jó a világ végéig

...egy erdőben elbújni. Aztán előjönni... S megnézni, hogy akkor a csatornázók már végeztek-e már. Mert én most attól tartok, hogy ma hiába tettük rendbe a házunk előtti árkokat. Még visszajöhetnek (nem csak aszfaltozni), és a nagy markolókkal újra csak úgy szemre elkezdik átásni-formálni a környéket, de főleg azt, amit mi mérésekkel és rengeteg erőpazarlással számunkra igazán szép és mutatós környeztet alakítottunk ki.

Persze ezt a számunkra szép kifejezést úgy értem, hogy egész nap, az a töménytelen ember, aki arra járt, biciklizett, autózott, megjegyezte, hogy "szép lesz". A burkolónk, ebédről visszatérve, még azt is mondta, hogy "ez igen". :) Az egyik arra járó csatornázó-munkás pedig azt mondta, hogy már rá sem lehet ismerni a utcára. Ééés, hogy ne csak a jókról írjak: volt egy suzukis, aki letekert ablakkal elhaladva mellettünk, félhangosan egy "köcsög"-öt eresztett el. Számomra persze az összes arra járó ismeretlen volt, hisz én nem ismerek senkit, de ezt az utóbbit nem igazán tudtam hova tenni. Talán csak a szembe-szomszédnak intézte a szavait, mert ugyan kinn állt a kocsija, de pont akkor egy lélek sem volt a környékén. Vagy az zavarta, hogy mi rajtunk egyértelműen látszott, hogy dolgozunk, hiszen ástunk, gereblyéztünk, földet hordtunk ésatöbbi, míg ő csak kocsijával ment egyik helyről a másik felé, tehát gyakorlatilag fizikai munkát, sőt szellemit sem végzett egyáltalán. De ezt tényleg csak említésnek szántam, abszolút nem érzem, hogy a mi ingünk lett volna, hogy felvegyük... faterom szerintem meg sem hallotta.

Péntek este ekkora az élet...

...és most valami egészen más! Hétvégén új lakók költözött a szomszédba. A zöld nyolcas erősebb, mint a makk hetes. 

A tél egyik legnagyobb vetélytársa idén is a nyár... valamint a gyökereinkről borzasztó nehéz megszabadulni. DE tényleg csak egy kicsit visszatérve az árkokhoz! Roppant mód nem értem, hogy az amerikai filmekben (jóóó, persze, hiszen azok csak filmek) mindenki iszonyat egyszerűen kezd mindent újra elölről. Csak tovább áll egy másik nagy városba, új név, semmi pénz, senki ismerős... és boldogul. Én ma lapáttal mentem neki egy gazos területnek, s az elején, amikor még duzzadt bennem az erő, a lapát éle szépen siklott a földben, vágta el a gazok gyökereit. Ám egy-két méterrel később már az erő elfogyott, vagy a lapát éle csorbult ki...de onnantól már halál volt továbbcsinálni. Centis gyökerek mélyen lefelé hatolva, kézzel fölfelé húzva gyerekjáték, de oldalról nekimenve úgy pattantam vissza róla, mintha vattából lennék. HA a visszaütő lapáttal nem okoztam magamnak egy-két napon megjelenő kék-zöld foltokat, akkor... hát akkor kemény vagyok! :D

...és még mindig itt vagyunk!