ez oda is kevés...

Az "álamfőnk" meghurcolásából én már múltkor sem kértem, s látván az egyre több fórumot, amin egyre jobban és jobban pocskondiázzák, azt fontolgatom, hogy ellen-fórumot nyitok. Nem azért, mert pártolnám, hogy ő is csak egy ember és az ország diplomásának legalább 60%-70%-a szerintem ugyanúgy készítette el a doktoriját, ahogy ő... vagy, hogy divatosítsam azt, hogy egy ilyen szép nyelvet, mint a miénk, szabadjon helytelenül is írni. Hanem ő mégiscsak a köztársaságunk elnöke! Ha királyságban lenne, ő lenne a király, ha diktatúrában, akkor ő lenne a kormányzó (vagy valami hasonló). S ez által nem csak ő van bántva, hogy ilyen szépen fogalmazzak, hanem ez olyan annak, aki igazán magyarnak tartja magát, mintha a saját csuklóját vagdosná minden nap.

Miközben az egész nem szól másról, csak a csúsztatásról... Nem veszitek észre, hogy azzal, hogy elővesznek több 10 éves dolgokat és törlik a saras cipőt másba, a jelen problémáit leplezik? Miközben megy a lázongás és tüntetés, addig ugyanúgy mennek sorra csődbe a cégek, újabb emberek kerülnek utcára, bűnözők fosztogatnak  büntetlenül és a pénz is folyik el hasztalan dolgokra.
Ráadásul ő "csak" egy sportoló, mit vártok tőle?! Már Hofi is megmondta:

...de még mindig itt vagyunk!

bal-esetek

Régen, amikor még az internet sebessége olyan mocskosul gyors volt, hogy egy-egy zenei CD-t is majd egy napba, de legalábbis több órába telt letölteni, már akkor is bele-belebotlottam filmzenékben. Meg volt is pár igazán híres szám is, amit a rádióban rongyosra játszottak, de a filmekben ezekből különösen nem tűnt fel nekem egy sem.

Most, hogy már láttam pár (kettőnél több) filmet, s nem kell ragaszkodnom heti egyhez, amit a tévében leadnak hétvégén... már néha kihallatszik számomra egy-egy dallam. Így volt ez ma is. Véletlenül megnéztem a Jack és Jill c. Adam Sandler alkotást. Nem ajánlom senkinek. Szerintem Mr. Sandler sem jegyzi ezt a toplistás filmjei között. A másfél órából nagyjából 5-7 percbe bele lehetett volna tömöríteni az összes drámát és komédiát. Egy hosszabb előzetessel akár le is lehetett volna tudni az egészet. Mindegy. Már késő bánat. Végignéztem. Viszont a vége felé jött a háttérben egy csengő női hang és egy lágy dallam. Ő volt Avril Lavigne.

Nem ismertem fel... abban a rövid részletben nem volt hallható annyira az a jellegzetes hanglejtése. S máris érdekesebb lett a film... vártam stáblistát! :D A videóban 1:45-től indul a zene. Azért már ő is több, mint 10 éve ott van a pályán, és még mindig benne azon kevesek között, akiket szeretek hallgatni. Pedig már nem tolja úgy, mint az a kis barna-hajú punk kislány, mint amilyen kezdetben volt. De ahogy írtam, a hangja maradt... és az a kis vadócság is fel-fel csillanik néha a szemében. ;)

És ha már vadóc, nem tudok elmenni a nemrég történt gázolás mellett szó nélkül. Már nem tudom, hol történt... az maradt meg, hogy a terhes anyuka az úttest JOBB oldalán haladt. NEM szabad az úton jobb oldalt közlekedni gyalogosan, mindig csak a forgalommal szembeni oldalon!!! 1. Látod milyen szembe. 2. Ha nem süt pont szemből a nap, még a sofőr arca is kivehető, hogy esetleg ő is észrevett-e, vagy ép a kesztyűtartóban matat, esetleg pont feléd rántja kormányt, mert sokat GTA-zott és egyébként is elgurultak a gyógyszerei. Ilyenkor legalább 1-2% esélyed van, hogy elugrassz előle az árokba, vagy esetleg neki egy fának.
Ha hátulról kapod a forgalmat, és nincs a tarkódon szemed, esetleg zenét hallgatsz, vagy telefonálsz, akkor már csak arra van esély, hogy bekerül a dolog a hírekbe, ahogy most is. Itt azért megjegyezném, hogy nekem volt már olyan, hogy hiába sétáltam az út bal oldalán, a mögülem érkező autó túl keskenynek érezte az utcát és annyira középen hajtott, hogyha kicsit kintebb ért volna a könyököm, most én sem írogatnék itt...

...de mi még mindig itt vagyunk!

mentek?

Ti mentek???

Nekem az a bajom, hogy meg tudom érteni a dolgot... Magyar Állami név helyett már xy vállalat Railway Hungary-nak hívják... amit igazándiból tudhatnák is pontosan, mert múltkor pont nekik készítettük a téli dzsekijeiket. Szóval volt egy vasutunk, de a helyes vezetés következtében becsődölt. Eladták. Ez nem szenzáció, szinte mindennel ez van. Az új vezetés, vállalkozók, meg úgy érzik, hogy csak akkor keresnek vele, ha profitot is termel a cég. 

Tényleg?! Nemár! Ez így működik?! :D A lényeg, hogy valószínű arra jöttek rá, hogy tök fölöslegesen nyomják a gépekbe az üzemanyagot, ha kutya nem száll rájuk.

A másik oldalon meg ott áll a lökött gyerek, aki kitámolyog a fejében a sok tudással, az iskolából és a meggörnyedt családfő a munkából, és/vagy az anyuka a megrakott cekkerrel a vásárlásból és esetleg haza szeretnének érni egyszer. És most se kérdés, se beszéd alapon ez a fenti történik.

Kicsit diktatórikus, de én biztos úgy csinálnám, hogy elkezdenék kérdezősködni emberektől. Kideríteni, hogy hány állandó, minden napos utazó van honnan-hova. Mikor van az iskola-óráknak és a munkaidők van vége... és az az 5-10%, aki meg hébe-hóba használja a járatokat kirándulás vagy bármilyen más okból, az majd alkalmazkodik az előbbiekhez. Gondolom ez túl nehéz lenne ebben a 10 milliós okoskodó országában! :P

ÉS adva egy pofont a sztereotípiáknak: a 4 elemivel rendelkező, alkoholista, kerék-kopogtató, vasutasoknak lehet nem adnák 100ezer forintokat, amiket folyton kisztrájkolnak, hogy minél többet tudjanak inni.

...de még mindig itt vagyunk!

áts vs. aztalOS

A mai képanyag magyarázata egyszerű. Az asztalosok munkásságát részben tudom, részben ismerem. Azoknak a lételeme a fa... tisztelik, művelik, és olyan formába hozzák, ahogy senki más (mint pl. egy kőfejtő). Tehát nem pazarolnak fölöslegesen. Követik a "Kétszer mérj, egyszer vágj" elvet.

Ezzel szemben az ácsok a fára úgy tekintenek, mint a kőművesek a habarcsra... dobálják ide-oda. S itt szeretném hangsúlyozni, hogy ezek csak az én személyes tapasztalataim. A saját szememmel láttam, amint egy tökéletesen egyenes lécet daraboltak szét támaszoknak, alátéteknek, amikor ki tudja miért a gerendáik nem úgy értek össze, ahogy kellett volna, s aztán meg a görbe - semmire se jó - léceket egészben dobálták félre és vetettek volna újakat.

Nos, a képen látható kaput szintén ácsok szerkesztették össze... (aki esetleg nem látná jól: a félig eltakart jobb oldali részről van nagyba-szó) Jó, biztos, hogy szép és jó lesz, de ezt még meg fogják fogni és a kiálló részeket le-, vagy összeegyenesítik... magyarán levágnak belőle annyit, hogy annyi hulladékot termelnek vele, amit én legszívesebben egy kupacba hánynám, alágyújtanék, és rádobálnám az ácsokat. De nem csak azoknak lenne elÉG, hanem a környék 4-5 brigádjának is leégne a kezéről a hús, amiért így pazarolnak. Bár ha ennyire dobálhatnékom lenne, akkor lehet inkább a varrónőinkkel kezdeném, akik a nap végére 3-4 spulninyi cérnát szórnak le a földre... 

...de még mindig itt vagyunk!

az első...

No, nem az az első... az még várat magára. Most a tavasz első pillanatáról írnék.

Végre pumpálhattam... elővehettem a biciklit, mert a száguldozásom hatására már úgy hittem nem fogok szétfagyni rajta. S mivel két keréken voltam, nagy illedelmesen magam elé engedtem egy MZ típusú, vagy arra nagyon hasonlító, segédmotort. Valószínű sosem gondoltam, és talán eztán sem fogom soha, hogy a kereszteződés után, egész úton, úgy kell egy motor mögött haladnom, hogy közben folyamatosan fékezek, hogy ne legyek szabálytalan, s ne alázzam meg azzal, hogy leelőzöm és otthagyjam mérföldekkel. Pedig azért nem is tekerek gyorsan, sőt...

A fáinkon már megjelentek az új rügyek, a virágok igaz még sehol nincsenek, de a tavasz első illataként nem orrfacsaró benzingőzre számítottam.

Erről eszembe jutott "A tavasz 17 pillanata" c. elképesztő minisorozat, amit már elégé régen láttam ahhoz, hogy egyáltalán emlékezzek arra, hogy miről szólt, vagy hogy mi volt az értelme... egy biztos, hogy hosszan, iszonyatosan lassan haladt az eseményszál és rohadt "büdös" volt...

...de még mindig itt vagyunk!

hosszú vége

Valószínű azért van a vallásokkal kapcsolatban annyi vita, mert valamit nem értünk.

Habár a nemzeti ünnepünkhöz nem köthető egy kimondott vallás sem, másoknak esetleg furcsa lehet, hogy az állam elleni fellázadás, ami később harcokba csapott át, és némi változást is hozott, vajon miért az állam szervezi meg. És a neves államférfiaink azon kívül, hogy pár szóban megemlékeznek erről a jeles eseményről, vajon miért "fecsegnek" még politikáról, önös érdekeikről és mások hibájáról?! Nem lenne jobb, ha egy... legalább egy nap, mentes lenne mindezektől?!

De visszatérve a vallási ünnepekhez, most volt Szent Patrick napja is. Ez is, mint sok más nyugati nagyobb ünnep, kezd egyre felkapottabb lenni. Ahogy március idusa a magyaroknak, nem csak itthon kavar nagy port, úgy az írekről is kiderül, hogy szét vannak szóródva a világon mindenhol és többen vallják magukat írnek, mint amennyit az az apró szigetország eltartani tudna.

Kíváncsiságból utána olvastam, hogy mégis mi lehet ennek az ünnepnek az eredete. Amit megértettem, vagy ahogy megértettem az az, hogy ezt a bizonyos Patrick-ot elrabolták az írek, majd rabszolgaként tartották. Miután megszökött a rabszolgasorsból, mint Izaura, kitanulta a szakmáját, s mint már püspök tért vissza Írországba, hogy terjessze az igét. Ezért van az, hogy a halálának az évfordulóján zöld ruhákat hordanak (régebben kéket), háromlevelű lóherével díszelegnek, ami a szentháromság jelképe, és isznak-mulatoznak kifulladásig. Kiérződik az iménti soraimból a kétely és a meg nem értés?
Hát, ha nem is, részben köszönhető annak, hogy P pár napra visszadisszidált az országba, mi ittunk-mulatoztunk Szt. Patrick napján, s forrongtunk is egy kicsit nemzetünk ünnepén... :)

...de még mindig itt vagyunk!

pi

A nemzetközi pi napon nem árt, ha az ember belegondol abba, hogy vannak számok a világban, amikkel lehet össze-vissza számolgatni. Én már megtettem régebben, s felfigyeltem egy apróságra, amit itt és most meg szeretnék osztani.

A reklámújságokat böngészgetve a következőkre lettem figyelmes: a nagy multicégben kapható összes akciós ágynemű-garnitúra egy bizonyos szabvány méretekkel dolgozik. Ami jó és szép... a szabvány kell, hisz minden ember egyforma, ugyanolyan igényekkel és ráadásul ágyakból is egyforma méreteket gyártanak 180-200-220-as hosszúságban, szélességben pedig a 80 centitől egészen a francsetudjameddig. De jó, hát akkor nyeljünk egyet: ha kicsik vagyunk, akkor vagy lerugdossuk a takarót a földig, vagy magunk alá gyűrjük, esetleg megfulladhatunk alatta. Ha pedig túl nagyok, akkor meg kilóg alóla a lábunk. És akkor mi van?! Én nem tudom, sosem voltam még nagy! :D

Ám ugyanebben az áruházban árulnak huzatot is az ágyneműhöz. Az újságukban 2 oldallal arrébb, vagyis egy másik lapon, hogy még csak véletlenül se tűnjön fel az, hogy akciós huzat köszönő viszonyban sincs az ágyneművel. Szintén szabványméret. Most ez alkalomból csak egy-egy képet ragadtam ki a rengeteg termék közül, de biztosíthatok mindenkit, hogy mind ugyanezekkel a méretekkel szerepel. Nem csalás, nem photoshop! :)
Rájuk kattintva, remélem jól látszódik, hogy a paplan esetében +5 centi, a párnánál +10-10 centi felesleggel kell dolgoznunk éjszaka. Kispárnát nem használok, úgyhogy azt meg sem említem, mintha érdekelne.
Azt sem szeretném ecsetelni, hogy nem vagyok egy jó alvó, s az a pár óra, amit kibírok fekve, a legnagyobb nyugalomban kell, hogy teljen, különben rányomja a bélyegét az egész másnapra. S ha egy párna nem feszes, a huzat ide-oda csúszkál, össze-vissza gyűrődik, a paplannál dettó, akkor elvész a nyugalom. S függetlenül attól, hogy jelen pillanatba egyikre sincs szükségem, valamint hogy a felesleget a munkámból fakadóan bármikor orvosolni tudom/tudnám, mégis bosszant ez a dolog kissé...

...de még mindig itt vagyunk!

zebrán

Annak, hogy folyton mindig mindenki megáll az autójával a zebra előtt, hogy engem átengedjen, végre meglett a hátránya is. Azon már rég túl vagyok, hogy az autó szélvédőjén át jobban látszik - pontosabban csak azon keresztül látszik - a bennem tomboló erő, vágy és kisugárzás... amit a lányok vagy nem hajlandóak észrevenni, vagy csak egyszerűen félnek már ekkorától. Devagy a púpos, előredőlt testtartásomból már eleve az látszik, hogy 2 másodperc és egy gyengébb fuvallat és máris a zebrán tudok kiterülni, s ez készteti fékezésre az autósokat...

Ám, ami ma történt az pediglen úgy volt, hogy jött a szokásos zebránál megállok várakozni... a jobbról érkező  autós megáll, integet, hogy haladjak már, s én ezzel a lendülettel már emeltem is a lábam. A másik irányból meg 70-el a szlovák rendszámú terepjárós bunkója, a padkától 30 centire, cammogott el előttem megállás nélkül.

Megvártam, mert nem siettem. Igazándiból ez tényleg csak egy pillantás volt. De az utána jövők kedvéért nem tettem le a már felemelt lábam, hanem törtem át a zebrán. De végülis megmaradtam, ahogy az a mellékelt ábrán látszik.

Az úton hazafelé, részben ennek az eseménynek is köszönhetően, a napi képet nem lőttem el (majd itthon, vagy lehet megyek még valamerre), mert megzavarodtam és elfelejtettem. Másrészről pedig Farkasházyra gondoltam. Ő az, akit gyakorlatilag a legkevésbé várom, hogy megjelenjen a heti hetesben, mert beszédképtelen. S ez a közös tulajdonságunk még nem is az egyetlen. Ő is nyilas (születés, égi öv, horoszkóp, s  nem a másik értelemben). Rengeteg hülyeséget ír, s a tegnapi történetéből kiderült, hogy ő is lépten-nyomon elhagyja a dolgait. Konkrétan a béna sáljáról volt szó, én meg a szánalmas telefontokommal állok így hadilábon.  De már olyan szinten szokom nézni, hogy hova teszem le, hol szorítom, hogy egyszer tuti csak az lesz meg, de a belevaló telefon tűnik majd el. :p

...de még mindig itt vagyunk!

maja, a méh

Íme egy terhességen kívüli méh. --->

Ez az apró kis fej-tor-potrohos az egyik legfontosabb állatkája annak az állatkertnek, amit legtöbben csak Földnek hívunk. Azt mondják, ha nem vigyázunk és kihal az összes méh, akkor hamarosan mi is követhetjük a példáját. Ugyanis nincs annyi ember a Földön, de még kínai, vagy orosz sem, hogy el tudnánk végezni mindazt a munkát, amit ezek a kis rovarok csinálnak nap, mint nap. Azzal, hogy folyton táplálék után kajtatnak, a növényeket szaporítják, porozzák be a végeláthatatlanságig, s ez által az a sok zöldség megállás nélkül termeli nekünk azt a sok-sok levegőt, amit csak szívunk és szívunk... amíg egyszer, ki nem találják, hogy ezért is adózni kelljen. Akkor jön ám el csak a szép idő...

Szebb lesz annál is, mint ez a mostani 100. éves évfordulója a Titanic katasztrófájának, amit úgy ünnepel meg az a kissé babonás hajós társadalom, hogy sorban látogatnak a hajók Kusztó (Jacques-Yves Cousteau) tengeralattjárójához.

Szebb lesz még a... áhhh, nem is lesz szép. Valami még volt a fejemben, amiről még írni akartam... ami jó volt, némileg vicces. Nem a 3. világháború, s nem az, hogy Hulk képes egyedül túlélni mindent... nem az, hogy túl vagyok a 200 km-en... Nem tudom, nem ugrik be... mindegy...

...de még mindig itt vagyunk!

ui.: Megvan, beugrott (23:41)... csak ismételgetnem/érlelgetnek kellett a terhességen kívül méh, illetve a méhen kívüli terhességet. No ez utóbbinak a kihordott változata az, amiről ma is hallottam a rádióban. Az angolul beszélő környékekről egyre több statisztikát közölnek (nemcsak Angliából... Amerikából, Ausztráliából is), hogy mi a jövő és hogy merre tartunk. Már magam is láttam a saját szemeimmel (annak idején a tévében), amikor Jamie Oliver bement egy iskolába és megkérte a gyerekeket, hogy nevezzék meg azokat a zöldségeket, amit éppen a kezében tartott. S itt nem azt kell elképzelni, hogy a 17-féle saláta egyikéről kellett megállapítani, hogy az éppen melyik, hanem egy egyszerű hagymára a gyerekek csak úgy bekiabálták, hogy az krumpli és/vagy répa.
A mai hírekből a következőket tudtam meg: a tojás nem állati eredetű élelmiszer, valamint hogy a joghurt fán terem... Hát már itt tartunk. Az eszem megállt... csoda, hogy el akartam feledkezni róla?! :D

tavaszi állkapcsolat

Anyám üdvöskéi és pártfogoltjai az édes kis kóbor állatok - kutyák és macskák - akiknek van pofája beugrálni a kerítésünkön és a legkülönbözőbb helyekén képesek üríteni... Tavaly, amikor az elhullott falevelekkel voltam elfoglalva, ezeket az "apró" ajándékokat szépen otthagytam, ahova azt megteremtették, bízva benne, hogy a kemény föld és a rideg tél majd a környezet szerves részévé teszi.

Ám ahogy annak lennie kell minden nagy könyvben, az első nagy fűszellőztetés közben pont én és csakis én léphettem bele! S korántsem ez volt az egyetlen meglepetés, ami az olvadás után maradt. A fűrengeteg közepén... azon a 3 méteren... egy nagyobb állati csont is hevert bánatosan. Ez némileg elgondolkoztatott. Ha visszagondolok általános iskolás tanulmányaimra, valamint az ott szerzett egészséges táplálékláncról hallottakat,  úgy tudom, hogy az erősebb állat megeszi a gyengébbet.

Ez esetben egy (majdnem) alkarnyi nagyságú állkapocsról van szó. Ha egy kisebb madártetem-maradványt találtam volna, meg sem lepődöm. De mi lehet ennél nagyobb és erősebb... valamint elkóborolt állat a környéken?! Viszont azt az egyet tudom, hogy nem szeretnék vele találkozni. :)

...de mi még mindig itt vagyunk!

tapasz-t-alap

Először is egy csodálatos felfedezésre tettem szert. Ha van egy kis bibis, sérülés, ami gyakorlatilag semmiségnek számít, de mégis képes megőrjíteni, egy egyszerű sebtapasszal elmúlik a "baszogassa" érzése. Innentől meg már persze akár annyira túl is lehet terhelni eztet a testrésztet, hogy utána már biztosan tudhassam, hol és merre van rajtam sérülés. :)

Kattints a képre és lepődj meg! :D

Másodszor... nincsen semmi. Nem is tudom, hogy most minek írok. Igazándiból én vagyok a hülye, hogy már tegnap rákérdeztem, hogy most hétvégén lesz-e valami... Az elhamarkodott válaszokból meg az jött le, ma nyugodtan tarthattam nagy tavaszi takarítást... nincs az a megelégedés érzés a látványtól, ami kicsit is kárpótolni, vagy kipótolni tudja azt a rengeteg energiát, ami bele lett feccölve. S emiatt persze nem is követtem a közösségi eseményeket... Hát persze, hogy mégis lett valami... A lábamat nem bírom arrébb rugdosni, nemhogy elmenni valahová... És holnap már persze hogy lótúró sem lesz... Megint kereshetek valami csajt, akivel szórakozhatok - éljenek a haverok! :(

...de még mindig itt vagyunk!

kassza #1

Először is azt kell megjegyeznem, hogy a világ legszexibb dolga az, ha látsz egy kellemes teremtést miniruhában, s nem sokkal később láthatod ugyanazt a ruhát egy vállfára akasztva...

Itt a hó eleje, s a havazás vége. :p Ezért úgy döntöttem, hogy habár csak 2 hét és pár nap telt el, összegzem az eddigi eredményeiet... most elsősorban a fitt-egészséges és erőember feladattal kapcsolatban. :) Már napi másfél órát tekerek - természetesen nem egyfolytában - ami számomra komoly dolognak számít, ha azt nézem, hogy kezdetben már a 10 perces "ülés" is kihívás volt. Emellett péksüteményekkel (kroaszant és hasonló felturbózott cuccokat, mint amit itt is megemlítettem előbb) tömöm magam, persze módjával... és édességeket 

úgy, mint kóla, kakaó, táblacsoki és csokis gabonapehely, gumimaci (hogy legyen valami vitamin is a szervezetemben), de ezeket persze csak akkor, ha van itthon... :)

S az eddigi fogyás mondjuk, hogy 1 kiló... bár ezt kissé nehéz megállapítani, mert a mérlegem egy nagy halom ostalicska, össze-vissza mutat mindent... még a bennem lévő levegő súlyát is! :p

Egyenlőre ennyi... várom a következő hónap elejét, e bejegyzés második részével, hogy vajon kitartok-e, vagy megfeledkezek-e erről... egészen nyár elejéig, mert akkor jön majd egy kis nyári szünet itt, ahogy már a régi blogon megszokott volt...

...de még mindig itt vagyunk!