A minap, munkába menet, láttam két öregasszonyt a házuk előtt a kertet művelni. S olyan szépen és szabályosan forgatták a földet, hogy az igazán irigylésre méltó volt. S pont aznap tették fel az Egész úton-ban azt a kérdést, hogy tapasztaltunk-e már kor-diszkriminalizációt. Átnézünk-e az öregeken? Feleslegesek-e, haljanak-e meg egyből?!
Én vagy e fenti rövid sztorit, vagy azt tudtam volna nekik megírni, ahogy a boltokban találkozok az öregekkel a kasszáknál: Sorban állás közben ők mindig annyira sietnének, hogy a kosarukat a bordáim közé nyomják, a kocsijukat a sarkamba tolják, vagy már előttem felpakolnák a szalagra az áruikat... a mögöttem jövők.
Viszont a földforgató öregasszonyokról azt is el tudom képzelni, hogy nemcsak a férfi munkákban jeleskednek, de főzni is biztos finomakat tudnak. Bárcsak el tudnám ezt képzelni a mostani lányokról is. De sajnos a legtöbbről azt sem tudom elhinni, hogy képes egy teát készíteni... hogy egyáltalán tudják hogy kell, mi kell hozzá, vagy hogy fel tudnának forralni egy kanna vizet...
...és mi még mindig itt vagyunk!
Én vagy e fenti rövid sztorit, vagy azt tudtam volna nekik megírni, ahogy a boltokban találkozok az öregekkel a kasszáknál: Sorban állás közben ők mindig annyira sietnének, hogy a kosarukat a bordáim közé nyomják, a kocsijukat a sarkamba tolják, vagy már előttem felpakolnák a szalagra az áruikat... a mögöttem jövők.
Viszont a földforgató öregasszonyokról azt is el tudom képzelni, hogy nemcsak a férfi munkákban jeleskednek, de főzni is biztos finomakat tudnak. Bárcsak el tudnám ezt képzelni a mostani lányokról is. De sajnos a legtöbbről azt sem tudom elhinni, hogy képes egy teát készíteni... hogy egyáltalán tudják hogy kell, mi kell hozzá, vagy hogy fel tudnának forralni egy kanna vizet...
...és mi még mindig itt vagyunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése