az emberek megértik...

...ha nem szeretik őket. És kihasználva, hogy folyton minden elektronikus kütyüm nálam van, készítettem egy rövid videót. Egészet az úton hazafelé. :) Szánalmas, hogy mekkora kilengéssel közlekedem. Ezt megpróbáltam hangban is hozzátenni... olyan döcögőset. Hááát... borzalmas lett!

lefekszem a hóba melléd

Olyan jó nektek, normális emberek (persze akinek nem inge...), de abszolút nem irigyellek, én, mint bolond. Az a gondtalan, probléma-mentes élet, hogy nem kell, hogy érdekeljen senki és semmi, csak a magad puszta kis világa, amiben csak úgy dúl a hurrá-optimizmus!?

Én meg mindent megadnék ezért... illetve csak így gondolnám, ha nem lennék egy önpusztító, mazoista bolond, barom... Munka közben folyamatosan kattog az agyam, s félek, hogy már olyan hangosan, ahogy mondás is tartja, mások is meghallják. És közben (néha) megpróbálnám kitalálni, hogy az a baro... munkás, amelyik kiadta a kezéből azt a kabátot, szoknyát, vagy nadrágot, mit szólna, ha azt egy boltból kellene megvennie úgy. Földön húzva, megtaposva, rengeteg cérna rátapadva, belevarrva, a varrások cérnái nem el vágva, olyan helyeken is összevarrva, ahol nem kell. Legszívesebben visszavinném hozzá(juk) és a fejéhez vágva, vagy a szájába tömve számon kérném, hogy mi az a gané, kupleráj körülötte, otthon is így él-e!? És ezek nők... gyerekes nők, ezt tanítják a gyereküknek is otthon.

Én meg valószínű már ott el lettem rontva, hogy én folyton, amióta az eszemet tudom, mindig csak pakolásztam, s amint szét vannak hagyva a dolgok (mert azért néha én is próbálok normális embernek látszani), akkor azokra rálépek, felbukok benne, elesek rajta, széttöröm, vagy magamat töröm szét. És ez csak egy példa volt a fejembe keringő ezer és egymillió dolog közül... szóval folyamatosan pörgetem a dolgokat. Hogy egyik-másik ismerősömmel, akit esetleg már rég láttam, mi lehet éppen. Vagy, akivel pár perce beszéltem, mit kellett volna még mondanom. S ezt az állapotot, csak akkor tudom kikapcsolni, ha beeszi a fejembe magát mondjuk egy zene... van hogy egy strófájával (többet sem tudok) egy órát is elvagyok. Vagy ha végre leülhetek a gép elé, egy mahjong, vagy passzinász közben egy film, vagy egy sorozat rész ugyanazt a hatást tudja elérni, mint (szerintem) a normálisaknál az, hogy a tévé előtt a hasukat meresztve, a naponta 452szer lejátszott 128 ordító reklámot megszakít néha egy-egy műsor-részlet, és azt nézik órákon át.
Csak én ezt nem tudnám elviselni... ahogy szex (szeretkezés) nélkül az életet sem. Habár elég ritkán esik meg velem... pontosabban a szökő évek sűrűbben vannak, és azt sem tudnám leírni, hogy minden alkalom olyan jó és feledhetetlen volt (biztos a hurrá-optimizmus hiányzott), mégis, ahogy a buddhisták vágynak a megvilágosodásra, én sem adom még fel a reményt (addig, amíg élek), s ebben "segít", vagyis az az idő, amit edzéssel töltök, addig tutira még csak eszembe sem jut a "dolog". Nem tudom meddig lehet így, ezzel elnyomni, hogy segít-e, ésvagyhogy ne kezdjek el a fejem fölött lóbálva a farkam meztelenül rohangálni a környéken, mint egy ténylegesen, igazi bolond... dehogy izmosabb testem lesz tőle, az biztos. Viszont erősebb nem!!!

De egy kicsit elkanyarodtam attól a témától, amibe bele akartam kezdeni, hogy a normálisok ma szinte nem is foglalkoztak mással, mint az időjárással, a hóval, esővel.... És ez is tipikus! Mert csak akkor kell már ilyenekkel foglalkozni, amikor van. Ha fával tüzelsz, azt is mikor kell felvágni?! -20°C fokban, a hó alól kibányászva, a teljesen átázottakat... A nem gondolkozás, a nemtörődömség, az egyik napról a másikra élés... a normális, nyugodt és boldog emberek kiváltsága. Én, bolond, meg azon kattogok, hogy mit mondtam 2009-ben, 3 jövőbeli építkezésen, amikhez részben abszolút semmi közöm és nem csak az eheti és jövő heti programjaimon, de lelki szemeim elé képzelem a 2013-as állapotokat is. Persze csak ha nem lesz idén világvége...

...de még mindig itt vagyunk!



ui.: Ezt dekár volt megírni... elég lett volna csak a videó! :S

a tücskökkel ettem

Talán tudat alatt szándékosan, de mégis úgy tűnik, hogy véletlen... vagy ez a trend és el vannak terjedve és mindenki más is kénytelen ezeket feltölteni. Én meg csak töltögetem és töltögetem az olyan filmeket, amik egy betegebbek. Elborult elmék, fantáziákba menekült bolondok, véres kéjgyilkolászások ésatöbbi... Hol vannak már a jó kis akciók, amikben egész városrészek robbannak és szállnak az autók és a golyók akkor sem találnak el senkit, ha a tömegbe lőnek... csak a rosszfiúk hullanak. ;)

Emellett meg megy a játék, elég jó eredménnyel:

...és még mindig itt vagyunk!

ui.: A Holtak naplója véletlen, hogy pont október 24-25-én játszódik és hogy én most láttam?! ;) Vagy az, hogy eszembe sem volt, hogy most volt a téli napfoduló... hiába feküdtem le extra későn, reggel mégis hiperkorán keltem?!

kikelt és rögtön megvert

Tudod miért írtam meg ilyen nyíltan a "biciklilopást"?! Nem-e?! Hát várom a hatást... hátha olyan is olvas, aki veszi a fáradtságot, hogy feljelentsen... Bizonyíték nincs - találja meg a járgányt, aki csak bírja. A tulaja ismeretlen... s talán ő maga sem tudja már, hogy volt-e olyan neki, s hogy az milyen volt. De az élmény, hogy ezért akár több évet is kaphatnék?! Na jó, talán felfüggesztve, mert még büntetlen előéletű vagyok. A vicc, hogy szerintem emberölésért, milliárdok rablásáért kevesebb járna. :S

A mégnagyobb vicc, hogy amikor említettem kedves haverjaimnak, hogy 23-án is lehet dolgozni... egyből köpték rá, hogy hányszáz százalékos bérért. Persze nekem fogalmam sincs, hogy nálunk mi volt a helyzet... dehogy csak a pénz érdekelte őket?! Amikor a többségük egész nap... vagyis napi 8 szánalmas órában, csak egy gép előtt meresztik a... de ezt csak a kockásodásom íratja velem. Legalábbis faterom szerint kezdek olyan falakat építeni magam köré, amitől teljesen meg fogok bolondulni. Csak azért mert megjegyzést teszek pár dologra?! Az ostobaság... az igénytelenség... a nemtörődömség... ésatöbbi. S nem azért mert én annyira tökéletes vagyok. NEM! De ha valamit muszáj megcsinálni, akkor azt a lehető legjobban, a legjobb tudásom szerint.

És ez is az egyik ok... a másik az, hogy nem jár a rossz tett, megtorlás nélkül. Ma este például eszem ágában sem lett volna itthon rohadni. Reggel "időben" mentem dolgozni, rossz szót nem szóltam senkihez... vagyis senkihez sem szóltam semmit. Csináltam, amit mondtak. Dél lett. Már tervezgettem, hogy milyen finomságot csinálok magamnak. Ki is éheztem rendesen. Aztán elfogyott a munka... Vártam! Még többet vártam... a kinti falevelek egy részét is összegereblyéztem még. Aztán hazajöttem, levetkőztem, leültem és pihenésképpen kifújtam magam, hogy majd nekiállok a kaja-készítésnek. Fél 2... 2-re kész is. Utána lenyomom a napi edzés-tervet, kitakarítok itthon és felkészítem magam az esti rocktáras koncertre. Ám kifújás közben megcsörrent a telefon... Hogy én elsunnyogtam, hogy tudtam még mennyi a munka, hogy ott az ebédem a Kulacsból, ésatöbbi...

Utálom a Kulacsos kaját... rosszul is lettem tőle: nyers sült krumpli, hús nélküli panír. :S Aztán a munka közben este lett... Újra hazatekertem. Az edzést megállás nélkül nyomtam, habár akár kihagyhatnák egy-egy napot, deha már csinálom, akkor végigcsinálom rendesen... legvégül hátha lesz valami eredménye. Aztán gyors fürdés, hajmosás... igaz, oda mehetnék zsíros hajjal is, mert nem lógnék ki, de akkor én nem érezném jól magam... igénytelenül. És ezek után még majdnem úgy voltam, hogy bekockáztatom, hogy a még meg nem száradt, vizes hajammal megyek el itthonról, amikor kinéztem az ablakon. Esett! Hát akkor kapja be a...

...de még mindig itt vagyunk!

kaptam a központtól egy tojást

...és várni kellett, hogy kikel.

Ki kell?! Na én biztos nem... senkinek. S attól sem kell félnem, hogy ellopnak. Attól viszont féljetek mindannyian, hogy én majd lopok. ;) Faterom mestere a legémelyítőbb színű biciklik beszerzésében, ám meg kell jegyezni, hogy mindennel fel vannak szerelve. Én meg először egy földön fekvő... vagyis egy részeg ember takarójaként szolgáló biciklivel állítottam haza, amit elég sok pénz ráfordításával sikerült gurulóvá tenni. (A megállítása pedig már egy másik dolog.... :D). Most a héten... a második áldozatom már valamennyire egy tudatos választás eredménye. Végre egy férfi-vázas kétkerekű!

Fényes nappal megfogtam, felpumpáltam a kerekeit, hogy könnyebben legyen elhúzni a garázsig... de ezzel is lesz még elég munka. Időtlen idők óta lógott a tárolónkba, és úgy gondolom, hogy akié volt, már itt sem lakik. De ha mégis, és bárki szólna, hogy lopás történt... majd visszaviszem és kész. Nem egy biciklin fog múlni a purgatóriumi elhelyezésem.

A sötét éj leple alatt bárki könnyedén zsebre tud vágni bármit... ám fényes nappal keresztülcibálni a városközpontban egy enyhén hiányos biciklit?! Vérző kézzel... mert persze szanaszéjjel vertem, mire "megszereztem". S majd ha egyszer neki bírok rugaszkodni, elárulom azt is, hogy megérte-e....

...de még mindig itt vagyunk!

ui.: A paradicsom-projekt eredményei 22-én ->

és mára virradóan ->