tesis a világ

Nos, amíg minden fölös energiámat és időmet arra fordítok, hogy acélozott és ellenálló testem legyen, mind fájdalmak és betegségek terén, pusztán anélkül, hogy vitaminokkal és mindenféle egészségesnek mondott táplálék kiegészítőkkel pumpálnám magam, a következőkről számolhatok be:

Amik még abszolút javításra szorulnak, az elsősorban a nyáron összeszedett és azóta sem múló torkomnál, illetve a nyelőcsövem fölött folyamatosan képződő váladékozás, ami pusztán csak a légzést teszi néha kimondottan nem-megszokottá, hovatovább kényelmetlenné, valamint néha a beszédnél is zavar. S ez, nyilvánvalóan az okozója annak is, hogy horkolok... legalábbis a beszámolók alapján, mert speciel ez a része  engem csak azért érint távolról, mert az alvás közben én ezt egyáltalán nem hallom. :)

A másik, eddig még megoldatlan probléma, az ízületek gyakori fájdalma, ropogása, vagy nem a legjobb pozícióban levés érzete. Ezt a nyár folyamán, úgy tapasztaltam, hogy volna rá gyógymód. Mégpedig akkor figyeltem meg, speciel a ropogás hiányát, amikor drasztikusabb testnedv cserén, pontosabban nyálcserés élményekben volt részem. Természetesen felmerült az a kérdés, hogy ilyen esetekben esetleg a figyelmem pont nem az ízületekre koncentrálódott, de úgy vélem, hogy feltűnt volna, ha olyan intenzitással ropogtatok, mint ahogy mostanában... Igen, merthogy ez a "gyógymód" úgy tetszik, egy jó ideig - megint - fel van függesztve.

További megfigyelések tárgya még az alkohol, a szervezetemre gyakorolt hatása is. S a megállapítás egyenlőre az, hogy konkrétan marha módon dolgozom fel, vagy írhatnám azt is, hogy a vegetáriánusok állandó problémája lép fel, a túlzott maláta, komló, vagy árpa, ésatöbbi zöldség fogyasztása és emésztése során, amiktől még saját magam sem vagyok szívesen a közelembe.

Mindezek mellett és/vagy függetlenül a testsúlyom mondhatni beállt egy viszonylag jó szintre, s folyamatos edzés mellett úgy gondolom, hogy könnyedén tartani is tudom sokáig. S ezáltal a régen megszokottnak vélt hát-, derékfájás már csak elég ritkán jön elő, illetve csak nehéz tárgyak (pl. télikabátok) egész napos emelgetése/dobálása közben.

A testsúly csökkenéssel némi erőveszteség is párosult, de ezt, mostanában, megpróbálom koncentráltan kárpótolni... lehetőleg hamarosan látható sikerrel. Az egyéb fájdalmak, amik "munka" közben érnek, úgy mint a nekem csapódó, rám eső dolgok és amik felsértenek... hát, katonásan viselem. Néha egy-egy felszisszenés, de akár kibírnám anélkül is.

Más problémám úgy néz ki, hogy egyenlőre nincs. A szuszogás és a hirtelen heves és szabálytalan szívverés már elég rég elkerül. S talán még az enyhe szédülést tudnám megemlíteni, ami kocsmatúrák, legénybúcsúk, és valószínű az elkövetkező esküvő után is elő fog fordulni, ami a vissza a normális életvitelhez történő hosszú-hosszú napok után/alatt érezhető.

Ennyi... mindenkinek kellemes 13-át! :S