- Tom, talán nem kellene ezt mondanod. - mondta kissé könnybe lábadt szemmel, s a zsebébe nyúlt.
- Tudom. De ha egyszer így érzek? Ő elment, minket itt hagyott. Én is ugyanúgy felteszem magamban azt a kérdést nap, mint nap, hogy nem lenne úgy könnyebb.
- Emma néni, hát te is itt vagy? - kezét kivette a zsebéből, s az abban lévő érmét gyorsan Tom kezébe csúsztatta.
- Igen, kedvesem. Richárd bácsikád engem is meghívott erre a hétvégére. De ne is foglalkozzatok velem, beszélgessetek csak nyugodtan.
- Ugyan már Emma néni. Jöjjön, üljön csak ide mellénk a padra, épp Liliről beszélgettünk. - szólt közbe Tom.
Kissé vontatottan és szerénykedve, de mégis helyet foglalt mellettünk.
- Oh, Lili! Richárd élete biztos más lesz már nélküle. Hosszú évekig voltak itt együtt. S most majd üresen fog tátongni ez a ház, s Richárd is milyen magányos... Azt tudtátok, hogy pont ez alatt a fa alatt találkoztak először?
- Hogyne, kedvesem. Bár azt hiszem, hogy nem vagyok valami jó mesélő. De ha jól emlékszem, aznap gyönyörű napunk volt. Éppen ideális egy piknikhez. S Richárd akkor tartotta, itt a kertben, a szokásos nyárváró partiját. Itt volt az egész falu apraja-nagyja. És persze Lili is. A nagynénjét jött le akkor meglátogatni... hisz ismeritek Webernét. Elhozta magával Lilit is. Ő persze nem ismert sok embert, s kissé félszeg is volt. Elvonult ide, a fa alá, a kispadra. Richárd pedig pont erre sétált Will-el, aki az akkori utazásairól tartott volna élménybeszámolót. Csak hát Will olyan szárazan tud beszámolni a legizgalmasabb dologról is, hogy nem csoda, ha Richárd szabadulni akart. Lili pedig kapóra jött, hogy kimentse magát. Hisz pont ezt a fát választotta. Ennek már komoly történelme van. S Lili felcsigázott érdeklődésére el is mesélt neki párat. Ettől a lány is feloldódott. A kerti mulatság is hihetetlenül jól sikert. De a többit már ti is tudjátok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése