ez oda is kevés...

Az "álamfőnk" meghurcolásából én már múltkor sem kértem, s látván az egyre több fórumot, amin egyre jobban és jobban pocskondiázzák, azt fontolgatom, hogy ellen-fórumot nyitok. Nem azért, mert pártolnám, hogy ő is csak egy ember és az ország diplomásának legalább 60%-70%-a szerintem ugyanúgy készítette el a doktoriját, ahogy ő... vagy, hogy divatosítsam azt, hogy egy ilyen szép nyelvet, mint a miénk, szabadjon helytelenül is írni. Hanem ő mégiscsak a köztársaságunk elnöke! Ha királyságban lenne, ő lenne a király, ha diktatúrában, akkor ő lenne a kormányzó (vagy valami hasonló). S ez által nem csak ő van bántva, hogy ilyen szépen fogalmazzak, hanem ez olyan annak, aki igazán magyarnak tartja magát, mintha a saját csuklóját vagdosná minden nap.

Miközben az egész nem szól másról, csak a csúsztatásról... Nem veszitek észre, hogy azzal, hogy elővesznek több 10 éves dolgokat és törlik a saras cipőt másba, a jelen problémáit leplezik? Miközben megy a lázongás és tüntetés, addig ugyanúgy mennek sorra csődbe a cégek, újabb emberek kerülnek utcára, bűnözők fosztogatnak  büntetlenül és a pénz is folyik el hasztalan dolgokra.
Ráadásul ő "csak" egy sportoló, mit vártok tőle?! Már Hofi is megmondta:

...de még mindig itt vagyunk!

bal-esetek

Régen, amikor még az internet sebessége olyan mocskosul gyors volt, hogy egy-egy zenei CD-t is majd egy napba, de legalábbis több órába telt letölteni, már akkor is bele-belebotlottam filmzenékben. Meg volt is pár igazán híres szám is, amit a rádióban rongyosra játszottak, de a filmekben ezekből különösen nem tűnt fel nekem egy sem.

Most, hogy már láttam pár (kettőnél több) filmet, s nem kell ragaszkodnom heti egyhez, amit a tévében leadnak hétvégén... már néha kihallatszik számomra egy-egy dallam. Így volt ez ma is. Véletlenül megnéztem a Jack és Jill c. Adam Sandler alkotást. Nem ajánlom senkinek. Szerintem Mr. Sandler sem jegyzi ezt a toplistás filmjei között. A másfél órából nagyjából 5-7 percbe bele lehetett volna tömöríteni az összes drámát és komédiát. Egy hosszabb előzetessel akár le is lehetett volna tudni az egészet. Mindegy. Már késő bánat. Végignéztem. Viszont a vége felé jött a háttérben egy csengő női hang és egy lágy dallam. Ő volt Avril Lavigne.

Nem ismertem fel... abban a rövid részletben nem volt hallható annyira az a jellegzetes hanglejtése. S máris érdekesebb lett a film... vártam stáblistát! :D A videóban 1:45-től indul a zene. Azért már ő is több, mint 10 éve ott van a pályán, és még mindig benne azon kevesek között, akiket szeretek hallgatni. Pedig már nem tolja úgy, mint az a kis barna-hajú punk kislány, mint amilyen kezdetben volt. De ahogy írtam, a hangja maradt... és az a kis vadócság is fel-fel csillanik néha a szemében. ;)

És ha már vadóc, nem tudok elmenni a nemrég történt gázolás mellett szó nélkül. Már nem tudom, hol történt... az maradt meg, hogy a terhes anyuka az úttest JOBB oldalán haladt. NEM szabad az úton jobb oldalt közlekedni gyalogosan, mindig csak a forgalommal szembeni oldalon!!! 1. Látod milyen szembe. 2. Ha nem süt pont szemből a nap, még a sofőr arca is kivehető, hogy esetleg ő is észrevett-e, vagy ép a kesztyűtartóban matat, esetleg pont feléd rántja kormányt, mert sokat GTA-zott és egyébként is elgurultak a gyógyszerei. Ilyenkor legalább 1-2% esélyed van, hogy elugrassz előle az árokba, vagy esetleg neki egy fának.
Ha hátulról kapod a forgalmat, és nincs a tarkódon szemed, esetleg zenét hallgatsz, vagy telefonálsz, akkor már csak arra van esély, hogy bekerül a dolog a hírekbe, ahogy most is. Itt azért megjegyezném, hogy nekem volt már olyan, hogy hiába sétáltam az út bal oldalán, a mögülem érkező autó túl keskenynek érezte az utcát és annyira középen hajtott, hogyha kicsit kintebb ért volna a könyököm, most én sem írogatnék itt...

...de mi még mindig itt vagyunk!

mentek?

Ti mentek???

Nekem az a bajom, hogy meg tudom érteni a dolgot... Magyar Állami név helyett már xy vállalat Railway Hungary-nak hívják... amit igazándiból tudhatnák is pontosan, mert múltkor pont nekik készítettük a téli dzsekijeiket. Szóval volt egy vasutunk, de a helyes vezetés következtében becsődölt. Eladták. Ez nem szenzáció, szinte mindennel ez van. Az új vezetés, vállalkozók, meg úgy érzik, hogy csak akkor keresnek vele, ha profitot is termel a cég. 

Tényleg?! Nemár! Ez így működik?! :D A lényeg, hogy valószínű arra jöttek rá, hogy tök fölöslegesen nyomják a gépekbe az üzemanyagot, ha kutya nem száll rájuk.

A másik oldalon meg ott áll a lökött gyerek, aki kitámolyog a fejében a sok tudással, az iskolából és a meggörnyedt családfő a munkából, és/vagy az anyuka a megrakott cekkerrel a vásárlásból és esetleg haza szeretnének érni egyszer. És most se kérdés, se beszéd alapon ez a fenti történik.

Kicsit diktatórikus, de én biztos úgy csinálnám, hogy elkezdenék kérdezősködni emberektől. Kideríteni, hogy hány állandó, minden napos utazó van honnan-hova. Mikor van az iskola-óráknak és a munkaidők van vége... és az az 5-10%, aki meg hébe-hóba használja a járatokat kirándulás vagy bármilyen más okból, az majd alkalmazkodik az előbbiekhez. Gondolom ez túl nehéz lenne ebben a 10 milliós okoskodó országában! :P

ÉS adva egy pofont a sztereotípiáknak: a 4 elemivel rendelkező, alkoholista, kerék-kopogtató, vasutasoknak lehet nem adnák 100ezer forintokat, amiket folyton kisztrájkolnak, hogy minél többet tudjanak inni.

...de még mindig itt vagyunk!

áts vs. aztalOS

A mai képanyag magyarázata egyszerű. Az asztalosok munkásságát részben tudom, részben ismerem. Azoknak a lételeme a fa... tisztelik, művelik, és olyan formába hozzák, ahogy senki más (mint pl. egy kőfejtő). Tehát nem pazarolnak fölöslegesen. Követik a "Kétszer mérj, egyszer vágj" elvet.

Ezzel szemben az ácsok a fára úgy tekintenek, mint a kőművesek a habarcsra... dobálják ide-oda. S itt szeretném hangsúlyozni, hogy ezek csak az én személyes tapasztalataim. A saját szememmel láttam, amint egy tökéletesen egyenes lécet daraboltak szét támaszoknak, alátéteknek, amikor ki tudja miért a gerendáik nem úgy értek össze, ahogy kellett volna, s aztán meg a görbe - semmire se jó - léceket egészben dobálták félre és vetettek volna újakat.

Nos, a képen látható kaput szintén ácsok szerkesztették össze... (aki esetleg nem látná jól: a félig eltakart jobb oldali részről van nagyba-szó) Jó, biztos, hogy szép és jó lesz, de ezt még meg fogják fogni és a kiálló részeket le-, vagy összeegyenesítik... magyarán levágnak belőle annyit, hogy annyi hulladékot termelnek vele, amit én legszívesebben egy kupacba hánynám, alágyújtanék, és rádobálnám az ácsokat. De nem csak azoknak lenne elÉG, hanem a környék 4-5 brigádjának is leégne a kezéről a hús, amiért így pazarolnak. Bár ha ennyire dobálhatnékom lenne, akkor lehet inkább a varrónőinkkel kezdeném, akik a nap végére 3-4 spulninyi cérnát szórnak le a földre... 

...de még mindig itt vagyunk!

az első...

No, nem az az első... az még várat magára. Most a tavasz első pillanatáról írnék.

Végre pumpálhattam... elővehettem a biciklit, mert a száguldozásom hatására már úgy hittem nem fogok szétfagyni rajta. S mivel két keréken voltam, nagy illedelmesen magam elé engedtem egy MZ típusú, vagy arra nagyon hasonlító, segédmotort. Valószínű sosem gondoltam, és talán eztán sem fogom soha, hogy a kereszteződés után, egész úton, úgy kell egy motor mögött haladnom, hogy közben folyamatosan fékezek, hogy ne legyek szabálytalan, s ne alázzam meg azzal, hogy leelőzöm és otthagyjam mérföldekkel. Pedig azért nem is tekerek gyorsan, sőt...

A fáinkon már megjelentek az új rügyek, a virágok igaz még sehol nincsenek, de a tavasz első illataként nem orrfacsaró benzingőzre számítottam.

Erről eszembe jutott "A tavasz 17 pillanata" c. elképesztő minisorozat, amit már elégé régen láttam ahhoz, hogy egyáltalán emlékezzek arra, hogy miről szólt, vagy hogy mi volt az értelme... egy biztos, hogy hosszan, iszonyatosan lassan haladt az eseményszál és rohadt "büdös" volt...

...de még mindig itt vagyunk!