...ha nem szeretik őket. És kihasználva, hogy folyton minden elektronikus kütyüm nálam van, készítettem egy rövid videót. Egészet az úton hazafelé. :) Szánalmas, hogy mekkora kilengéssel közlekedem. Ezt megpróbáltam hangban is hozzátenni... olyan döcögőset. Hááát... borzalmas lett!
2012. október 30., kedd
2012. október 29., hétfő
lefekszem a hóba melléd
Olyan jó nektek, normális emberek (persze akinek nem inge...), de abszolút nem irigyellek, én, mint bolond. Az a gondtalan, probléma-mentes élet, hogy nem kell, hogy érdekeljen senki és semmi, csak a magad puszta kis világa, amiben csak úgy dúl a hurrá-optimizmus!?
Én meg mindent megadnék ezért... illetve csak így gondolnám, ha nem lennék egy önpusztító, mazoista bolond, barom... Munka közben folyamatosan kattog az agyam, s félek, hogy már olyan hangosan, ahogy mondás is tartja, mások is meghallják. És közben (néha) megpróbálnám kitalálni, hogy az a baro... munkás, amelyik kiadta a kezéből azt a kabátot, szoknyát, vagy nadrágot, mit szólna, ha azt egy boltból kellene megvennie úgy. Földön húzva, megtaposva, rengeteg cérna rátapadva, belevarrva, a varrások cérnái nem el vágva, olyan helyeken is összevarrva, ahol nem kell. Legszívesebben visszavinném hozzá(juk) és a fejéhez vágva, vagy a szájába tömve számon kérném, hogy mi az a gané, kupleráj körülötte, otthon is így él-e!? És ezek nők... gyerekes nők, ezt tanítják a gyereküknek is otthon.
Én meg valószínű már ott el lettem rontva, hogy én folyton, amióta az eszemet tudom, mindig csak pakolásztam, s amint szét vannak hagyva a dolgok (mert azért néha én is próbálok normális embernek látszani), akkor azokra rálépek, felbukok benne, elesek rajta, széttöröm, vagy magamat töröm szét. És ez csak egy példa volt a fejembe keringő ezer és egymillió dolog közül... szóval folyamatosan pörgetem a dolgokat. Hogy egyik-másik ismerősömmel, akit esetleg már rég láttam, mi lehet éppen. Vagy, akivel pár perce beszéltem, mit kellett volna még mondanom. S ezt az állapotot, csak akkor tudom kikapcsolni, ha beeszi a fejembe magát mondjuk egy zene... van hogy egy strófájával (többet sem tudok) egy órát is elvagyok. Vagy ha végre leülhetek a gép elé, egy mahjong, vagy passzinász közben egy film, vagy egy sorozat rész ugyanazt a hatást tudja elérni, mint (szerintem) a normálisaknál az, hogy a tévé előtt a hasukat meresztve, a naponta 452szer lejátszott 128 ordító reklámot megszakít néha egy-egy műsor-részlet, és azt nézik órákon át.
Csak én ezt nem tudnám elviselni... ahogy szex (szeretkezés) nélkül az életet sem. Habár elég ritkán esik meg velem... pontosabban a szökő évek sűrűbben vannak, és azt sem tudnám leírni, hogy minden alkalom olyan jó és feledhetetlen volt (biztos a hurrá-optimizmus hiányzott), mégis, ahogy a buddhisták vágynak a megvilágosodásra, én sem adom még fel a reményt (addig, amíg élek), s ebben "segít", vagyis az az idő, amit edzéssel töltök, addig tutira még csak eszembe sem jut a "dolog". Nem tudom meddig lehet így, ezzel elnyomni, hogy segít-e, ésvagyhogy ne kezdjek el a fejem fölött lóbálva a farkam meztelenül rohangálni a környéken, mint egy ténylegesen, igazi bolond... dehogy izmosabb testem lesz tőle, az biztos. Viszont erősebb nem!!!
Csak én ezt nem tudnám elviselni... ahogy szex (szeretkezés) nélkül az életet sem. Habár elég ritkán esik meg velem... pontosabban a szökő évek sűrűbben vannak, és azt sem tudnám leírni, hogy minden alkalom olyan jó és feledhetetlen volt (biztos a hurrá-optimizmus hiányzott), mégis, ahogy a buddhisták vágynak a megvilágosodásra, én sem adom még fel a reményt (addig, amíg élek), s ebben "segít", vagyis az az idő, amit edzéssel töltök, addig tutira még csak eszembe sem jut a "dolog". Nem tudom meddig lehet így, ezzel elnyomni, hogy segít-e, ésvagyhogy ne kezdjek el a fejem fölött lóbálva a farkam meztelenül rohangálni a környéken, mint egy ténylegesen, igazi bolond... dehogy izmosabb testem lesz tőle, az biztos. Viszont erősebb nem!!!
De egy kicsit elkanyarodtam attól a témától, amibe bele akartam kezdeni, hogy a normálisok ma szinte nem is foglalkoztak mással, mint az időjárással, a hóval, esővel.... És ez is tipikus! Mert csak akkor kell már ilyenekkel foglalkozni, amikor van. Ha fával tüzelsz, azt is mikor kell felvágni?! -20°C fokban, a hó alól kibányászva, a teljesen átázottakat... A nem gondolkozás, a nemtörődömség, az egyik napról a másikra élés... a normális, nyugodt és boldog emberek kiváltsága. Én, bolond, meg azon kattogok, hogy mit mondtam 2009-ben, 3 jövőbeli építkezésen, amikhez részben abszolút semmi közöm és nem csak az eheti és jövő heti programjaimon, de lelki szemeim elé képzelem a 2013-as állapotokat is. Persze csak ha nem lesz idén világvége...
...de még mindig itt vagyunk!
ui.: Ezt dekár volt megírni... elég lett volna csak a videó! :S
ui.: Ezt dekár volt megírni... elég lett volna csak a videó! :S
2012. október 28., vasárnap
a tücskökkel ettem
Talán tudat alatt szándékosan, de mégis úgy tűnik, hogy véletlen... vagy ez a trend és el vannak terjedve és mindenki más is kénytelen ezeket feltölteni. Én meg csak töltögetem és töltögetem az olyan filmeket, amik egy betegebbek. Elborult elmék, fantáziákba menekült bolondok, véres kéjgyilkolászások ésatöbbi... Hol vannak már a jó kis akciók, amikben egész városrészek robbannak és szállnak az autók és a golyók akkor sem találnak el senkit, ha a tömegbe lőnek... csak a rosszfiúk hullanak. ;)
Emellett meg megy a játék, elég jó eredménnyel:
...és még mindig itt vagyunk!
ui.: A Holtak naplója véletlen, hogy pont október 24-25-én játszódik és hogy én most láttam?! ;) Vagy az, hogy eszembe sem volt, hogy most volt a téli napfoduló... hiába feküdtem le extra későn, reggel mégis hiperkorán keltem?!
ui.: A Holtak naplója véletlen, hogy pont október 24-25-én játszódik és hogy én most láttam?! ;) Vagy az, hogy eszembe sem volt, hogy most volt a téli napfoduló... hiába feküdtem le extra későn, reggel mégis hiperkorán keltem?!
2012. október 27., szombat
kikelt és rögtön megvert
Tudod miért írtam meg ilyen nyíltan a "biciklilopást"?! Nem-e?! Hát várom a hatást... hátha olyan is olvas, aki veszi a fáradtságot, hogy feljelentsen... Bizonyíték nincs - találja meg a járgányt, aki csak bírja. A tulaja ismeretlen... s talán ő maga sem tudja már, hogy volt-e olyan neki, s hogy az milyen volt. De az élmény, hogy ezért akár több évet is kaphatnék?! Na jó, talán felfüggesztve, mert még büntetlen előéletű vagyok. A vicc, hogy szerintem emberölésért, milliárdok rablásáért kevesebb járna. :S
A mégnagyobb vicc, hogy amikor említettem kedves haverjaimnak, hogy 23-án is lehet dolgozni... egyből köpték rá, hogy hányszáz százalékos bérért. Persze nekem fogalmam sincs, hogy nálunk mi volt a helyzet... dehogy csak a pénz érdekelte őket?! Amikor a többségük egész nap... vagyis napi 8 szánalmas órában, csak egy gép előtt meresztik a... de ezt csak a kockásodásom íratja velem. Legalábbis faterom szerint kezdek olyan falakat építeni magam köré, amitől teljesen meg fogok bolondulni. Csak azért mert megjegyzést teszek pár dologra?! Az ostobaság... az igénytelenség... a nemtörődömség... ésatöbbi. S nem azért mert én annyira tökéletes vagyok. NEM! De ha valamit muszáj megcsinálni, akkor azt a lehető legjobban, a legjobb tudásom szerint.
Utálom a Kulacsos kaját... rosszul is lettem tőle: nyers sült krumpli, hús nélküli panír. :S Aztán a munka közben este lett... Újra hazatekertem. Az edzést megállás nélkül nyomtam, habár akár kihagyhatnák egy-egy napot, deha már csinálom, akkor végigcsinálom rendesen... legvégül hátha lesz valami eredménye. Aztán gyors fürdés, hajmosás... igaz, oda mehetnék zsíros hajjal is, mert nem lógnék ki, de akkor én nem érezném jól magam... igénytelenül. És ezek után még majdnem úgy voltam, hogy bekockáztatom, hogy a még meg nem száradt, vizes hajammal megyek el itthonról, amikor kinéztem az ablakon. Esett! Hát akkor kapja be a...
...de még mindig itt vagyunk!
2012. október 26., péntek
kaptam a központtól egy tojást
...és várni kellett, hogy kikel.
Ki kell?! Na én biztos nem... senkinek. S attól sem kell félnem, hogy ellopnak. Attól viszont féljetek mindannyian, hogy én majd lopok. ;) Faterom mestere a legémelyítőbb színű biciklik beszerzésében, ám meg kell jegyezni, hogy mindennel fel vannak szerelve. Én meg először egy földön fekvő... vagyis egy részeg ember takarójaként szolgáló biciklivel állítottam haza, amit elég sok pénz ráfordításával sikerült gurulóvá tenni. (A megállítása pedig már egy másik dolog.... :D). Most a héten... a második áldozatom már valamennyire egy tudatos választás eredménye. Végre egy férfi-vázas kétkerekű!
Fényes nappal megfogtam, felpumpáltam a kerekeit, hogy könnyebben legyen elhúzni a garázsig... de ezzel is lesz még elég munka. Időtlen idők óta lógott a tárolónkba, és úgy gondolom, hogy akié volt, már itt sem lakik. De ha mégis, és bárki szólna, hogy lopás történt... majd visszaviszem és kész. Nem egy biciklin fog múlni a purgatóriumi elhelyezésem.
A sötét éj leple alatt bárki könnyedén zsebre tud vágni bármit... ám fényes nappal keresztülcibálni a városközpontban egy enyhén hiányos biciklit?! Vérző kézzel... mert persze szanaszéjjel vertem, mire "megszereztem". S majd ha egyszer neki bírok rugaszkodni, elárulom azt is, hogy megérte-e....
...de még mindig itt vagyunk!
ui.: A paradicsom-projekt eredményei 22-én ->
és mára virradóan ->
2012. október 17., szerda
reggel kelünk, a vödör üres
Reggel úgy riadtam fel, hogy a Mass Destruction egy könnyed részlete járt folyamatosan a fejemban. Aztán csak megdöbbentem, hogy meg tudtam keresni, megtalálni, hogy ki az előadó és a szám címe... Ami, magamat ismerve, kész csoda volt, mert praktikussági okokból a nevekkel kapcsolatban abszolút nem vagyok jó.
Később "este lett és a lámpa fényeknek kinyitott egy szelet űrt..." s hogy közben mi történt?! Túl sok és tele véletlenekkel, színekkel, élményekkel... visszagondolni is rossz. S majd holnap kiderül, hogy egyáltalán ki bírok-e kelni az ágyból...
...de még mindig itt vagyunk!
Ám találtam még egy másik klipet is, amiben ugyan nem találok semmi jót, de mégis valahogy megragadt:
Ám találtam még egy másik klipet is, amiben ugyan nem találok semmi jót, de mégis valahogy megragadt:
2012. október 16., kedd
rózsáim a napnak szerepelnek
Agatha, Agatha, Agatha... a kezemről, a tapintásról és az érzékelésről akartam most írni... De amit olvastam Tőled?! Nem lepett meg a rövid történet vége - és részben jót is vidultam - no és persze azt is tudom, hogy a rengeteg emberismereted (vagy az általad látott sok személyiség mellett) férfiválasztásban nem voltál egy nagy ász... De azért mégis hittem abban, hogy a részleges hepiend mellett (a feleség megalázás és alapvető hibájára rámutatás) a férjet békén hagyod, hagyod megvilágosodni és legalább őt nem sújtod és tolod mélyre az értelmetlenség, butaság pokoli gödrébe... :S
"... - Mióta is él házasságban? ...Kilenc éve? És, gondolom, kezdettől így fogja fel a helyzetet. Rosszul teszi, kedves uram, nagyon rosszul teszi! Soha nem szerencsés, ha az ember védekező alapállásból közelít a nőkhöz. Akkor olyannak fogják látni, amilyen képet önmagáról sugall - és meg is érdemli! Büszkélkednie kellett volna a sporteredményeivel! A képzőművészetet és a zenét pedig csak úgy lett volna szabad emlegetnie, mint "az a sok badarság, amivel a feleségem szeret bíbelődni". Sajnálkoznia kellett volna, hogy a felesége nem elég ügyes a sporthoz. Megalázkodni egy házasságban - ez teljes kudarchoz vezet! Nem várhatjuk el egyetlen nőtől sem, hogy ezzel felvegye a harcot. Nem is csoda, hogy a felesége nem bírta tovább.
...
- Ön nem ismeri az emberi természetet, Mr. Wade, és még kevésbé a női lelket. Jelen pillanatban ön, női szemmel nézve nem több, mint selejtes termék. Senkinek sem kell. Ugyan miért akarna egy nő olyasmit, ami nem kell senkinek? Hiszen semmi haszna belőle! De nézzünk egy másik szempontot! Mi volna, ha a felesége megtudná, hogy ön éppúgy szeretné visszanyerni szabadságát, mint ő?..."
Kár, kár, kár... hogy annak idején a belső gondolataimról nem a megfelelő emberrel konzultáltam. Most boldogabban ülnék itt a képernyő előtt, mint aki megpróbálta, nem sikerült, de mégis nyert... és nem vártam volna addig, amíg totális vesztesként kerülök ki a körből...
...de még mindig itt vagyunk!
2012. október 15., hétfő
ettem a fáról, és attól nem megy
A múlt héten (vagy még azelőtt) olvastam a Magyar Rádió egyik műsorának (Egész úton) facebook-os oldalán olyat, hogy az egyik műsorvezető megfogadta egyik vendégük, ismerősük, kis kertész legény jótanácsát, miszerint a még zöld, ám leszedett paradicsomot egy tálba, s mellé egy banánt téve elérhetjük, hogy bepirosodjon. Mivel a múlt hét vége felé mi is megszabadultunk kis konyhakertünk paprika és paradicsom töveitől, a rajta lévő terméseket gondosan leszedtem. A kukacosok mentek a komposztba - majd mennek a leendő szőlőtőkék és gyümölcsfák alá. A zöld paradicsomokból, amit faterom savanyításnak szánt, kimentettem egy tucatot csak hogy kipróbálhassam én is ezt a módszert... És majd meglássuk, hogy mi lesz. Egyenlőre így áll a dolog (múlthét péntektől):
...és még mindig itt vagyunk!
2012. október 14., vasárnap
ma nem indul repülő hajtogass magadnak
Nem értem, hogy a mostani "gyerekek" torkán miért akarják letolni az olyan legendás szörnyetegeket, mint pl. Drakula, mint valami édes-krémes mesealak... mint ahogy azt a Hotel Transylvania-ban tették! Bár ettől függetlenül valóban egy jól sikerült kis film lett. Meg-megmosolyogtatott. A nap tovább részében bevállaltam még egy Adam Sandler-es filmet, a Nagyfiúkat... Na ezen már meghaltam. És ha bár elképzelésem sincs, hogy lehetne ezt a leendő második részben felülmúlni, vagy akár tovább vinni az eseményt, mégis nagy izgalommal várom... Ezek után jött egy kis Hilary Duff és Winona Ryder - ami már viszont maga volt a pokol. És egy kis Őrült, dilis, szerelem Steve Carell és Ryan Gosling-al, amitől ugyan már nem akartam felbontani az ereimet, de sose nézném meg mégegyszer...
Ééésss újranéztem még háromszor a Félelem és reszketés Las Vegas-bant. Nahát ennyit mára filmnézésről, ha nem akarom még megemlíteni a Die Hard 3-at. :D DE ha már a tegnap estém is tele volt zenével, a Hotel Transylvaniában is volt egy jó kis zenei rész...
...és még mindig itt vagyunk!
2012. október 11., csütörtök
rajtakaptál, nincs történet
Igazándiból csak fel akarlak készíteni, hogy a következő hónap elejétől újra jön a havi beszámolók sora, hogy haladok, mert tulajdonképpen az a nagy újság, hogy még szeptember TIZENHARMADIKÁN rendeltem egy húzódzkodó rudat. És kedden meg is érkezett, habár visszajelzésként csak az írták, hogy egy hetet kell várnom arra, hogy ők megkapják a cuccot Németországból. ;)
De legalább nem egy hónap volt. Ja és persze egy új fogyasztó övet is rendeltem... és azt kell, hogy írjam, a régi lehet, hogy még használható volt és év elejétől tökéletesen tette is a dolgát jó pár éves kora ellenére is. Ez az új viszont sokkal hatásosabb... izzaszt, mint a gép. Ja és persze azóta, mármint kedd óta, a biciklit újra rendszeresen nyomom, meg a húzódzkodó rudat is... Persze mostmár nem a fogyás a cél, hanem.... majd egyszer elárulom. ;)
Mindezekkel együtt jár a masszív filmnézés, amit mostmár úgy érzek, hogy túlzásba viszem...
...de még mindig itt vagyunk!
2012. október 10., szerda
blúzát a szél kibontotta
2012. október 6., szombat
menjél messzebb, találj semmit
Lelkem mélyen sivár tenger,
Hallgat ezerrel.
Eszem helyén vad regény,
Küzd szegény.
Szívem lüktet, egyre csak dobog,
A vége felé robog.
Talpam alatt eltűnnek az utak,
Csak a végére jussak.
De miért van bennem ennyi tűz,
Miféle démon űz?
Mi hajt az értelmetlen vég felé,
Odaálljak Uram elé?
Sivár kérdések, mély gondolatok,
Hagyjatok, hallgassatok!
Inkább tudatlanul, szelíd vizeken,
Mint kalózként vad tengereken.
Lobbanna szívem még egy-kettő hármat,
Csak újra érezném Angyalkámat...
Hallgat ezerrel.
Eszem helyén vad regény,
Küzd szegény.
Szívem lüktet, egyre csak dobog,
A vége felé robog.
Talpam alatt eltűnnek az utak,
Csak a végére jussak.
De miért van bennem ennyi tűz,
Miféle démon űz?
Mi hajt az értelmetlen vég felé,
Odaálljak Uram elé?
Sivár kérdések, mély gondolatok,
Hagyjatok, hallgassatok!
Inkább tudatlanul, szelíd vizeken,
Mint kalózként vad tengereken.
Lobbanna szívem még egy-kettő hármat,
Csak újra érezném Angyalkámat...
2012. október 5., péntek
2012. október 4., csütörtök
2012. október 3., szerda
#113
A mai napi bejegyzés a száz-TIZENHARMADIK... A mai dátum: 10. 03... 10+3=TIZENHÁROM. Amikor ma először ránéztem az órára 07:TIZENHÁROM volt. És a monitoron a kijelzés szerint akkor pont TIZENHÁROM fok volt. Nem furcsa... csak nem szeretem azokat a véletleneket, amik általában péntek 13-án szoktak történni. Jason Voorhees születésnapján... wehehe :D
Nem is írva a Sliders-ről, amit bőszen próbálnák nézni - csak nem mindig hagyják - amiben amikor először találkoztak a kromagokkal, pontosabban, amikor a elhurcolták őket a börtönbolygójukra, az valamiért a száz-TIZENHÁRMAS Föld nevet kapta. ;)
Nem is írva a Sliders-ről, amit bőszen próbálnák nézni - csak nem mindig hagyják - amiben amikor először találkoztak a kromagokkal, pontosabban, amikor a elhurcolták őket a börtönbolygójukra, az valamiért a száz-TIZENHÁRMAS Föld nevet kapta. ;)
Várom a mai napnak minden egyes percet, kíváncsian állok elébe a véletlen furcsaságoknak, és remélem, hogy az este végén elmondhatom...
...és még mindig itt vagyunk!
...és még mindig itt vagyunk!
2012. október 2., kedd
a pénz nem boldogít
...Csupán arra kérem, hogy valljon színt. Én mélységesen csodálom magát, Tuppence kisasszony, még soha más lányt nem csodáltam ennyire. Maga olyan elképesztően vagány. Szeretném magát piszok boldoggá tenni. Csak egy szavába kerül, és máris ott termünk a legjobb ékszerésznél, hogy a gyűrűnk is meglegyen.
- Lehetetlen - mondta Tuppence elfúló hangon.
- Beresford miatt?
- Nem, nem, dehogy!
- Hát akkor?
Tuppence továbbra is csak teljesen rázta fejét.
- Pedig az én pénzemnél többre igazán nem számíthat józan ésszel.
- Jaj, nem erről van szó - tört ki Tuppence csaknem hisztérikus nevetésbe. - De hálás köszönettel, és a többi, mégis nemet kell mondanom.
- Lekötelezne, ha lenne olyan kedves holnapig gondolkozni rajta.
- Nincs értelme.
- Mégis állapodjunk meg ebben.
- Hát jó - hagyta rá Tuppence szelíden.
Egyikük sem szólalt meg többet, amíg a Ritzhez nem értek.
Tuppence fölment a szobájába. A Julius erőteljes egyénisége elleni harc kimerítette. Leült a tükör elé, és percekig bámulta a tükörképét.
- Hülye - morogta sokáig fintorogva. - Te kis hülye. Amit csak akartál... amit csak reméltél... Te meg elbégeted magad, mint egy gügye kis bárány, hogy "nem". Most itt az alkalom. Élj vele, ragadd meg, kapva kapj rajta! Hát kell neked ennél több?
A kérdéseire mintegy válaszképpen a szeme egy Tommyról készült kis amatőr fényképre tévedt, amely ütött-kopott keretben az öltözőasztalán állt. Egy pillanatig még tartotta magát, aztán a küzdelmet feladva az ajkához szorította a képet, és zokogásban tört ki.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)