lőnék én minden irányba

Idén korábban jött a mikulás... Hazafelé a sötét éjszakában, a Jósika utcán, a járdán, szemben láttam messziről sok villogó piros fényt... fényeket. Közelebb érve már feltűnt a piros ruha és a piros sapka is, ami villogott. Az emberünk valójában nem igazán fázott, mert erősen dülöngélt... de már itt van, s ha bár nem kértem, mégis kaptam ajándékot: ma nyílt ki újra az uszoda. Mindösszesen 550 Ft-ért mindenkinek... az éjszakai is. Most is rengetegen voltunk... fele annyian, mint múltkor. DE legalább most egyszer sem izzadtam egyedül a szaunában, sőt... Öröm volt hallgatni, amikor a városháza berkeiben dolgozó és/vagy okoskodó kis törpe is bejött... és okosan előadta a többieknek, hogy ő már dolgozott ott is, és az uszodánk a higiénia fellegvára. :P
A mai nap nagy poénja viszont mégsem ez volt, hanem hogy még tegnap megígértem, hogy ma kiások pár gödröt (hogy utána abba temessenek)... úgy volt, hogy majd vasárnap betonozzuk le a szőlő-karókat. De mivel szorgalmas voltam és a gyökerek kerülgetése teljesen kiszakította belőlem minden erőmet, faterom úgy döntött, hogy még ma telenyomjuk a gödröket betonnal... Írnom sem kell, hogy annyi kedvem volt hozzá hirtelen, mintha tüzes vasvillákat akarnám piszkálgatni a szememet. Szerencsére besötétedett és még sötétben is, de megcsináltuk. Így holnap már nem kell dolgozni... áááhhh... de kell! :D

Emiatt majdnem ki sem akartam már mozdulni estére otthonról, de mégis csak el bírtam vonszolni magam a strandig. S ez már majdnem akkora harc volt, mint amit tegnap este vívtunk Boss-al. Ugyebár megnyerte az első leosztást pókerben, így esélye sem volt a végén nyerni... pedig már csak ketten maradtunk a végére. Küzdött is becsülettel, de az átok, az átok... legyőzhetetlen.

...és még mindig itt vagyunk!