Kíváncsi lennák, hogy a mormota ma vajon kidugta-e a fejét a barlangjából, vagy megijedt az árnyékától?! :p Én mindenesetre abban hiszek, hogy nem írok az időjárásról semmit. Inkább megpróbálom felhajtani valahonnan ezt a bizonyos majd 20 éves (1993) filmet, amikor még elég volt egy szép mosoly, magas homlok és hosszú, sötét, göndör haj, hogy "szerelembe" essek. Ja, és persze Andie MacDowell is igazán csinos volt benne. ;)
Bill Murray meg egyszerűen csúcs, ahogy újra és újra átéli azt a napot... Még egy embernek nem szabadnak sosem abbahagyni azt, amit csinál, s ez a postás. Ma volt szerencsém együtt haladni az "új fiúval", akivel egyszer már összekülönböztem. Ma megint valakit helyettesíthetett, vagy nem tudom... de hallottam, hogy eljátszotta ugyanazt, mint annak idején velem: meghatalmazás nélkül még a bélyegre sem enged rápillantani. Neki mindegy, hogy ki-kinek mije, csak a címzett saját kezébe adhatja át a levelet, s ha az nincs otthon, akkor már el is rakja, viszi tovább... gondolom haza, kotlik rajta egy kicsit, hogy hátha kikel belőle valami. No mindegy. Legalább megtudtam, hogy a világ összes állata nem engem utál a legjobban, mert ez a srác, akármerre ment, olyan hangos kutyaugatás kísérte végig az utcán, hogy a leheletemet sem láttam. :p
...de még mindig itt vagyunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése