat egy "hülye bunkók" rövidítéssel, hanem mert az eleve rosszul kinéző, de a számomra emészthetetlen, sőt lenyelhetetlne petrezselyem miatt, a petrezselymes burgonya helyett inkább ettem volna hasáb burgonyát, vagy sült krumplit a hús mellé
• nem kezdtem el... csak úgymond simán nézem Jamie Oliver fél órás kaja-készítéseit... ezzel végülis elérem azt, hogy egyrészt szapul6om, hogy milyen gusztustalan ízeket tud kotyvasztani egy angol, másrészt mégis beszerzek pár ötletet a saját konyha-zsonglőrködéseimhez. Ééés, amíg azt nézem, hogy készülnek a különböző ételek, addig sem éhezem meg, és nem is kezdek el én is főzőcskézni és utána zabálni, mint a gép! :P
• nem-nem-nem, nem-nem-nem, nem megyünk mi innen el, míg a gazda, házi gazdi, bukós bottal ki nem ver!

...de még mindig itt vagyunk!

jó a világ végéig

...egy erdőben elbújni. Aztán előjönni... S megnézni, hogy akkor a csatornázók már végeztek-e már. Mert én most attól tartok, hogy ma hiába tettük rendbe a házunk előtti árkokat. Még visszajöhetnek (nem csak aszfaltozni), és a nagy markolókkal újra csak úgy szemre elkezdik átásni-formálni a környéket, de főleg azt, amit mi mérésekkel és rengeteg erőpazarlással számunkra igazán szép és mutatós környeztet alakítottunk ki.

Persze ezt a számunkra szép kifejezést úgy értem, hogy egész nap, az a töménytelen ember, aki arra járt, biciklizett, autózott, megjegyezte, hogy "szép lesz". A burkolónk, ebédről visszatérve, még azt is mondta, hogy "ez igen". :) Az egyik arra járó csatornázó-munkás pedig azt mondta, hogy már rá sem lehet ismerni a utcára. Ééés, hogy ne csak a jókról írjak: volt egy suzukis, aki letekert ablakkal elhaladva mellettünk, félhangosan egy "köcsög"-öt eresztett el. Számomra persze az összes arra járó ismeretlen volt, hisz én nem ismerek senkit, de ezt az utóbbit nem igazán tudtam hova tenni. Talán csak a szembe-szomszédnak intézte a szavait, mert ugyan kinn állt a kocsija, de pont akkor egy lélek sem volt a környékén. Vagy az zavarta, hogy mi rajtunk egyértelműen látszott, hogy dolgozunk, hiszen ástunk, gereblyéztünk, földet hordtunk ésatöbbi, míg ő csak kocsijával ment egyik helyről a másik felé, tehát gyakorlatilag fizikai munkát, sőt szellemit sem végzett egyáltalán. De ezt tényleg csak említésnek szántam, abszolút nem érzem, hogy a mi ingünk lett volna, hogy felvegyük... faterom szerintem meg sem hallotta.

Péntek este ekkora az élet...

...és most valami egészen más! Hétvégén új lakók költözött a szomszédba. A zöld nyolcas erősebb, mint a makk hetes. 

A tél egyik legnagyobb vetélytársa idén is a nyár... valamint a gyökereinkről borzasztó nehéz megszabadulni. DE tényleg csak egy kicsit visszatérve az árkokhoz! Roppant mód nem értem, hogy az amerikai filmekben (jóóó, persze, hiszen azok csak filmek) mindenki iszonyat egyszerűen kezd mindent újra elölről. Csak tovább áll egy másik nagy városba, új név, semmi pénz, senki ismerős... és boldogul. Én ma lapáttal mentem neki egy gazos területnek, s az elején, amikor még duzzadt bennem az erő, a lapát éle szépen siklott a földben, vágta el a gazok gyökereit. Ám egy-két méterrel később már az erő elfogyott, vagy a lapát éle csorbult ki...de onnantól már halál volt továbbcsinálni. Centis gyökerek mélyen lefelé hatolva, kézzel fölfelé húzva gyerekjáték, de oldalról nekimenve úgy pattantam vissza róla, mintha vattából lennék. HA a visszaütő lapáttal nem okoztam magamnak egy-két napon megjelenő kék-zöld foltokat, akkor... hát akkor kemény vagyok! :D

...és még mindig itt vagyunk!

lőnék én minden irányba

Idén korábban jött a mikulás... Hazafelé a sötét éjszakában, a Jósika utcán, a járdán, szemben láttam messziről sok villogó piros fényt... fényeket. Közelebb érve már feltűnt a piros ruha és a piros sapka is, ami villogott. Az emberünk valójában nem igazán fázott, mert erősen dülöngélt... de már itt van, s ha bár nem kértem, mégis kaptam ajándékot: ma nyílt ki újra az uszoda. Mindösszesen 550 Ft-ért mindenkinek... az éjszakai is. Most is rengetegen voltunk... fele annyian, mint múltkor. DE legalább most egyszer sem izzadtam egyedül a szaunában, sőt... Öröm volt hallgatni, amikor a városháza berkeiben dolgozó és/vagy okoskodó kis törpe is bejött... és okosan előadta a többieknek, hogy ő már dolgozott ott is, és az uszodánk a higiénia fellegvára. :P
A mai nap nagy poénja viszont mégsem ez volt, hanem hogy még tegnap megígértem, hogy ma kiások pár gödröt (hogy utána abba temessenek)... úgy volt, hogy majd vasárnap betonozzuk le a szőlő-karókat. De mivel szorgalmas voltam és a gyökerek kerülgetése teljesen kiszakította belőlem minden erőmet, faterom úgy döntött, hogy még ma telenyomjuk a gödröket betonnal... Írnom sem kell, hogy annyi kedvem volt hozzá hirtelen, mintha tüzes vasvillákat akarnám piszkálgatni a szememet. Szerencsére besötétedett és még sötétben is, de megcsináltuk. Így holnap már nem kell dolgozni... áááhhh... de kell! :D

Emiatt majdnem ki sem akartam már mozdulni estére otthonról, de mégis csak el bírtam vonszolni magam a strandig. S ez már majdnem akkora harc volt, mint amit tegnap este vívtunk Boss-al. Ugyebár megnyerte az első leosztást pókerben, így esélye sem volt a végén nyerni... pedig már csak ketten maradtunk a végére. Küzdött is becsülettel, de az átok, az átok... legyőzhetetlen.

...és még mindig itt vagyunk!

nõ aztán meg néni

A minap, munkába menet, láttam két öregasszonyt a házuk előtt a kertet művelni. S olyan szépen és szabályosan forgatták a földet, hogy az igazán irigylésre méltó volt. S pont aznap tették fel az Egész úton-ban azt a kérdést, hogy tapasztaltunk-e már kor-diszkriminalizációt. Átnézünk-e az öregeken? Feleslegesek-e, haljanak-e meg egyből?!
Én vagy e fenti rövid sztorit, vagy azt tudtam volna nekik megírni, ahogy a boltokban találkozok az öregekkel a kasszáknál: Sorban állás közben ők mindig annyira sietnének, hogy a kosarukat a bordáim közé nyomják, a kocsijukat a sarkamba tolják, vagy már előttem felpakolnák a szalagra az áruikat... a mögöttem jövők.
Viszont a földforgató öregasszonyokról azt is el tudom képzelni, hogy nemcsak a férfi munkákban jeleskednek, de főzni is biztos finomakat tudnak. Bárcsak el tudnám ezt képzelni a mostani lányokról is. De sajnos a legtöbbről azt sem tudom elhinni, hogy képes egy teát készíteni... hogy egyáltalán tudják hogy kell, mi kell hozzá, vagy hogy fel tudnának forralni egy kanna vizet...

...és mi még mindig itt vagyunk!

bársonyfüggönybe bele bele

Eredetileg ide másfél oldalnyi szöveget írtam volna (csak kitöröltem). De miért is panaszkodnák folyton!? Miért kellene megírni folyton a rossz dolgokat? Hogy kiírjam magamból és tovább ne emésszen? BULLSHIT!!!
Kemény vagyok! Meg amúgy is... minden fasza. Ez tény! És akinek ez nem tetszik, azt eltaposom. ;)

...és még mindig itt vagyunk!

mind csak eszköz arra

Nem is figyeltem eddig, s talán nem is volt még eddig a kezemben egyszer sem. Csak most véletlen mégis ránéztem és végre megláttam... A változás... a különbség tisztára, mint az ég és a föld!

látod megszelídült, amit küld

Tisztelt rádiót nézők és tévét hallgatók. Már az gyanús volt, amikor az uszoda felé mentem, hogy nem parkolnak előtte tömött sorokban az autók. Aztán belépve kellemes meglepetés fogadott: kis papíron, még kisebb betűkkel (hogy rá is férjen) ott állt feketén-fehéren és kiabált, hogy akció. Még szerencse, hogy szólt, mert én ugyebár nem tudok olvasni... 210 Ft plusz.

De rengetegen kihasználták ezt a kedvezményt. Jövő héten már persze nem lesz, csak egy hónapig volt, s én is csak most az egyszer tudtam igénybe venni. Még szerencse, hogy van weboldaluk, amin ez az információ pont nem szerepel, mert akkor már előbb kapva kaptam az alkalmon. Ja igen és 14 év alatt meg szinte ajándék összeg volt feltüntetve. Még mondtam is, hogy de kár, hogy már nem vagyok 14 év alatti. :) És igen, úgy értettem, hogy az éjszakai fürdőnél is volt külön fiatalkori jegy... mer' amúgy meg nem szok korhoz kötve az éjszakai.

A lényeg viszont, amitől folyton eltérek, hogy kb. fél tucat gyerek és egy-másfél tucat felnőtt volt. Tehát tényleg rengetegen voltunk! Kétszer szaunáztam (~20 és 14 percet) és mindkét alkalommal tökegyedül. Odabenn amúgy is roppant lassan pörög a homokóra, de egyedül meg méglassabban.

Na jó, nem akarok hazudni... azért voltak látogatok, de csak amatőrök, 1-2 perc után úgy viharzottak ki, mint a sicc. És a termálban még ismerőssel is össze kellett fussak. S azért ilyen kevés emberből, ha még ismerős is van, azért az már nem semmi. Legalább dumáltunk egy kicsit, vagyis én persze többnyire hallgattam. De nagyon kellettek, mert amikor szintén csak egyedül ültem a medencében, akkor is gyakorlatilag meg volt állva az óra...

...és még mindig itt vagyunk!

mondom, hogy nem fáj

De FÁÁÁÁJ!!! Mert egyszerűen megint nem értem a világot, vagy azt, ami benne van, vagy azt, ahogy az emberek élnek rajta.

A mi kis falunknak... vagyis inkább úgy fogalmaznák, hogy nem is olyan kicsik vagyunk, mert van külön csatornázási és/vagy vizes cégünk. Ezt a hozzáértők majd értsék úgy, ahogy kell. Én mindenesetre nem tudom, nem is akarom, nem is érdekel. A lényeg, hogy szedik a pénzt mindenért a helyi cégek... de ha tévedek, akkor se verjem meg senki.

A varrodánál meg most kezdődött el a csatornázás... meg fog szűnni az úgynevezett pöcegödör és a szar már nem az alattunk lévő földet "táplálja", hanem megy szépen tovább és addig kavargatják, míg újra meg nem isszuk. De nem ez a bajom - nagyon jó íze van neki! :D A munkásokkal nyilván leállt beszélgetni faterom. A bakonyból jöttek, a gépkezelő, dagadt pasi, 56 éves - már nyugdíjas 9 éve - előtte bányász volt, s most itt két hét elszállásolás után mehetnek csak haza látogatóba a családjukhoz. Amikor itt a falunkon belül is vannak ugyanilyen kvalitású emberek a megfelelő gépekkel?! Jó, nyilván pályázott amaz a cég, és aláment a helyieknek árban... mert így szokott lenni, de akkor is agyament dolog az egész.

A másik, és igazándiból inkább erről akartam írni. A tavaly tavasszal vásárolt varrógép (vadi új, csúcsszuper, hiperokos) a múlt héten, menet közben egyszercsak bemondta az unalmast. És itt jegyzem meg, hogy nincs is agyonstrapálva. Kijött a helyi szerelőnk, hozzá se nagyon mert érni, mert hátha garanciális ésatöbbi, s hogy ne szaporítsam a szót végül felhívtuk a kereskedő céget, ahonnan vettük, hogy a szerelőjük mit tudna hozzá szólni.

Másnap be is állított (talán hatott rá az esdeklés, hogy határidős munkához azonnal kéne - azok a zakók még ma is ott lógnak nálunk...mindegy). Már múltkor is látszott, hogy neki sem sok köze van a dologhoz (egyszer már állítólag én elbasztam), s most is csak nézegette egy darabig, majd először interneten akart utánanézni a dolognak. Tőlem kérdezte van-e net. Körberöhögtem. Aztán telefonon konzultált, s majd utána két másodpercig csavargatott valami biszbaszt és újra jó volt minden... Már csak azt kellett volna elárulni, hogy vajon miért állítódott el a cucc!!! Ez volt kedden. Ma, vagyis pénteken, már meg is jött a számla, lássátok szemeitekkel mik vagy muk:

Először csak úgy hirtelen rápillantottam, mint akinek nincsenek is szívproblémái, és nem csak a szemem és a szám kerekedett nagyra. 4ezer forintos órabér?! Úgy, hogy nem is ért hozzá, mert az országban nem sok ilyen gép rohangál?! Egy "szaros" számítógépalkatrészre, ami századannyit ér, adnak néha 3 év garanciát is, erre meg persze csak 1 jár.

És csak eztán néztem meg a végösszeget. Hogymi? Mennyi? Hogyan?! Azt láttam már kedden is, hogy szépen felírta a kilométereket is. Rendben is van... Biztos csak emiatt jött erre a környékre. De akkor is hogy?! 90 Ft km-enként?! Hát hallodd! HA nekem kéne kocsival járnom munkába és volna ilyen lehetőség, hogy benzintámogatást kérjek ezért a cégtől, kb. 4-6 Ft-ot kapnék km-enként. (Úgy mesélték egyszer.) Azért csak utánaszámoltam... ha a csúcsszuper sportverdámmal csapatnám a kilométereket kb. 40 forintba fájna. S emez a büdös-bagós-nem-is-értek-hozzá szerelő egy viszonylag új, városi verdával tolta, gondolom autópályán, éves matricával... fogyaszt rajta vagy 5 litert! Egyszóval a kedves aranyos nagy büdös pesti cég minimum 20ezer forintot csak azért gombol le rólunk, hogy a titkárnők jobban szopjanak és több-tízfős főnökség maga alá hugyozva minél jobban tudjon terpeszkedni a nagy hasával, amíg a köcsög varrodás kezdjen el azon gondolkozni, hogy milyen dinamót tekerve tudja tovább hajtani a gépeket, hogy minél több silány rongyot varrjon meg a megrendelőinek pár száz forintokért darabját, fenntartva a verseny látszatát az országba hozott, millió darab, mégsilányabb kínai rongyokkal szemben...

De persze nyugodtan... Gyurcsány is, Orbán is csókolgassa nyugodtan a kínaiak miniatűr faszát, náluk van a sok lé. Másfél milliárd elnyomásban élő, sanyargatott munkás, fillérekért legyárt mindent, hogy az országuk csak kaszálhasson és arathasson. Ez a háború! És a nyugati országok szépen és önként meg is adják magukat és még csak észre sem veszik...

...de mi még mindig itt vagyunk!

ősz lesz, hideg én senki se jöhet

A csontig hatoló hideg szélben néhány kép, ami visszaidézi(heti) a nyári meleget, élvezd! ;)

#133

Ma, a nagy októberi szocialista forradalom évfordulóján (95.), nem tervezek hosszabb anekdotákat írni: Obama újra nyert, megérkezett az új sapkám (usanka), és a derékfájdalmam lankadatlan...

...de még mindig itt vagyunk!

fákat lát ő elsuhanni

Van ez a nemrég nyílt gépkölcsönző, itt nálunk, a faluba. A nyár folyamán, a 800 tonnás betonokat az ottani légkalapács segítségével sikerült apámnak megtörnie, az építkezésen. Ennek hála ki lettünk sorsolva (bizonyára rengeteg más ember/gépet kikölcsönző közül) és nyertünk egy sarokcsiszolót. 

Akkora szükségünk volt rá, hogy azt leírni sem tudom... pont 3 éve vettünk egyet Zs apósáéktól. Ellenben faterom kitalálta, hogy akár el is adhatná, vagy elcserélhetné ezt az új készüléket. Nem sok próbálkozás után ismét/újra 3 év után :) Zs apósánál kötött ki, ahol megboltolták, hogy ki lesz cserélve egy lombszívóra. Nem is kell írnom, hogy erre mennyivel több szükségünk volt. :)

Vasárnap már tettem vele egy próbakört a zudvarban, mert mitagadás, ha már megvan... és mert baromira zavart már az avar, de másnapra már persze nyoma sem volt a "munkámnak". Ma meg újra előtört az avar-zavar, s kicsit nagyobb részben kavartam egy helyre a leveleket a kertben. Csak 3 zsák lett tele! Persze a fákon még hemzsegnek a levelek és lesz még lehetőségem játszani ezzel a fegyverrel: olyan vele közlekedni, mint a terminator 2-ben, a forgócsövű, repülős, gépágyúval. Ja és persze olyan nehéz is! ;)

Szerda reggeli állapotok (mert kedden ugyebár már túl sötét volt egy fényképhez), még látszódik a "munka" eredménye, de persze délutánra már a szél újból összetombolt mindent.

A levelekkel ezzel sem egyszerűbb elbánni, mint a régi hagyományos lombsöprűvel, ám ha télen jönne hozzánk egy helyes kis hómaró is, akkor aztán már tényleg egy szavam sem lehet. Faterom még a fűnyírót szeretné lecserélni egy újra... aztán már tényleg teljes géppark!

...de még mindig itt vagyunk!

autó fordul, széken a ruhád

Budapest, Budapest de csodás?! Hát nem! Vagyis lehet, hogy csak mi vagyunk szerencsétlenek és nem azt látjuk, ami szép benne... Ugyanis pár napja arra is jártunk. A hülyeség ott is dívik. Elsősorban persze a közlekedésben.

Mi még azt tanultuk, hogy Magyarországon, úgy általában az egész területén, a jobbra-tarts van szabályban. Aki bal oldalon közlekedik, az vagy hülye és szembe megy a forgalommal, vagy angol kocsit vezet és úgy megy szembe a forgalommal. :) De ez az egész nem is ott kezdődött... Hanem eleve egy három-sávos nagy főúton jöttünk befelé, s a GPS szólt is, hogy majd le kell kanyarodni jobbra, le is húzódtam (mert nekem kellett vezetni) a legjobboldalibb sávba (buszsáv)... még 50 méter, még 30, még semmi lekanyarodási lehetőséget nem látok. És na itt kellett volna jobbra menni... még 10 méter... újratervezés. Mostmár szerintem a harmadik éve szopat be ez az utca. De segáz, majd a következőn. Azt meg 4 kilométer múlva írja. Fasza. De azért megyek tovább és pár száz méter után kisasolok egy újabb jobbost, bekanyarok... újratervezés. De legalább már a megfelelő égtáj felé tartok.

Az utcákban egy deka felfestés sincs, pedig normál szélesek, vagyis legalább 3 autó elfér rajta kicentizve. S itt jött az én jobbra-tartásom. Vagyis mentem volna az elképzelt választóvonal jobb oldalán, amikoris észrevettem, hogy előttem a többiek mind a bal oldalon haladnak... s mögöttem a rutinos sofőr meg nyomta neki rendesen és már előzött is volna, dehát nem esszük olyan forrón a kását. Majd biztos hagyom, hogy megelőzzön, mentem a tömeggel, én is toltam neki, próbálva követni a GPS-t. Aztán elérkeztünk egy kereszteződéshez, ahol elvileg én voltam a főúton, az oldalról jövőknek meg "kuss". Ám a kereszteződés túloldalán, az én sávomban ott terpeszkedett egy rendőrautó, egy lézengő fakabáttal... magyarán, nem tudtam eldönteni, hogy ő most irányítja a forgalmat, vagy helyszínel, mert egyiket sem csinálta jól.

Persze amint megláttam, rögtön gyomorideget kaptam (se személyi, se jogosítvány nálam, a kocsi forgalmija aznap jár le - így kell otthonról elindulni), merthát eddig ugyebár egyszer nem éreztette velem egy kollegája sem, hogy "a rendőr a barátod". Így aztán úgy voltam vele, hogy megyek tovább egyenesen a főúton, s ha sikerül eltekernem a kormányt és nem jönnek szembe (egy lélek nem volt a túloldalon), akkor kikerülöm, ha nem, akkor meg keresztül megyek rajta: minek állt elém?! :) Ahogy melléértem, rögtön kerekedett a szeme és a szájáról olvashattam, hogy "Hova-hova?!". Na, nem is kellett több... rögtön fék, a kerülést még nem fejeztem be, tehát gyakorlatilag keresztbe álltam az úton. Letekerem az ablakot és csillogó szemekkel kezdtem ecsetelni, hogy talán eltévedtem. Ő valami ideiglenes behajtani tilos tábláról beszélt (én nem láttam semmilyen táblát), meg hogy csak bkv (mi a tököm az a békávé?! budapesti közlekedési vállalat? vidéki vagyok, mi a francot kellene, hogy ez jelentsen nekem?). S talán látta, hogy tök hülyék vagyunk, megenyhülhetett a szíve (életében először), s ahelyett, hogy azon nyomban bilincsben verve vitt volna el minket a helyszínről, inkább elmondta, hogy melyik irányba takarodjunk onnan, deee nagyon gyorsan. Ám előbb azért még a forgalmit elkérte, mert azt látta, hogy októberi a matrica. De ahogy írtam már, pont aznap járt le... Még szerencse, hogy több papírra nem volt kíváncsi, mert azzal már tényleg betettem volna neki az ajtót. Behajtani tilosnál, papírok nélkül, majdnem érvénytelen fogalmival?! ;) Hát na, megúsztuk.

Viszont a forgalmi vizsga, a 2-2ésfél órás várokozással... na az gyilkos volt. És akkor még az is, hogy folyamatosan ég a motorhiba jelző... Én oda se mertem nézni, csak fél füllel hallgattam, hogy miről beszélnek a... nem is tudom minek nevezzem őket. Azok az autószerelők, vagy legalábbis autóhoz értők, akik letesztelik a kocsit, hogy utána megújíthassák a forgalmi engedélyt. Mert ugyebár az, hogy vizsgáztatók, az olyan lenne, mintha valami iskolában lennénk, de ez meg csak egy autó. 

Na mindegy... a fiatal (aki még csak pár éve dolgozik ott) kérdezgette az öreget (Árpibát), hogy kialudt-e a hibajelző. Ő meg bőszen mondta, hogy persze... meg hogy csak 3 ülés volt benne. Az hogy?! 5 személyes... Odamehettem volna beszélgetni, hogy van a motorházban egy 30ezer forintos kis műanyagdarab, ami úgy törik el, mint egy ropi, az felelős a hibajelzőért, s faterom rohadtul nem hajlandó venni egy újat, amihez ismét hozzáérve a kezében maradhat. Az ülések meg be vannak hajlítva a padló alá, mert épp munkából hoztam el a kocsit és a rongyok csak így férnek bele. Inkább vártam, míg ők akarnak kötekedni, s csak aztán kezdek magyarázkodni... de nem kellett! Csak fizetni, mint a katona. A kasszánál a csaj meg megjegyezte, hogy tök sűrűn járok, nemrég is voltam. Mondtam, hogy 9 autónk van...

...és még mindig itt vagyunk!

régen nevettem azon hogy fröcsölnek

Igazándiból annyira rossz volt a sör, hogy se nem lett jobb kedvem, se másnap nem éreztem azt, hogy ittam volna... Talán igazi is volt Cs-nak, hogy ott sem voltam!!! Csak azt éreztem, hogy rohadtul nem aludtam csak egy-két órát, semmihez nem van kedvem, mert piszkosul fáradt vagytam és ÉÉééhes, s kiszáradásig szomjas.

Ettől függetlenül még lehet megkapom egyszer, hogy azt mondják, csak dülöngéltem és a világomról nem tudtam, amire én nem emlékezem... De azért ezt a lehetőséget elég kizártnak tartom. Mert a legjobban (erre pontosan emlékszem) az bosszantott fel, hogy egy abszolút nem mutatós (tehátha egy zsákkal a fején megy végig az utcán, akkor sem nézem meg) 15-16 éves lány, aki ordibálva ragaszkodott hozzá, hogy már 18 "elhessegeti" az én ismerősömet, aki vette a fáradtságot, hogy szóba álljon vele... No és persze ezen meg is volt sértődve, holott inkább örülhetett volna, hogy végre nem csak az enyhén dagadt osztálytársa mer melléülni és szóba állni vele. S mindezt még valahogy csak-csak megemésztettem volna, mert idén nem az első ilyen idegbeteg teremtéssel hoz össze a sors... lásd Szegeden! De ezek után egy ott lévő gyerek kezd el okoskodni... előadja az élettörténetét és azon problémázik, hogy mi mit-miért csinálunk.

Csak azért mondtam akkor a többieknek, hogy mi lenne, ha inkább el is mennénk onnan, s akkor talán elhallgat a srác... no nem mintha én nem szoktam volt összespanoskodni hasonló fiatal, okoskodó arcokkal, de azok legalább tényleg hülyeségről beszélnek, mint hogy hány karma van wolverine-nek :D, s nem arról, hogy nekünk hogy kellene élni. Bár lehet megint bennem volt a hiba, s vagy ahogy írtam is, nem voltam boldog... nem segített a sör. Illetve nem is ittam, meg persze ott sem voltam majdnem 5-ig...

...de itt még itt vagyok.

ui.: Billie Joe is kiborult! Láttam azt a koncert videót is... és én nem is hiszem azt olyan vészes őrjöngésnek. Az amerikaiak idióták. Ilyenért elvonóra küldeni?! :( (Már az elvonót sem értem, s vagy nem tudom, hogy ő általában mivel tömi magát... csak ki ne nyírják odabenn ezt az istenverte zsenit!!!)

hallgatja míg sötét lesz

Valaki vagy megátkozott az előző napi bejegyzésem végett, vagy csak rosszat akart... vagy mittudomén. DE most az van, hogy a derekam úgy elkezdett fájni, mint még eddig nem sokszor. Persze, mert mit csináltam ma egész nap?! Csak húzódzkodtam, valamint délután körbeporszívóztam. S ezen kívül csak ültem a gép előtt.

Nem is tudom, hogy tudnám teljesen képletesen, vagy átérezhetően leírni a fájdalmat: minden egyes hajlongás, testhelyzet váltás, vagy csak egy egyszerű séta olyan, mintha folyamatosan egy tompa lapáttal verne hátulról valaki. Ma este még a fogamat összeszorítva el tudtam menni egy kis közös ülésre, ahova hívtak. Viszont holnap megint megyünk világot látni, s a kocsiban végigülni több órát és majd vidéken is össze-vissza mászkálni?! És aztán még este is ott a kocsmatúra! Igazából csak remélhetem, hogy éjszaka, az ágyban történik valami csoda, és ami becsípődött - mert úgy gondolom, hogy talán erről lehet szó - reggelre helyre jön.... Bár ebben nem nagyon hiszek. :S
Múltkor a rohadt nagy tévét leemeltem a szekrényről, s vissza is tettem... akkor azt hittem, hogy besza.... vagyis akkor becsípődök és ott maradok abban a testpozícióban. De nem. Akkor megúsztam. Most meg nem tudom mi van, csak azt, hogy ez a fájdalom sokkal nagyobb lehet, mint amit faterom bármikor szok érezni a fejével kapcsolatban, ami miatt folyton nyavalyog és magából kikelve elviselhetetlenné teszi mindenki napját. Én meg ehhez képest csak szorítom össze a fogam, mert úgy hiszem az ordítással is csak jobban fájna...

...de még mindig itt vagyunk!

kassz #4

Rég volt már ilyen hóeleji beszámolóm... persze ez nem jelenti aztat, hogy azóta teljesen feladtam az általam oly-annyira vágyott testfelépítésem kialakítását és/vagy megtartását. Schobert Norbi mindazonáltal elmehet a francba az update-jelzésű kajáival együtt. Na nem azért mert valaha is megkóstoltam volna bármelyiket is! Csak az a tény, hogyha csak azt zabálnám, akkor azáltal fogynák... Hiába a fél-1 tucat képes beszámolónak és sikereket elért emberek vallomásának, én inkább olyan kajákat eszem, amit megszoktam és szeretek... és jóízűen eszek akkor, amikor akarok, vagy amikor éppen fussa rá az időm. A mozgás pedig kell!

A súlyomat tekintve az elmúlt hónapokban nem történt változás. Vagyis már nem nagyon fogyok tovább a 67-ből, ami annyira nem is bánt. Mindösszesen egy-egy nap mutat kevesebbet a mérleg, amikoris a bulik után nem igazán van erőm semmihez. DE mostmár rá vagyok koncentrálva a kockás hasra. :D Ez egy még lassabb és talán reménytelenebb folyamat, és hát majd meglássuk, hogy mi lesz az eredmény...

Figyelem, ha a bejegyzés folytatására kattintasz, sokkoló és kiábrándító képet is láthatsz!