mégsem???

Nos, mégsem lett vége a dalnak?! ;) De minden esetre a blogolásnak már annyi... kiírtam! Ettől függetlenül még twitt-elek, meg fotózgatok mindenfelé, s ami nem fér ki a twitter-re, az ide kerül: http://megmindigkao.tumblr.com/

apokalipto #9

...és kész, vége! :) Innentől már csak az íróasztal fiókjának írogatok, ha írok... Köszönöm az eddig figyelmet és mindenkinek békés kellemes ünnepeket!

apokalipto #8

A történet, vagy eme több részen átnyúló mondókám elején, ha még emlékszik valaki, tettem némi utalást vallási témában. S most, hogy a végére értem, jöjjön egy újabb - keretes szerkezet, hogy a szimmetria meglegyen, s mintegy összegezve az eddig leírtakat.

A tényeken, a fantázián túl, s a hiten keresztül mi létezik, s mi nem, csak az tudja, aki már túl van mindenen. Túl mindenen, s látni az egészet egyben, látni mi volt, mi van és mi lesz... karácsonykor visszaolvasva ezeket hányan fogják majd azt mondani magukban, hogy mekkora nagy hülyeség ez?! ;) Én biztosan...

De hogy ne térjek el a lényegtől, s tényleg összegezzek mindent egy nagy pont, ki is teszem nyomban, pontban holnap. Addig is lovasok, jöjjetek elő, gyááá!!!

apokalipto #7

A tudomány nagy szó... ha betartod úgy jó! ;) S van az a pletyka, vagy nem is tudom minek nevezzem, hogy tudatosan visszafogják/visszatartják az újabbnál-újabb dolgokat, nem kerülnek a nyilvános, nagy közönség elé majd sokkal-sokkal később. Ha egyáltalán valaha használhatjuk azokat, mi, egyszerű halandó emberek.

Ezzel párhuzamosan pedig van az a tény, hogy az emberiség, mint faj, egyre jobban hülyül. Amíg egy egyszerű középkori (és nem középkorú) átlagember (és nem az elkényeztetett úri-osztály) tudta hol és hogy kell megfogni egy kalapácsot, és ha kellett egyedül megépítette a saját házát, amibe aztán belevitte az asszonykáját és közös erővel beleteremtettek 3-4 tucat gyereket, addig a ma élő átlagembernek, ha azt mondod, hogy kalapács, a húsosztályon kezdi el keresgélni. S ugyanez levetítve a nőkre: az akkori nők, két marék szalmából, a padláson fogott 3-4 db egérből isteni vacsorát tudtak főzni a munkában megfáradt, hazatérő uruknak. A mai nők pedig már a forró vizet is boltban keresik. ;)

De visszatérek inkább a tudományhoz. Tudom, már említettem az úgynevezett laborpatkányokat, akik vírussal és rengeteg véletlennel könnyen előidézhetnek világvégét, de a fantázia itt még nem áll meg. Hisz nem csak orvosok, vagy jobban írva, biológiai érdekeltségű tudósok kísérletezgetnek. Ott van még a fizika és a kémia is... talán egyedül a matematikusok tudnák a legkevésbé elérni, hogy megszűnjön a Földön minden élet. :) De amikor a fizikusok és kémikusok jól összedugják a fejüket, és atomokat ütköztetnek, vagy vegyületeket öntögetnek egymásba, akkor is elszabadulhat egy világméretű pokol.

Felteszem azt egy példának, hogy mondjuk egy kísérlet során létrejön egy olyan anyag, vagy éppen felszabadul egy erős kötésből, ami aztán a súlyánál és egy jellemzői révén keresztül eszi magát a Föld összes kérgén, rétegén, egyenes a tüzes középpontjába hatolva, ott reakcióba lép, és egy olyan folyamat indul, ami annak idején a Föld keletkezésekor uralkodott, vagyis egy talpalatnyi föld sem volt sehol, csak mindenfelé izzó láva. Globálisan lejátszódó gyors folyamat... és ez csak egy tudományos-fantasztikum-ötlet! :D S hol van még az időutazás?! ;) Mi van, ha valami őrült annyira hisz benne, hogy nemcsak elméleti úton agyal rajta, de konkrét kísérletezéseket is végez... s a műszere megbabrálná a Föld biológiai óráját... katasztrófa a legmagasabb szinten. Vagy az űrutazás, ami nem fikció-szó...de a fénysebesség áttörésének kísérletezése közben mondjuk a Föld egyik fele kiszakad a térből, a másik felét meg szépen magába rántja a Nap. Akkor aztán mondhatjuk, hogy Jó napot! :P

apokalipto #6

Az eddigiekből is kristály tisztán látszik, hogy kissé sok véletlen kell ahhoz, hogy egyetlen egy napra összpontosítva, mégha olyan kis porszem is vagyunk a világmindenségben, ez az egész végleg megsemmisüljön. Ettől olyan hihetetlen az egész... és mégis, még mindig töröm a fejem a különböző módokon, módozatokon. Mi történhetne még az év egy bizonyos napján, aminek annyira meghatározónak kell legyen, hogy utána már semmi más. Hisz úgy szállnak az évek a fejünk fölött, hogy van hogy csak azt vesszük észre, hogy "jé, már megint elmúlt egy", s hacsak a munka robotja menne a mindennapok 24 órájában (mínusz az alvás), és semmi szórakozás, vagy egy-egy kikapcsolódás, akkor joggal nézhetnénk fel az égre és kérdezhetnénk, hogy mi értelme ennek az egésznek... Közben Zámbó Árpi énekelne mellettünk, kibontott, göndör hajával, hangjából messzire szállna az, hogy "nézz le rám, oh Istenem".

Csak mi nem lennénk Noé, hogy egy hang megszólalna és nyugtatgatna, hogy lesz, igenis lesz értelme, csak várjunk még türelemmel és meglátjuk. S ugyanez a helyet a Földönkívüli értelmes élettel is. Az erről elhíresült titkos kutatási hely, az 51-es körzet, már majdnem 60 éve áll, s az irodalom, vagy a filmipar már valószínű sokkal régebb óta foglalkozik a témával... De ami a lényeg, hogy én nem hiszem, hogy megérem azt a kort, amikor tényleg, megcáfolhatatlan tényként tudjuk látni és igazolni, hogy valóban vannak...

Hacsak most a világvége konkrétan nem lesz a hozzájuk köthető. :) Tegye fel a kezét az, aki nem látott még olyan filmet, amiben a földönkívüliek megtaláltak a Földet és nem kezdték el egyből lerombolni pl.: az itteni ásványkincsekért. Persze ha az emberiség még hagyott valamennyit abból, amit az anyatermészet annak idején szívesen adott. ;) És csak azért fogalmaztam így, mert eloszlatnám mindenkibe azt a tévképzetet, hogyha bárki, a filmen megjelenített idegenekről azt gondolná, hogy csúnya, rossz, gonosz bácsik... mi, emberek nem vagyunk rosszak, sőt rosszabbak. A különbség csak annyi, hogy amíg mi szépen baltával, magunk alatt vágjuk a fát, ők meg jönnek a nagy büdös semmiből és berregtetik a motorosfűrészüket. Na ezért kell őket folyton elküldeni a ge... francba. Filmen!

De ha valóban ők jönnek el nemsokára, akkor mi leszünk a legjobban beszarva, mert valószínű, hogyha már vették a fáradtságot és eltolják ide a képüket, akkor nem csak egy kis űrladikkal teszik, hanem egy  egész nagy armadával. És ha vége a nagy pancsikálásnak, akkor ne feledjük el kihúzni a dugót.