KernAnyuka:
"Tudom, nem csak kalandvágyból maradtak itthon anyukáék. Hát akkor miért? Mit mond anyuka? Szereti ezt az országot? Ezt még sose mondta. Igaza van anyukának. Rendes ember ezt nem is meri hangosan kimondani. Legfeljebb ezer évenként egyszer."
ÉS: (Ez a leghosszabb és legszomorúbb videó, illetve hangfelvétel, amit valaha is halottam.)
Deha még csak ezekkel lenne a "baj"?! Kitaláltam, hogy hétfőtől már nem kell a sport-menü. Majd ha lesz rá idő, akkor kitalálok, vagy kitálalok magamnak valami egészségeset és keveset. Meg eddig sem hajtottam agyon a kocsit és mindenfelé gyalog jártam, ezt majd meg külön megtoldom valami hasznosabb és koncentráltabb testmozgással. Muszáj fogynom, mert a hátam egyszerűen nem bírja el a saját súlyomat (vagy ez a baj, vagy valami ízületi dolog "kezdeti" stádiuma). A legjobb viszont, hogy amint ez a terv kikristályosodott a fejemben a hét elején, később, azokban a napokban, amikor az ajándéktábla ügyében rohangáltam/csúszkáltam keresztül a városon, többször is visszatértek a szív-környéki szúró fájdalmaim... Tök jó lelkes hipochondernek lenni. :p
...de még mindig itt vagyunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése