hallgatja míg sötét lesz

Valaki vagy megátkozott az előző napi bejegyzésem végett, vagy csak rosszat akart... vagy mittudomén. DE most az van, hogy a derekam úgy elkezdett fájni, mint még eddig nem sokszor. Persze, mert mit csináltam ma egész nap?! Csak húzódzkodtam, valamint délután körbeporszívóztam. S ezen kívül csak ültem a gép előtt.

Nem is tudom, hogy tudnám teljesen képletesen, vagy átérezhetően leírni a fájdalmat: minden egyes hajlongás, testhelyzet váltás, vagy csak egy egyszerű séta olyan, mintha folyamatosan egy tompa lapáttal verne hátulról valaki. Ma este még a fogamat összeszorítva el tudtam menni egy kis közös ülésre, ahova hívtak. Viszont holnap megint megyünk világot látni, s a kocsiban végigülni több órát és majd vidéken is össze-vissza mászkálni?! És aztán még este is ott a kocsmatúra! Igazából csak remélhetem, hogy éjszaka, az ágyban történik valami csoda, és ami becsípődött - mert úgy gondolom, hogy talán erről lehet szó - reggelre helyre jön.... Bár ebben nem nagyon hiszek. :S
Múltkor a rohadt nagy tévét leemeltem a szekrényről, s vissza is tettem... akkor azt hittem, hogy besza.... vagyis akkor becsípődök és ott maradok abban a testpozícióban. De nem. Akkor megúsztam. Most meg nem tudom mi van, csak azt, hogy ez a fájdalom sokkal nagyobb lehet, mint amit faterom bármikor szok érezni a fejével kapcsolatban, ami miatt folyton nyavalyog és magából kikelve elviselhetetlenné teszi mindenki napját. Én meg ehhez képest csak szorítom össze a fogam, mert úgy hiszem az ordítással is csak jobban fájna...

...de még mindig itt vagyunk!