Egy újabb büszkeségtől dagad satnya mellkasom. A munkanaplóm szerint 5-étől kell számolnom azt az időt, amikortól a szolid szabadidőmben ráértem építeni és szépíteni a felújított termet testnek és léleknek... Mára, azaz 12 nappal (ténylegesen kb. 20-30 óra) később azt írhatom, hogy kész, minden elem a helyén, maximálisan feltöltve. :)
S bárcsak azt írhatnám, hogy teljesen egyedül vittem véghez mindezt, de a kezdetek kezdetén, a kipakolásban segédkezet kaptam... visszapakolásnál már felszívtam a begyembe minden vizet és megmutattam magamnak, hogy nem is vagyok én olyan gyenge legény. Még 5-e előtt, két napra beköltöztek a festők. Hogy mit csináltak, azt nem tudom... Poroltak. Egy-két luk volt a falakon, amit jóapám szerint én nem tudtam volna ügyesen eltüntetni. Hogy mennyire voltak ügyesek, ügyesebbek, azt inkább most ne firtassuk. Ezeken kívül, festettem, villanyt szereltem, ácsoltam, barkácsoltam, szereltem. Szóval ha most megfogtok és kidobtok az erdő közepén... akkor valószínű éhen döglök, mert ezek közül egyet sem tudnám ott hasznosítani! :p
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy még szerencse, hogy 2010-ben megcsináltam ezekből szinte mindent, hogy a 2011-es nagy felújításban ahhoz a teremhez már ne keljen nyúlni, csak ezt a munkások nem vették észre és szétbarmoltak mindent. Ha tehát egy-két év múlva meg kellene ezt ismételnem, akkor úgymond meg sem lepődöm majd! :p)
A megnyitó, felavatás, le és belakás még egyenlőre várat magára... pontosabban a jó időre, mert szigetelés ide-vagy oda, egy alapjáratú fűtéssel esténként még igencsak fel kell csapni a sapkát. Meg a most következő hétvégék tele vannak születésnapokkal, munkanapokkal és egyebekkel, vagyis több ebbel. :)
De a szabad-ideimben ezután sem fogok leállni és nézni, hogy nő a fű... ugyanis mostmár hamarosan itt az ideje az "időutazó"-nak is. Már ki van nézve a helye, s mint ahogy a teremmel kapcsolatban rengeteg felé akartak terelni és megmondani, hogy mit hova és miért, már ezzel kapcsolatban is kaptam rengeteg "okoskodást", de inkább csak magamra hallgatok, mert nekem úgy lesz a jó... ha meg nem?! Akkor nem, de legalább nem kell mást hibáztatnom érte...
...és még mindig itt vagyunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése