csendes

Rég volt olyan, hogy ilyen estefelé, még szürkületben térhettem hazafelé, s az volt a szokatlan, hogy olyan nyomasztóan csendes a város. Az a bizonyos vihar előtti csend a négyzeten. Emberek nem jártak semerre, épp csak egy-két autó, de azok is mintha egy kicsit be lettek volna lassulva. Már-már arra gondoltam, hogy bizonyára mindenki hallotta, hogy ülésezik a parlament (és besz&@%tak, hogy mit találnak majd megint ki)... egy igazi maratoni időt ülve... 11 órát.

Az elmúlt pár napban, héten sose dolgoztam (voltam munkahelyen) annál kevesebb időt. És ezeknél ez eseményszámba megy, ki kell hirdetni?! Amikor persze nem is kerül elénk más kép róluk, minthogy ott benn számítógépeznek, vagy a padra borulva alszanak, így tisztelve meg azt a társukat, aki éppen tépi a száját... vagyis hülyeségeket beszél.

Na de persze nyilván nem ez az indok a csendre... bár azért még mindig, most így utólag belegondolva is szokatlan, mert amikor korom sötétben jövök haza, akkor sem van sokkal több ember az utcákon, de mégis zajosabb a környék. Az autók 80-al húznak az ulticéljuk felé, a vasútállomásról odahallatszódik a vonatok zaja, a háziállatok "beszélgetnek" ésatöbbi. Most ma meg csak egy madarat hallottam árván csiripelni... és semmi mást. Talán a hétfő... hogy kétnaponta hétfő van, az az oka. :) Azt hiszem akkor tényleg bekövetkezne mihamarabb a világvége, ha ezentúl minden második nap hétfő lenne. Megbolondulnánk a depressziótól...

...de még mindig itt vagyunk!

garacia

Azt hiszem a szóba biciklim elvesztette a garanciáját... Na jó, nem. De a pedálon lévő szíjat kicsit fel kellett javítanom. ;) Ugyanis a hihetetlen minőségű kínai tépőzár kb. 50 kilométerenként elengedte egymást és ilyenkor általában rúgtam egyet a levegőbe, lecsúszva a lábam a pedálról. A tépőzárat óvatosan eltávolítottam és a vékony gumit nagy öltésekkel megvarrtam fixre.

Így esett, hogy nem esett le róla többet a lábam... eddig... ma. :) De ha egyszer úgy elnyüvöm, hogy már majd nem marad belőle semmi, akkor valami hasonló keménységű anyagból szabok oda másikat. S itt jegyzem meg, hogy majd fél centis, fél-rugalmas műanyagon nem is olyan többszerű... de még egyszerű sem, átszúrni egy varrótűt! ;)

ui.: Nem tudom hogy számol, vagy mennyire reális, de az első véletlen és egyetlen lenullázásom óta, most tartok 700 km-nél. Idén még megkerülöm a Földet a szobámból... kétszer! :D

terror

A munkahelyen áll a bál... A zene hallgat, a muzsikusok majszolják a rántott szeletet. A tányérok mosatlanul hevernek az asztalon, poharak félig kiíva. S a sarokban egy bús, néma villa megkoccan a késen...

Így is állhatna a bál, s a néma villa én volnák, aki bőven munkaidő után még mindig ott ücsörög és egyszer csak véletlenül megüti a fülét az a mondat, hogy hétfőn majd milyen dolgai lesznek. Hétfőn?! Dehisz holnap lesz hétfő - szombaton!

Fél órával később a munkavezető (anyám) visszakérdez, hogy nem vicceltem-e... mert én így általában viccelni szoktam. De most nem. Legutóbb Csikósné hívta fel erre a figyelmemet, aztán ma reggel még a rádió is bemondta, hogy ma van a hét utolsó előtti munkanapja. Csakhogy ezt a többi munkás (munkatársaim) elsumákolta, nem igazán tett róla említést, se kérdés, se kijelentés formában, hogy most szombaton kell-e jönni.

Pedig! Ez azért olyan téma, azért nem túl sűrűn fordul elő, tehát nyilván felmerülhet mint kérdés. S azt meg nem mondhatja egyik sem, hogy nem tudta, mert 3-kor hazanyargal (ha törik, ha fúj, ha még ezeregy dolgot kellene még megcsinálni) és vélhetőleg befekszik a tévé elé... ott meg csak meg említik párszor.

Szummázva, vágjátok belém a rozsdás bökőt, ha "ezek" holnap megjelennek reggel... Munka biztos lesz, s az ajtó is tárva fogja várni őket. ;)

Ám itt még koránt sem van vége... a héten napvilágot látott az is, hogy a dolgozók közt is sötétlila szinten van a terrorfenyegetettség. Nem csak a munkáltató sanyargatja a szerencsétlen beosztottját, hanem azok kisebbsége is rettegésben tartja a többséget. Vagyis a mikrokozmoszban is ugyanúgy teljesülnek ugyanazok a szabályok, amik a nagyvilágban, szolid kis hazánkban is jelen van...

Szintén rádióban hallottam, hogy lefüleltek egy muksit, aki forradalmat akart kirobbantani. Nyilván utána cáfoltak mindent. De ugyanmáR! A 21. században, ahol a környéken sehol egy király, vagy császár - forradalmat?! ...mert lázadni minden ellen lehet, de forradni csak akkor, ha tudjuk pontosan hol a seb, mekkora és "mi" vagyunk rá a gyógyír. Bár jobb lesz, ha ez ellen már nem vérteskedem, mert múltkor is, hogy járt a köztársasági elnök, amikor azt írtam, hogy inkább békén kellene hagyni. ;)

...és még mindig itt vagyunk!

gyorsulás

Énnekem meg legalább 10 percnyi az út hazáig, csak éppen egy tizedeshelynyivel rövidebb a táv. Pedig abban a mocskos nagy sötétben nem igen hagyom békén a pedált, max csak annál a 12 kereszteződésnél, ami útba esik, kissé lefékezek, hogy mégse teljes sebességgel csapódjak bele egy autóba. Hát.... sikeresen lelombozódott az önbecsülésem.

...de még mindig itt vagyunk!

k-é-s-z

Egy újabb büszkeségtől dagad satnya mellkasom. A munkanaplóm szerint 5-étől kell számolnom azt az időt, amikortól a szolid szabadidőmben ráértem építeni és szépíteni a felújított termet testnek és léleknek... Mára, azaz 12 nappal (ténylegesen kb. 20-30 óra) később azt írhatom, hogy kész, minden elem a helyén, maximálisan feltöltve. :)

S bárcsak azt írhatnám, hogy teljesen egyedül vittem véghez mindezt, de a kezdetek kezdetén, a kipakolásban segédkezet kaptam... visszapakolásnál már felszívtam a begyembe minden vizet és megmutattam magamnak, hogy nem is vagyok én olyan gyenge legény. Még 5-e előtt, két napra beköltöztek a festők. Hogy mit csináltak, azt nem tudom... Poroltak. Egy-két luk volt a falakon, amit jóapám szerint én nem tudtam volna ügyesen eltüntetni. Hogy mennyire voltak ügyesek, ügyesebbek, azt inkább most ne firtassuk. Ezeken kívül, festettem, villanyt szereltem, ácsoltam, barkácsoltam, szereltem. Szóval ha most megfogtok és kidobtok az erdő közepén... akkor valószínű éhen döglök, mert ezek közül egyet sem tudnám ott hasznosítani! :p

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy még szerencse, hogy 2010-ben megcsináltam ezekből szinte mindent, hogy a 2011-es nagy felújításban ahhoz a teremhez már ne keljen nyúlni, csak ezt a munkások nem vették észre és szétbarmoltak mindent. Ha tehát egy-két év múlva meg kellene ezt ismételnem, akkor úgymond meg sem lepődöm majd! :p)

A megnyitó, felavatás, le és belakás még egyenlőre várat magára... pontosabban a jó időre, mert szigetelés ide-vagy oda, egy alapjáratú fűtéssel esténként még igencsak fel kell csapni a sapkát. Meg a most következő hétvégék tele vannak születésnapokkal, munkanapokkal és egyebekkel, vagyis több ebbel. :)

De a szabad-ideimben ezután sem fogok leállni és nézni, hogy nő a fű... ugyanis mostmár hamarosan itt az ideje az "időutazó"-nak is. Már ki van nézve a helye, s mint ahogy a teremmel kapcsolatban rengeteg felé akartak terelni és megmondani, hogy mit hova és miért, már ezzel kapcsolatban is kaptam rengeteg "okoskodást", de inkább csak magamra hallgatok, mert nekem úgy lesz a jó... ha meg nem?! Akkor nem, de legalább nem kell mást hibáztatnom érte...

...és még mindig itt vagyunk!