Táncsics Mihályné

Istenségnek látszó,
Földiekkel játszó,
Tünemény,
Légy enyém.

Kit teremt magának,
Mert boldogtalan.
Mesélnek, fantáziálnak,
Mégis bizonytalan.

Börtönödből miért írogatsz?
Miért számítasz reám?
Sírsz, hogy elveszthetsz,
De gondolsz te rám?!

Csak maradj magadnak!
És jutalmad egy kanál;
Hiszek a belső hangoknak:
Biztosabb a halál!