Nem felejtettem még el, hogy annak idején, amikor bárki kérdezte ki-s-mi vagyok, a válaszom után egyből jött az kérdés, hogy apám a szabó?! Nagyon leegyszerűsítve... igen. Ruhákat készítünk, s ennek elengedhetetlen első folyamata a szabás. :) Ma ezennel beléptem a nyomdokaiba. Vagyis teljesen egyedül ügyködtem a szabászaton. No nem egy nagy dolgot, s nem is most először voltam ott egyedül, de most ruhákkal kapcsolatban tevékenykedtem, nem pedig holmi asztalok huzata végett.
Hogy milyen munkát végeztem? Még egyenlőre nem tudni... majd egyszer csak megkapom a leba... tolást. De nem is lehet minden és mindenki tökéletes, ahogy az államfő sem... Mi van akkor, ha másolta... másoltatta a doktoriját?! Nagy ügy... az egyetemisták, főiskolások többsége biztos hasonló módon jár el. Megvédte, a bizottság nem vette észre a csalást, akkor pont. Minek ezt fölhánytorgatni?!
Idéntől a palotája előtt már katonák fognak őrködni, s díszegyenruhában váltogatni egymást. S ő a főparancsnokuk. Ráadásul sportember. Meddig bírhatja ezt az állandó egrecélozgatást?! Egyszer csak megfogja a katonáit és bevonul a sajtóba rendet rakni. S aztán mi lesz? De ő még mindig jobb, mint Mádl Feribá, aki pusztán a külsejével képes volt megállítani a fejlődést a gyerekeknél, amikor benézett egy óvodába. Lehet, hogy pont azóta, miatta dívik ez az új helyesírási tudatlanság trend. Vagy a másik, a gyevi főbíró... akinek 67 lakást és 7 házat kellett államilag kiutalni, mert amiket sorra kapott, vagy a lányának osztogatta, vagy nem felelt meg neki... ráadásul teljesen pártfüggetlenül, mindig az akkori ellenzéknek adott igazat.
Egyedül Göncz Árpibáról nem tudnék rosszat írni. Ő még személyesen meg is látogatott minket annak idején az iskolában. A gyűrűk urát is szívesen olvastam a fordításában, de a lányát nem kellett volna beengedni a politikai vérebek közé. ;)
...és még mindig itt vagyunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése