Egy este megnyílt alattam az éj,
De a testem bátor, mégsem fél.
Őrültként tárja szét a kezét,
S kifeszíti Batman-jelmezét.
Letekintek és ott csak magam látom,
Ugrásra készen, a testem várom.
Elszámolok: egy, kettő, három...
Elrugaszkodom, s a számat tátom.
Hív a mélység, megmártóznék,
De mégis megfeszül a fék.
S felsejlik, hogy az ég ismét kék...
Az élet bármilyen rossz, akkor is szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése