No, nem az az első... az még várat magára. Most a tavasz első pillanatáról írnék.
Végre pumpálhattam... elővehettem a biciklit, mert a száguldozásom hatására már úgy hittem nem fogok szétfagyni rajta. S mivel két keréken voltam, nagy illedelmesen magam elé engedtem egy MZ típusú, vagy arra nagyon hasonlító, segédmotort. Valószínű sosem gondoltam, és talán eztán sem fogom soha, hogy a kereszteződés után, egész úton, úgy kell egy motor mögött haladnom, hogy közben folyamatosan fékezek, hogy ne legyek szabálytalan, s ne alázzam meg azzal, hogy leelőzöm és otthagyjam mérföldekkel. Pedig azért nem is tekerek gyorsan, sőt...
A fáinkon már megjelentek az új rügyek, a virágok igaz még sehol nincsenek, de a tavasz első illataként nem orrfacsaró benzingőzre számítottam.
Erről eszembe jutott "A tavasz 17 pillanata" c. elképesztő minisorozat, amit már elégé régen láttam ahhoz, hogy egyáltalán emlékezzek arra, hogy miről szólt, vagy hogy mi volt az értelme... egy biztos, hogy hosszan, iszonyatosan lassan haladt az eseményszál és rohadt "büdös" volt...
...de még mindig itt vagyunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése