hogy a földre ért

Jó itt...

csak csodálkozott

Holdfényben játszó, arcát lepel fedi, a mellette elsuhanó árnyakat figyeli. Csak némán állva, levegőt sem veszít, a hold sugaraiból némi erőt merít. S közben arra gondol, vajon merre tovább, látja az eddig megtett lába nyomát. De vajon merre, tényleg merre?! Merre futna a teste, vagy a lelke? A lelke talán egy meleg otthonra vágyik, de teste a gondolattól is csak remeg, fázik. A teste még menne, jobb helyet keres, hol az orra sosem lenne deres. És ahol a magány is messze... ott és akkor lenne nyugton a teste. Mert eddig bárhol is járt, bárhova futott, csak a hideg telet látta és magányosság jutott az asztalra, amit feltálaltak neki, és mondták, hogy azt akár nagykanállal is eheti. De neki már elege lett belőle, nem ízlik tovább, hinni akarta, hogy akad más is, mégha az ostobaság. Ezért kelt hát útra, és azóta is csak megyen, átkelve árkon, bokron, de legtöbbször hegyen. Megmászott mindent, hogy a túloldalt tán valami akad, de a sok úttól a szíve csak egyre jobban szakad. Kereste és kereste, de eddig mégsem talált semmit és most itt áll némán, levegőt sem veszít. Kérdezi magától, hogy vajon most merre? Bejárta már a világot magányosságot lelve.
Így hát megállt itt, s vett egy mély levegőt, s eképpen szólította a teremtőt: Uram, most hogy utam végére értem, itt maradok. Megelégszem mit tőled kaptam, s új otthont rakok. S bízom benne, hogy a társam, kit eddig kerestem és eddig vártam, megmutatod neki az utat, hol én a helyemet megtaláltam.

fázott, de nem beszélt

Újra csak a Green Day frontemberére tudok gondolni... Nem kicsit babráltak ki velük, s ő kiborult nyilvánosan, s habár nem látszott akkor rajta, de állítólag vannak alkohol problémái, ezért a kiborulás után elvonóba ment. Ez így tök érthető, nem?!
Én, a csöndes, jól-nevelt kisfiú és pont tartok, hogy nagyon leugatnék már valakit. Hogy miért?! Már nagyon nem bírom elviselni azokat az embereket, akikkel nap, mint nap kénytelen vagyok találkozni... és látni rajtuk... Ez nem is jó kifejezés: anélkül, hogy látnám őket, tudom mit csinálnak és hogyan. Gusztustalanul, igénytelenül, nem-törődöm módjára, leszarva mindent és mindenkit. Baj, ha ez engem bosszant? Baj, hogy amiért és amivel én megdolgoztam, azt szándékosan tönkreteszik? Megfegyelmezhetek valakit, szólhatok a dolgokért? Nem! Mert idióták... meg sem értenék, hogy elhánynám magam tőlük, ha csak rájuk nézek és belegondolok, hogy normális ember, akinek tető van a feje fölött van, olyanokat nem tesz.
Persze, aki barlangban lakik, szétdobált, összegyűrt rongyok között, annak minden mindegy. Több gáz számlát fizettem be ma, mint a havi keresete, de egész nap pufi dzsekiben van (nem is tudom, hogy lehet úgy dolgozni) és magára nyitja az ablakot... 3°C-ban?! BAZDMEG!!!

De nem, nem vagyok hajlandó felsorolni mindent... már acélbetétes van rajtam és pattanásig feszülnek bennem az idegek, szóval majd látogassatok meg a pszichiátrián. Köszi. ;)

szívkirály

Az ablakon kívül megcsikordul a szél,
Újra itt, újra itt a tél.
A köd felszáll, de a dér marad,
Nem hallani már a boldog madarad.

A szíved kalapál, de nem értem repes
Kihűlni vágyó tested felmelengesd.

S közben apró szemekben hullik a hó,
Leérve elolvad, nem megmaradó
Csak, hogy latyak és sár legyen
Magányos legény azon lépkedjen

Haladjon útján, egyenest az orra felé
Ezt a biztos pontot el nem téveszté
S egyre, egyre csak halad

Ruháján olvadnak az apró hó-fonalak
Cipőjére felcsapódik elöl-hátul a sár,
De ő csak egyre halad, jár, nem vár.

kassza #5

Nahááát, egy újabb hónap eltelt. Az idő szinte csak úgy repül... és nincs ám olyan, mint a repülőknél, hogy hébe-hóba lezuhan egy-egy, s aztán a fekete dobozból megtudjuk...ják, hogy mi történt. De az idő nem, az szépen állandóan csak telik. És már csak 20 nap... Hülye maják! Lassan kezdem elveszíteni a hitemet ebben. Abban meg nem hiszek, hogy mint az erről készült katasztrófa filmekben, vagy mint a Die Hard 4.0-ban a feje tetejére áll az egész, egy nap alatt megszűnik minden. Akármilyen apró pont vagyunk a végtelen világegyetemben, s abban az ember akármekkora apró porszem, a végtelen időt tekintve pedig akármilyen mikrópillanat egy emberi élet... ha valaminek történnie kell, akkor annak már rég el kellett kezdődnie.
Jó... voltak már szökőárak és hurrikánok, az időjárás kész téboly és pénzügyileg is megingott már a teljes világ, de hol vannak ezek még ahhoz, hogy a teljes emberiség... vagyis ami számunkra a filozófiailag világ számító tény, megszűnni látszódjék.
Na dehát egy kicsit elkalandoztam az eredeti témámtól - ahogy ez elég gyakran megesik. A testi fejlődésemben/fejlesztésemben olyan nagy - eget-verő - változást nem tapasztaltam. A súlyom nagyjából tartom. Persze van, hogy néha bezabálok és van olyan (munkás) nap, hogy úgy fogom fel, hogy csak folyadékos tisztító kúrán esek át, de az átlag 67 kiló így is megmarad. A napi tréningben fejlődést nem értem el. Több erősítést nem tudok csinálni... mert egyszerűen gyenge vagyok (mit szépíteném a dolgot) - pedig az akarat meglenne hozzá. Sőőőt, volt hogy egy-egy napot ki is hagytam, vagy ki kellett hagynom, mert egyszerűen nem tudtam megcsinálni a gyakorlatot.