beszéd 2

Múltkor hátrafordult hozzánk Keserű Erika a földrajz teremben és megkérdezte, hogy mi testvérek vagyunk-e (csak mert egyformán, mindkettőnknek félre volt fésülve a hajunk). Ezért kezdem most el úgy, hogy...

Kedves öcsém!

Az erő legyen veled, vagy ahogy egyszer szabad fordításban megjelent a "may the force be with you" - május negyedike veled van! Az ilyen kerek évfordulóknál már szinte kötelező jelleggel magamra öltöm a hülye bohóc szerepét - feltűnési viszketegségből, biztos. :) S az eddigi ilyen jeles alkalmakból megpróbáltam kiemelni a viccet, a humort, a hülyeséget. Először volt egy kamu szilveszteri bulinak álcázott meglepetés parti, ami ugyan nem az én fejemből pattant ki, de 2%-ban beletettem magam, ezért mint Bakács a szalámival, nyugodtan lophatom. Aztán az építész ismerősünknek találtam egy téglát adni, majd a bankár fijúnak papírpénzt a saját képmásával, s múlt héten pedig a termelő és csomagoló cég kiváló alkalmazottjának, fél tucat dobozt!

Veled kapcsolatban, mint biztonság-technikai szakembernek, egyből egy mini-széf, vagy kazetta ugrott be, amibe viccesebbnél viccesebb dolgokat képzeltem bele... Csak aztán beugrott a veled oly sokszor felemlegetett, futball és karatézással összevont mozgástechnika... Az én fejem meg ráadásul jó nagy, és kerek, ráadásul nem is kell olyan magasra rúgni, mert alacsonyan hordom... így inkább hagytam a viccelődést a francba. :)

De azért ne aggódj, nem mész el üres kézzel!

Mindannyian tudjuk, tehát részben én is, hogy miket szeretsz, szerethetsz a civil életedben. Ezek közül kiválasztottam egyet - nem az előre meggyúrt hógolyót - s kerestem egy replikátort, megmondtam és beprogramoztam neki, hogy mit szeretnék. Hát ez lett belőle, amit most a kezemben tartok. No persze a szülőktől, szüleidtől is hozzá kellett vegyem az ötletüket, miszerint bármilyen ronda is alap, néhány vég anyagba bármit be lehet bugyolálni, és máris patinás termet, tárgyakat varázsolnak belőle/belőlük. 

S, hogy lekerekítsem végre a mondókámat, had kívánjak hosszú és eredményes életet! :)

ui..: Mivel múlthéten arra hivatkoztam, hogy a szülők is jelen vannak, s hogy miattuk (is) vagyok vér-ideges, s ezért sikerült a beszédem úgy... de te már tudvalevőleg eleve szülő vagy, ezért ezt a beszédet én már meg sem írom, el sem viszem, hogy felolvassam. :) Majd csak mondok valami hülyeséget, s a fenti szövegnek a felét meg simán kihagyom, mert a nagy izgalmamban elfelejtem.... elfelejtek mindent... még akár a nevemet is. :p

ui2.: Ezt a pár sort már azelőtt megírtam, hogy megtudtam volna, hogy elmarad/egy hetet csúszik a buli.

beszéd

Lesi mondta, hogy készüljek beszéddel, s ettől már elkap az ideg... hisz tudod milyen vagyok. Minden évben, az osztálytalálkozóinkkor ügyesen észre is szoktad venni, s meg is jegyezted már. Nem tudom miért van... talán nem vagyok hozzászokva, hogy ennyi ember figyelme csak rám őszpontosul és elkap egy vizsgadrukk.

Ezért enged meg, hogy most papírba nézve fejből mondjam el azt, amit kigondoltam és leírtam... s azért fejből, mert úgy remeg a kezem, hogy így elolvasni, amit írtam, úgysem tudnám... Szóval, tanár úr, kérem, én készültem.

Tisztelt lakóközösség!... ehm... azt hiszem ez rossz papír lesz.

Kedves Zoltán!... öhm... otthon hagyhattam a tiédet, de ennek is ugyanaz a szövege, szóval akkor folytatom.

Először is köszönjük, hogy itt lehetünk és köszöntünk hát téged ha már így együtt vagyunk... öhm... ezt majd egy kicsit később kell... bocsánat.

Másodszor pedig, a meghívódban és személyesen is azt közölted, hogy arra számítsunk tőled, mint ami az elmúlt alkalommal történt, 5 éve. Ez úton szeretném tudatni, hogy akkor tőlünk is hasonlót várhatsz. (Ez nem fenyegetés.)

félre fordulva: Ez zárójelben volt. Ezt is el kellett volna mondani? NEM tudod? Én sem, pedig én írtam...

Én például megígérhetem, hogy fél1 kötőjel 2 között hazasétálok a Kulacsból, s egy-két órára ledőlök az ágyamba, csak amíg a hupikék törpikék végleg el nem táncolnak a szemem elől, s hogy utána újult erővel csatlakozhassak a társasághoz a menhettenben.

Ezen kívül, itt van a kezemben ez a kis csomag. Mint a legkisebb és a leggyengébb, engem ért az a megtiszteltetés, hogy átadhassam ezt a hatalmas dobozt (már majd leszakad a karom), rengeteg értékes, jó és klassz dologgal. Most hogy már végérvényesen elmúltál... 16?, vagy 18, már nyugodtan vezethetsz autót, motorot, traktort, háztartást, vagy áramot... s itt tartom a kezemben az ehhez elengedhetetlen, mindennapi kellékeket. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem lesz olyan nap, hogy ne használnád... Ja igen, még valami... mint múltkor, már ez is eleve fel van fújva.

S mielőtt még átadnám, el kell áruljam, hogy ez még nem minden. A mellettem álló, magasodó, úriemberek, vagy hölgyek egyikénél, vagy többüknél, van még valami apró, szinte értéktelen, kis semmiség, vagy semmiségek, azzal ne nagyon foglalkozz! Próbálj meg mosolyogni hozzá... de ez az igazi!!! (rábökni a dobozra)

Isten éltessen még legalább 300 évig!