ma van a napja...

...hogy megszűnt az az érzés, hogy én vagyok az élet császára. Hiába álltam meg a zebránál, fel sem merült, hogy átengedtek volna, s mikor átmentem, akkor is inkább el akartak ütni.

...hogy inkább maradtam volna a munkahelyen, de akkor másnap már be sem kellett volna mennem, így inkább mégis hagytam egy kevés tennivalót.

...hogy nem gondoltam egyáltalán arra, hogy ehetnék is valamit.
...hogy Viktor ismét levéllel bombázott. Fölöslegesen megint milliókat pazarolva persze, mert az emberek többsége vagy nem is tud, vagy nem tudja elolvasni, egy másik része pedig a név láttán egyből kidobja a levelet és az a pár 10ezer ember meg amúgy is néz/hallgat híreket, tehát egy interjúban is simán közölhette volna ezt a fontos kis közleményét. :s

...hogy még mindig itt vagyok... és de.

bal-esetek

Régen, amikor még az internet sebessége olyan mocskosul gyors volt, hogy egy-egy zenei CD-t is majd egy napba, de legalábbis több órába telt letölteni, már akkor is bele-belebotlottam filmzenékben. Meg volt is pár igazán híres szám is, amit a rádióban rongyosra játszottak, de a filmekben ezekből különösen nem tűnt fel nekem egy sem.

Most, hogy már láttam pár (kettőnél több) filmet, s nem kell ragaszkodnom heti egyhez, amit a tévében leadnak hétvégén... már néha kihallatszik számomra egy-egy dallam. Így volt ez ma is. Véletlenül megnéztem a Jack és Jill c. Adam Sandler alkotást. Nem ajánlom senkinek. Szerintem Mr. Sandler sem jegyzi ezt a toplistás filmjei között. A másfél órából nagyjából 5-7 percbe bele lehetett volna tömöríteni az összes drámát és komédiát. Egy hosszabb előzetessel akár le is lehetett volna tudni az egészet. Mindegy. Már késő bánat. Végignéztem. Viszont a vége felé jött a háttérben egy csengő női hang és egy lágy dallam. Ő volt Avril Lavigne.

Nem ismertem fel... abban a rövid részletben nem volt hallható annyira az a jellegzetes hanglejtése. S máris érdekesebb lett a film... vártam stáblistát! :D A videóban 1:45-től indul a zene. Azért már ő is több, mint 10 éve ott van a pályán, és még mindig benne azon kevesek között, akiket szeretek hallgatni. Pedig már nem tolja úgy, mint az a kis barna-hajú punk kislány, mint amilyen kezdetben volt. De ahogy írtam, a hangja maradt... és az a kis vadócság is fel-fel csillanik néha a szemében. ;)

És ha már vadóc, nem tudok elmenni a nemrég történt gázolás mellett szó nélkül. Már nem tudom, hol történt... az maradt meg, hogy a terhes anyuka az úttest JOBB oldalán haladt. NEM szabad az úton jobb oldalt közlekedni gyalogosan, mindig csak a forgalommal szembeni oldalon!!! 1. Látod milyen szembe. 2. Ha nem süt pont szemből a nap, még a sofőr arca is kivehető, hogy esetleg ő is észrevett-e, vagy ép a kesztyűtartóban matat, esetleg pont feléd rántja kormányt, mert sokat GTA-zott és egyébként is elgurultak a gyógyszerei. Ilyenkor legalább 1-2% esélyed van, hogy elugrassz előle az árokba, vagy esetleg neki egy fának.
Ha hátulról kapod a forgalmat, és nincs a tarkódon szemed, esetleg zenét hallgatsz, vagy telefonálsz, akkor már csak arra van esély, hogy bekerül a dolog a hírekbe, ahogy most is. Itt azért megjegyezném, hogy nekem volt már olyan, hogy hiába sétáltam az út bal oldalán, a mögülem érkező autó túl keskenynek érezte az utcát és annyira középen hajtott, hogyha kicsit kintebb ért volna a könyököm, most én sem írogatnék itt...

...de mi még mindig itt vagyunk!

vigyázat, csúszós!

Túl a napi összes rekordon, a kötelesség elszólított Budára, annak is sarkába. Az ilyen késő estei kirándulásokra fater is el szokott kísérni. No nem azért, mert nem bírnák el egy ekkora utat, csak ő is inkább erre ér rá, minthogy dolgozzon mást. Már indulás előtt feltűnt, hogy igen erős hóátfúvások akarnak mindenkit távol tartani az utazásoktól. De a muszáj nagy úgy... s kiderült, hogy csak itt a környéken uralta a légteret a hó. Erről készítettem is egy nagyon rövid filmet. Íme:

Az út mégis hazafelé volt izgalmas. Ahol tudtam, toltam neki, nem sajnáltam a benzint, hisz szinte ingyen van. :s Egyszer azonban fater megszólalt mellettem, hogy nem nyomjam a gázt... Nem értettem mit mondott, ezért levettem a lábam a pedálról és visszakérdeztem. A következő pillanatban már nekem is feltűnt, hogy előttem vészvillognak veszettül, s épp 1 centi vastag csúszós hórétegre hajtottunk rá, Kecskemét után egy kisebb kanyarban. Egy szempillantás alatt előjöttek a need4speed-es élmények, jeges pályán, át az államokon és tudtam mi a teendő: nem csináltam semmit! ;) A motorfék dolgozott, a kormány már rá volt állva a kanyarra. Egy miniatűr driftelés, és a kerekek már újból urai voltak a redőiknek és szedték tovább fel a sáros havat és hagyták mögöttük a lázas kilométereket.

Az előttem járó kollega már nem volt ilyen szerencsés. Szinte teljesen szabályosan, mintha eleve ott nőtt volna ki a földből, az árok kellős közepén egyenesen cövekelt autóval, álldogált és nézte a fejleményeket. A segítő társa, egy másik autós, meg az út szélén nyomatta a villogót, mint valami diszkó-fényt.

Kérdés: Ha látok balesetet, ugye meg kell állnom?! De ha látom, hogy már ott a segítség, ugye nem?! Előttem haladt még egy másik kollega, aki szintén fékezett bőszen, aztán tovább haladt. Az ő példáját követtem. Abba az iszonyat hidegbe nem szívesen szálltam volna ki, bármennyire sajnáltam a manust, aki lemanőverezett a pályáról... meg aligha hiszem, hogy tudtam volna bármiben is segíteni. Most akkor rossz vagyok? :$

Viszont most ténylegesen igaz, hogy...

...és még mindig itt vagyunk!

megszakítjuk híreinket

Sajnos megint láttam a Batthyány és a Bercsényi utca sarján aszfaltrajzokat. A kezdetleges formák, valamint a betűk és számok ismeretlenségei mián rögtön arra gondoltam, hogy rendőri intézkedést történt. Vagyis azt megelőzőleg valami baleset.
Nem emlékszem pontosan, de szerintem nincs fél éve, hogy ugyanott, ugyanígy ne láttam volna hasonló rajzokat. Kérdés, hogy mikor fog majd lényegi intézkedés történni ez ügyben?! Nem tudok a mostani esetről semmit, de tény, hogy az ott parkoló autók, a 3-4 felé közlekedés, se kilátni, se kijutni nem igazán könnyű egyik irányba sem. Én már azt sem bánnám, ha esetleg lámpát szerelnének fel oda, akkor legalább biztosan tudná az ember, hogy 5 percen belül kifordulhat valamelyik irányba. Így meg, van hogy 10 percig is ott kell szobrozni, s közben még sudoku-t sem lehet fejteni, mert bámulni kell a villanyoszlopokat, hátha nem takarnak ki 3-4 autót a kilátásból, vagy a másik oldalról a parkoló autók mögül, mint egy veterán felderítő katona meddig lopakodhat.
S miután ezt a problémát megoldották, remélem továbbmennek a Batthyányin, s meglátják, hogy az iskolától számítva mintegy 120 (igazándiból max. 70, csak túlzok) méteren keresztül, az új házaknak is köszönhetően, parkoló autók olyan sora áll ott napi 24 órában, hogyha van szembe fogalom (márpedig mindig van), s a KRESZnak köszönhetően, szép illedelemesen le kell húzódni és megvárni és elengedni mindenkit, ez szintén eltarthat alkalmanként 10 percig is... sudoku nélkül. :p Szerintem nyugodtan lehetne egy-irányosítani... sőt az összes ilyen "keskeny", hasonló forgalmú utcát is egymás után szépen sorban. Pl. a Dessewffy-n is gyakorlatilag szlalomozni kell, az össze-vissza parkolástól.

...és még mindig itt vagyunk!

útinformban

Amint nagyobb eső van, vagy leesik némi hó, a rádióban máris arról esik a szó, hogy hol és hányan szenvedtek autóbalesetet. Ezt én valahogy nem értem... vagyis két dolgot tudok elképzelni.

1. Aki minden nap autóval jár, s gyakorlatilag munkaeszköze bizonyára gyakorlott is, tehát jól tud vezetni, csak pont nem foglalkozik azzal éppen jégpáncélra hajt, vagy csak egy napos nyári napon, pócsójába... tehát idióta.

2. Aki pedig csak hétvégi autós, s tényleg csak akkor veszi elő az autóját, amikor nagyobb útra indul... lehet, hogy ettől még jó sofőr, de ha nincs elég gyakorlata, akkor bizonyára óvatosabb, ha észreveszi fagyott minden és még a hó is esik. Tehát ha ennek ellenére elkezd száguldozni, akkor szintén idióta.

Természetesen ez csak azokra vonatkozik, akik a balesetet okozzák... de akikbe beleszaladnak, annak is folyton figyelnie kell, hisz oktatáson ezzel kezdték - legalábbis nálam - hogy amint a volán mögé ülünk mindenre és mindenkire odafigyelni, ki-mit csinál, mert a forgalomban mindenki más figyelmetlen idióta. :)

A barikád másik oldalán meg ott vannak a gyalogosok. :) Ők szintén ki tudják húzni a gyufát... Látják, hogy esik a hó (ha nem is számottevő), de ettől függetlenül rohangálnak össze-vissza, járdáról le-fel, még előttem is. Én meg szlalomozzak köztük?! Jó, nem hajtottam úgy, mint a meszes, de 20-30-al egy másfél tonna vas azért még így is szép kárt tud tenni... a ruhájuk minimum összekoszolódik!

De legvégül, akikből a legtöbb értelmet és türelmet tudtam volna kinézni, abban is sikerült csalódnom. Egy kóbor kutya is át akart előttem kelni az utcán... gondoltam gyorsabb vagyok... gondoltam megáll... egymásra is néztük... láttam, hogy meglátott... talán még biccentett is... megállni viszont nem volt hajlandó. Pupilla kitágul, adrenalinfröccs meg volt, s padlóig tapostam a fékét... azt nem tudom, hogy ő is megijedt-e, de fél centiről megszagolhatta a kocsim oldalát. De akkor sem előttem ért át az utca másik oldalára... Nehogy már neki legyen sürgősebb dolga, mint nekem! :p

...és még mindig itt vagyunk!