Régen, amikor még az internet sebessége olyan mocskosul gyors volt, hogy egy-egy zenei CD-t is majd egy napba, de legalábbis több órába telt letölteni, már akkor is bele-belebotlottam filmzenékben. Meg volt is pár igazán híres szám is, amit a rádióban rongyosra játszottak, de a filmekben ezekből különösen nem tűnt fel nekem egy sem.
Most, hogy már láttam pár (kettőnél több) filmet, s nem kell ragaszkodnom heti egyhez, amit a tévében leadnak hétvégén... már néha kihallatszik számomra egy-egy dallam. Így volt ez ma is. Véletlenül megnéztem a Jack és Jill c. Adam Sandler alkotást. Nem ajánlom senkinek. Szerintem Mr. Sandler sem jegyzi ezt a toplistás filmjei között. A másfél órából nagyjából 5-7 percbe bele lehetett volna tömöríteni az összes drámát és komédiát. Egy hosszabb előzetessel akár le is lehetett volna tudni az egészet. Mindegy. Már késő bánat. Végignéztem. Viszont a vége felé jött a háttérben egy csengő női hang és egy lágy dallam. Ő volt Avril Lavigne.
Nem ismertem fel... abban a rövid részletben nem volt hallható annyira az a jellegzetes hanglejtése. S máris érdekesebb lett a film... vártam stáblistát! :D A videóban 1:45-től indul a zene. Azért már ő is több, mint 10 éve ott van a pályán, és még mindig benne azon kevesek között, akiket szeretek hallgatni. Pedig már nem tolja úgy, mint az a kis barna-hajú punk kislány, mint amilyen kezdetben volt. De ahogy írtam, a hangja maradt... és az a kis vadócság is fel-fel csillanik néha a szemében. ;)
És ha már vadóc, nem tudok elmenni a nemrég történt gázolás mellett szó nélkül. Már nem tudom, hol történt... az maradt meg, hogy a terhes anyuka az úttest JOBB oldalán haladt. NEM szabad az úton jobb oldalt közlekedni gyalogosan, mindig csak a forgalommal szembeni oldalon!!! 1. Látod milyen szembe. 2. Ha nem süt pont szemből a nap, még a sofőr arca is kivehető, hogy esetleg ő is észrevett-e, vagy ép a kesztyűtartóban matat, esetleg pont feléd rántja kormányt, mert sokat GTA-zott és egyébként is elgurultak a gyógyszerei. Ilyenkor legalább 1-2% esélyed van, hogy elugrassz előle az árokba, vagy esetleg neki egy fának.
Ha hátulról kapod a forgalmat, és nincs a tarkódon szemed, esetleg zenét hallgatsz, vagy telefonálsz, akkor már csak arra van esély, hogy bekerül a dolog a hírekbe, ahogy most is. Itt azért megjegyezném, hogy nekem volt már olyan, hogy hiába sétáltam az út bal oldalán, a mögülem érkező autó túl keskenynek érezte az utcát és annyira középen hajtott, hogyha kicsit kintebb ért volna a könyököm, most én sem írogatnék itt...
...de mi még mindig itt vagyunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése