Túl a napi összes rekordon, a kötelesség elszólított Budára, annak is sarkába. Az ilyen késő estei kirándulásokra fater is el szokott kísérni. No nem azért, mert nem bírnák el egy ekkora utat, csak ő is inkább erre ér rá, minthogy dolgozzon mást. Már indulás előtt feltűnt, hogy igen erős hóátfúvások akarnak mindenkit távol tartani az utazásoktól. De a muszáj nagy úgy... s kiderült, hogy csak itt a környéken uralta a légteret a hó. Erről készítettem is egy nagyon rövid filmet. Íme:
Az út mégis hazafelé volt izgalmas. Ahol tudtam, toltam neki, nem sajnáltam a benzint, hisz szinte ingyen van. :s Egyszer azonban fater megszólalt mellettem, hogy nem nyomjam a gázt... Nem értettem mit mondott, ezért levettem a lábam a pedálról és visszakérdeztem. A következő pillanatban már nekem is feltűnt, hogy előttem vészvillognak veszettül, s épp 1 centi vastag csúszós hórétegre hajtottunk rá, Kecskemét után egy kisebb kanyarban. Egy szempillantás alatt előjöttek a need4speed-es élmények, jeges pályán, át az államokon és tudtam mi a teendő: nem csináltam semmit! ;) A motorfék dolgozott, a kormány már rá volt állva a kanyarra. Egy miniatűr driftelés, és a kerekek már újból urai voltak a redőiknek és szedték tovább fel a sáros havat és hagyták mögöttük a lázas kilométereket.
Az előttem járó kollega már nem volt ilyen szerencsés. Szinte teljesen szabályosan, mintha eleve ott nőtt volna ki a földből, az árok kellős közepén egyenesen cövekelt autóval, álldogált és nézte a fejleményeket. A segítő társa, egy másik autós, meg az út szélén nyomatta a villogót, mint valami diszkó-fényt.
Kérdés: Ha látok balesetet, ugye meg kell állnom?! De ha látom, hogy már ott a segítség, ugye nem?! Előttem haladt még egy másik kollega, aki szintén fékezett bőszen, aztán tovább haladt. Az ő példáját követtem. Abba az iszonyat hidegbe nem szívesen szálltam volna ki, bármennyire sajnáltam a manust, aki lemanőverezett a pályáról... meg aligha hiszem, hogy tudtam volna bármiben is segíteni. Most akkor rossz vagyok? :$
Viszont most ténylegesen igaz, hogy...
...és még mindig itt vagyunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése