hogy...

Hogy legyen ma étvágyunk, hogy ne érezzük, ha rossz idő lenne, hogy mindezek után jót aludjunk: 

jó vagy rossz

Állandóan felmerül bennem az a kérdés, hogy jó, vagy rossz vagyok?! Azért kell folyamatosan "szenvednem", mert van egy magasabb erő, ami próbára tesz, ami után végre megmutatkozna a jó, vagy rosszság?! Ma is... visszajött a kölcsönadott patentozó alkatrész, természetesen mivel nem sajátként bántak vele, ezért szinte hibásan. Leírhatnám hosszan, unalmasan, és/vagy érthetően pontosan, de a lényeg, hogy nem tudtam vele gördülékenyen dolgozni.

De visszatérve az eredeti gondolatkörhöz... és az emberek is semmibe vesznek, még a saját szüleim is. Szándékosan?! Nem hiszem. DE akkor is furcsa, mert nálam lázongóbb és feltűnőbb jelenséget nem sűrűn látok a környezetemben... és mégis, simán beszélnek velem párhuzamosan, elveszik a helyem ésatöbbi...

Plusz még itt van ez az alvás dolog is. Egyedül csak az ördögre mondják, hogy nem alszik. És én se sokkal többet, és még így is rengeteg energiám van... ha nem eszem egész nap, akkor is. Pedig elvileg abból lehet energiát nyerni, és a pihenésből. Na jó, persze mondhatjuk azt is, hogy nem is csinálok semmit - a legtöbben ezt gondolják - akkor mire is pazarolnám el az energiát?! De ezt inkább hagyjuk. Szerintem teszek-veszek legalább annyit, mint egy átlagember.

És ha nem vagyok az?! Lehet hogy van egy rejtett képességem, ami még nem jött elő... ;) Titokban ebben reménykedem, mert ez sok mindent megmagyarázna. De akkor mi lenne?! És most vissza az eredeti témához: jóra használnám, hős lennék, vagy gonosz, az emberiség ellen fordulva?!

...és még mindig itt vagyunk!

szerintem...

Szerintem... hiába kínzom magam már megint. Se erősebb, se fittebb nem leszek. A mai napi jó cselekedetem pedig kb. ez a kép, ami nem is jó, csak némiképp ironikusan vicces, és hogy befizettem a csekkeket. Nagyjából ezzel ki is merült a teljes napom. :(

...de még mindig itt vagyunk!

napi jó

A mai napi jó cselekedetem az volt, hogy kettő méhet kiengedtem, kitereltem az ablakon... holott ráuszíthattam volna a varrónőkre is, akik vannak nap, mint nap olyan kegyesek, hogy mindent beengednek az ablakon.

Annak idején csak azért cseréltünk ki kettő ablakot nagyobbra, hogy azon fény jöjjön be, és ne vakoskodjanak folyton a neonfény alatt. A világítás ettől függetlenül kell rájuk, plusz a varrógépeken is van külön lámpa - kész fényáradat. És persze van olyan ablak is, amin van szúnyogháló, de az nem elég. Annak is nyitva kell legyen, amin nincs háló, de szinte nagykabátban vannak benn, plusz szünetekben ugyanígy mennek ki dohányozni... Arra nem is térek ki, hogy az a szag, amit ott alkotnak, nem marad kinn, hanem egy az egyben hozzák be magukkal.

De ami a lényeg, és amitől folyamatosan ki van nálam égve a biztosíték: az a fal, amin sorra nyitogatják az ablakokat (a háló nélküli) a betonudvarra néz, plusz a szomszéd házra, ami pont egy köpésre van. Ha nyáron meg van világítva a beton, akkor szinte okádja magából a meleget egyenesen a nyitott ablakon keresztül a varrodába, azon kívül a szomszéd ház legtöbbször gátja mindenféle szélnek. A két ház között néha átfúj, dehogy az ablakon fújjon be, annak az esélye csekélyebb.

Természetesen a hálós ablakok felől szabad az áramlás.... nem véletlenül választottuk pont azokat. És ezt a dolgot nem értem... bármely ember, aki érezni és némiképp gondolkozni is képes, az szerintem képes lenne a fenti tényeket felfogni és megérezni... DE inkább az van, hogy a legyek és egyéb bogarak folyamatosan be vannak engedve. Így a bent lévő, tavaly festett falak, és ablakok állandó ürülék lerakodása helynek számítanak. Természetesen ezek az ösztönlények érzik és tudják merre kell haladniuk tovább... Ahol általában én vagyok! :(

...és még mindig itt vagyunk!

új kezdet

Túl a 100-on... tudom, hogy ez hülyeség, de az akár lehetne egy vég, és most jönne egy új kezdet. Egy új "heló világ, itt vagyok" csak a dal refrénjéből kiragadva azt, hogy "szeretni fogsz, ahogy még senkit ezelőtt" hagyom ki. Kívánnám és szeretném, persze... nem vagyok bádogember, de nem kérem, vagy vágyom már rá, mert nem érdemlem meg. Hiába hiszem, hogy de... és hogy elég jó vagyok ahhoz. Nekem mást dobott ki a gép - örüljek annak! Tudok írni és olvasni! Hurrá! :D

...és még mindig itt vagyunk!