fákat lát ő elsuhanni

Van ez a nemrég nyílt gépkölcsönző, itt nálunk, a faluba. A nyár folyamán, a 800 tonnás betonokat az ottani légkalapács segítségével sikerült apámnak megtörnie, az építkezésen. Ennek hála ki lettünk sorsolva (bizonyára rengeteg más ember/gépet kikölcsönző közül) és nyertünk egy sarokcsiszolót. 

Akkora szükségünk volt rá, hogy azt leírni sem tudom... pont 3 éve vettünk egyet Zs apósáéktól. Ellenben faterom kitalálta, hogy akár el is adhatná, vagy elcserélhetné ezt az új készüléket. Nem sok próbálkozás után ismét/újra 3 év után :) Zs apósánál kötött ki, ahol megboltolták, hogy ki lesz cserélve egy lombszívóra. Nem is kell írnom, hogy erre mennyivel több szükségünk volt. :)

Vasárnap már tettem vele egy próbakört a zudvarban, mert mitagadás, ha már megvan... és mert baromira zavart már az avar, de másnapra már persze nyoma sem volt a "munkámnak". Ma meg újra előtört az avar-zavar, s kicsit nagyobb részben kavartam egy helyre a leveleket a kertben. Csak 3 zsák lett tele! Persze a fákon még hemzsegnek a levelek és lesz még lehetőségem játszani ezzel a fegyverrel: olyan vele közlekedni, mint a terminator 2-ben, a forgócsövű, repülős, gépágyúval. Ja és persze olyan nehéz is! ;)

Szerda reggeli állapotok (mert kedden ugyebár már túl sötét volt egy fényképhez), még látszódik a "munka" eredménye, de persze délutánra már a szél újból összetombolt mindent.

A levelekkel ezzel sem egyszerűbb elbánni, mint a régi hagyományos lombsöprűvel, ám ha télen jönne hozzánk egy helyes kis hómaró is, akkor aztán már tényleg egy szavam sem lehet. Faterom még a fűnyírót szeretné lecserélni egy újra... aztán már tényleg teljes géppark!

...de még mindig itt vagyunk!

autó fordul, széken a ruhád

Budapest, Budapest de csodás?! Hát nem! Vagyis lehet, hogy csak mi vagyunk szerencsétlenek és nem azt látjuk, ami szép benne... Ugyanis pár napja arra is jártunk. A hülyeség ott is dívik. Elsősorban persze a közlekedésben.

Mi még azt tanultuk, hogy Magyarországon, úgy általában az egész területén, a jobbra-tarts van szabályban. Aki bal oldalon közlekedik, az vagy hülye és szembe megy a forgalommal, vagy angol kocsit vezet és úgy megy szembe a forgalommal. :) De ez az egész nem is ott kezdődött... Hanem eleve egy három-sávos nagy főúton jöttünk befelé, s a GPS szólt is, hogy majd le kell kanyarodni jobbra, le is húzódtam (mert nekem kellett vezetni) a legjobboldalibb sávba (buszsáv)... még 50 méter, még 30, még semmi lekanyarodási lehetőséget nem látok. És na itt kellett volna jobbra menni... még 10 méter... újratervezés. Mostmár szerintem a harmadik éve szopat be ez az utca. De segáz, majd a következőn. Azt meg 4 kilométer múlva írja. Fasza. De azért megyek tovább és pár száz méter után kisasolok egy újabb jobbost, bekanyarok... újratervezés. De legalább már a megfelelő égtáj felé tartok.

Az utcákban egy deka felfestés sincs, pedig normál szélesek, vagyis legalább 3 autó elfér rajta kicentizve. S itt jött az én jobbra-tartásom. Vagyis mentem volna az elképzelt választóvonal jobb oldalán, amikoris észrevettem, hogy előttem a többiek mind a bal oldalon haladnak... s mögöttem a rutinos sofőr meg nyomta neki rendesen és már előzött is volna, dehát nem esszük olyan forrón a kását. Majd biztos hagyom, hogy megelőzzön, mentem a tömeggel, én is toltam neki, próbálva követni a GPS-t. Aztán elérkeztünk egy kereszteződéshez, ahol elvileg én voltam a főúton, az oldalról jövőknek meg "kuss". Ám a kereszteződés túloldalán, az én sávomban ott terpeszkedett egy rendőrautó, egy lézengő fakabáttal... magyarán, nem tudtam eldönteni, hogy ő most irányítja a forgalmat, vagy helyszínel, mert egyiket sem csinálta jól.

Persze amint megláttam, rögtön gyomorideget kaptam (se személyi, se jogosítvány nálam, a kocsi forgalmija aznap jár le - így kell otthonról elindulni), merthát eddig ugyebár egyszer nem éreztette velem egy kollegája sem, hogy "a rendőr a barátod". Így aztán úgy voltam vele, hogy megyek tovább egyenesen a főúton, s ha sikerül eltekernem a kormányt és nem jönnek szembe (egy lélek nem volt a túloldalon), akkor kikerülöm, ha nem, akkor meg keresztül megyek rajta: minek állt elém?! :) Ahogy melléértem, rögtön kerekedett a szeme és a szájáról olvashattam, hogy "Hova-hova?!". Na, nem is kellett több... rögtön fék, a kerülést még nem fejeztem be, tehát gyakorlatilag keresztbe álltam az úton. Letekerem az ablakot és csillogó szemekkel kezdtem ecsetelni, hogy talán eltévedtem. Ő valami ideiglenes behajtani tilos tábláról beszélt (én nem láttam semmilyen táblát), meg hogy csak bkv (mi a tököm az a békávé?! budapesti közlekedési vállalat? vidéki vagyok, mi a francot kellene, hogy ez jelentsen nekem?). S talán látta, hogy tök hülyék vagyunk, megenyhülhetett a szíve (életében először), s ahelyett, hogy azon nyomban bilincsben verve vitt volna el minket a helyszínről, inkább elmondta, hogy melyik irányba takarodjunk onnan, deee nagyon gyorsan. Ám előbb azért még a forgalmit elkérte, mert azt látta, hogy októberi a matrica. De ahogy írtam már, pont aznap járt le... Még szerencse, hogy több papírra nem volt kíváncsi, mert azzal már tényleg betettem volna neki az ajtót. Behajtani tilosnál, papírok nélkül, majdnem érvénytelen fogalmival?! ;) Hát na, megúsztuk.

Viszont a forgalmi vizsga, a 2-2ésfél órás várokozással... na az gyilkos volt. És akkor még az is, hogy folyamatosan ég a motorhiba jelző... Én oda se mertem nézni, csak fél füllel hallgattam, hogy miről beszélnek a... nem is tudom minek nevezzem őket. Azok az autószerelők, vagy legalábbis autóhoz értők, akik letesztelik a kocsit, hogy utána megújíthassák a forgalmi engedélyt. Mert ugyebár az, hogy vizsgáztatók, az olyan lenne, mintha valami iskolában lennénk, de ez meg csak egy autó. 

Na mindegy... a fiatal (aki még csak pár éve dolgozik ott) kérdezgette az öreget (Árpibát), hogy kialudt-e a hibajelző. Ő meg bőszen mondta, hogy persze... meg hogy csak 3 ülés volt benne. Az hogy?! 5 személyes... Odamehettem volna beszélgetni, hogy van a motorházban egy 30ezer forintos kis műanyagdarab, ami úgy törik el, mint egy ropi, az felelős a hibajelzőért, s faterom rohadtul nem hajlandó venni egy újat, amihez ismét hozzáérve a kezében maradhat. Az ülések meg be vannak hajlítva a padló alá, mert épp munkából hoztam el a kocsit és a rongyok csak így férnek bele. Inkább vártam, míg ők akarnak kötekedni, s csak aztán kezdek magyarázkodni... de nem kellett! Csak fizetni, mint a katona. A kasszánál a csaj meg megjegyezte, hogy tök sűrűn járok, nemrég is voltam. Mondtam, hogy 9 autónk van...

...és még mindig itt vagyunk!

régen nevettem azon hogy fröcsölnek

Igazándiból annyira rossz volt a sör, hogy se nem lett jobb kedvem, se másnap nem éreztem azt, hogy ittam volna... Talán igazi is volt Cs-nak, hogy ott sem voltam!!! Csak azt éreztem, hogy rohadtul nem aludtam csak egy-két órát, semmihez nem van kedvem, mert piszkosul fáradt vagytam és ÉÉééhes, s kiszáradásig szomjas.

Ettől függetlenül még lehet megkapom egyszer, hogy azt mondják, csak dülöngéltem és a világomról nem tudtam, amire én nem emlékezem... De azért ezt a lehetőséget elég kizártnak tartom. Mert a legjobban (erre pontosan emlékszem) az bosszantott fel, hogy egy abszolút nem mutatós (tehátha egy zsákkal a fején megy végig az utcán, akkor sem nézem meg) 15-16 éves lány, aki ordibálva ragaszkodott hozzá, hogy már 18 "elhessegeti" az én ismerősömet, aki vette a fáradtságot, hogy szóba álljon vele... No és persze ezen meg is volt sértődve, holott inkább örülhetett volna, hogy végre nem csak az enyhén dagadt osztálytársa mer melléülni és szóba állni vele. S mindezt még valahogy csak-csak megemésztettem volna, mert idén nem az első ilyen idegbeteg teremtéssel hoz össze a sors... lásd Szegeden! De ezek után egy ott lévő gyerek kezd el okoskodni... előadja az élettörténetét és azon problémázik, hogy mi mit-miért csinálunk.

Csak azért mondtam akkor a többieknek, hogy mi lenne, ha inkább el is mennénk onnan, s akkor talán elhallgat a srác... no nem mintha én nem szoktam volt összespanoskodni hasonló fiatal, okoskodó arcokkal, de azok legalább tényleg hülyeségről beszélnek, mint hogy hány karma van wolverine-nek :D, s nem arról, hogy nekünk hogy kellene élni. Bár lehet megint bennem volt a hiba, s vagy ahogy írtam is, nem voltam boldog... nem segített a sör. Illetve nem is ittam, meg persze ott sem voltam majdnem 5-ig...

...de itt még itt vagyok.

ui.: Billie Joe is kiborult! Láttam azt a koncert videót is... és én nem is hiszem azt olyan vészes őrjöngésnek. Az amerikaiak idióták. Ilyenért elvonóra küldeni?! :( (Már az elvonót sem értem, s vagy nem tudom, hogy ő általában mivel tömi magát... csak ki ne nyírják odabenn ezt az istenverte zsenit!!!)

hallgatja míg sötét lesz

Valaki vagy megátkozott az előző napi bejegyzésem végett, vagy csak rosszat akart... vagy mittudomén. DE most az van, hogy a derekam úgy elkezdett fájni, mint még eddig nem sokszor. Persze, mert mit csináltam ma egész nap?! Csak húzódzkodtam, valamint délután körbeporszívóztam. S ezen kívül csak ültem a gép előtt.

Nem is tudom, hogy tudnám teljesen képletesen, vagy átérezhetően leírni a fájdalmat: minden egyes hajlongás, testhelyzet váltás, vagy csak egy egyszerű séta olyan, mintha folyamatosan egy tompa lapáttal verne hátulról valaki. Ma este még a fogamat összeszorítva el tudtam menni egy kis közös ülésre, ahova hívtak. Viszont holnap megint megyünk világot látni, s a kocsiban végigülni több órát és majd vidéken is össze-vissza mászkálni?! És aztán még este is ott a kocsmatúra! Igazából csak remélhetem, hogy éjszaka, az ágyban történik valami csoda, és ami becsípődött - mert úgy gondolom, hogy talán erről lehet szó - reggelre helyre jön.... Bár ebben nem nagyon hiszek. :S
Múltkor a rohadt nagy tévét leemeltem a szekrényről, s vissza is tettem... akkor azt hittem, hogy besza.... vagyis akkor becsípődök és ott maradok abban a testpozícióban. De nem. Akkor megúsztam. Most meg nem tudom mi van, csak azt, hogy ez a fájdalom sokkal nagyobb lehet, mint amit faterom bármikor szok érezni a fejével kapcsolatban, ami miatt folyton nyavalyog és magából kikelve elviselhetetlenné teszi mindenki napját. Én meg ehhez képest csak szorítom össze a fogam, mert úgy hiszem az ordítással is csak jobban fájna...

...de még mindig itt vagyunk!

kassz #4

Rég volt már ilyen hóeleji beszámolóm... persze ez nem jelenti aztat, hogy azóta teljesen feladtam az általam oly-annyira vágyott testfelépítésem kialakítását és/vagy megtartását. Schobert Norbi mindazonáltal elmehet a francba az update-jelzésű kajáival együtt. Na nem azért mert valaha is megkóstoltam volna bármelyiket is! Csak az a tény, hogyha csak azt zabálnám, akkor azáltal fogynák... Hiába a fél-1 tucat képes beszámolónak és sikereket elért emberek vallomásának, én inkább olyan kajákat eszem, amit megszoktam és szeretek... és jóízűen eszek akkor, amikor akarok, vagy amikor éppen fussa rá az időm. A mozgás pedig kell!

A súlyomat tekintve az elmúlt hónapokban nem történt változás. Vagyis már nem nagyon fogyok tovább a 67-ből, ami annyira nem is bánt. Mindösszesen egy-egy nap mutat kevesebbet a mérleg, amikoris a bulik után nem igazán van erőm semmihez. DE mostmár rá vagyok koncentrálva a kockás hasra. :D Ez egy még lassabb és talán reménytelenebb folyamat, és hát majd meglássuk, hogy mi lesz az eredmény...

Figyelem, ha a bejegyzés folytatására kattintasz, sokkoló és kiábrándító képet is láthatsz!