értékeld 3. rész

Csopak!

Nem akarnék túlzottan kritikusnak tűnni, de az vagyok... Ha nyaralásról legyen szó, általában mindig az van, hogy minél több pénzt kipumpoljanak az emberből, aztán mégse távozz haza jó szájízzel. Persze nem mindig van az, hogy egy-egy konkrét személyt lehetne hibáztatni, vagy számon kérni... Ezért csak az érdekes dolgokat említeném. ;)

Először is, úgy néz ki, hogy Csopak arra van berendezkedve... vagyis pontosabban inkább az odalátogatók többségéről azt kell állítanom, hogy inkább a fiatal, kisgyerekes családokból kerülnek ki. Az éjszakai életbe nem is tekintettünk bele, de úgy hiszem, hogy ezek alapján nem is volt, vagy nem túl jellemző. És lehet, hogy csak a kisgyerekek végett, de úgy vettem észre, az általános türelmetlenség és egyfajta erőszakos hullám szinte egyértelműen érezhető volt.

Az idő tökéletesen alkalmas lett volna arra, hogy végig csak a parton henyéljünk, de dacára a rengeteg naptejnek, így is állandó leégés fenyegetett, plusz a sok pelenkás kicsi is hozzásegített minket ahhoz, hogy a környéket is bejárjuk.

Elhajóztunk Tihanyig, megmásztuk az apátsághoz vezető meredélyt, Füreden megnéztük Jókai villáját és az asztalát is. Más villába tévedve, láthattuk Scherer Péter-t munkában. Egy kisebb sétát tettünk a Tagora-sétányon, a "híres" fák között, valamint a csopaki templom-romok és vízmalom előtt is elhaladtunk párszor. A híres bortermelő vidéken már sajnos egyetlen pincészetbe sem sikerült bemennünk... részben azért is, mert külső ránézésre nem keltettek olyan hatást, mint amilyet egyszer régen Eger környékén tapasztaltam/tunk, hanem inkább olyanok voltak, mint a magánházak. Viszont így sem jöttünk haza helyi borok és némi kóstolás nélkül. :) A pince élményt, a kis hűsölést pedig letudtuk azzal, hogy barlangásztunk is keveset Füreden. 

Nyilván a Balaton és a rengeteg turista miatt, az árak az egeket szántották, még a nagykereskelmi láncokhoz tartozó kisboltokban is. A 400 Ft-os palacsinta és 990Ft-os fényképnél azért már nyugodtan meg tudtuk húzni a határt. Az utolsó vacsoránknál úgy tűnik a legjobb helyre toppantunk be, a legjobb időben. Volt is szabad asztal és a kaja és finom volt. Ellentétben Azurák Csabával, aki képes volt a barátaival 10 percig is várni, hogy felszabaduljon egy... ebből is gondoltuk, hogy olyan rossz helyen nem l-ehetünk! :P

...de hazajöttünk és még mindig itt vagyunk!

értékeld...

1. és 2. rész: A kocsmatúrától a házavatóig.

Mindkét esemény, ahogy az illik itt félegyházán, kissé nyögve-nyelősen kezdődött... Jó, persze a házavató Kecskeméten volt, de ahogy annak nekiindultunk, s a szervezkedése még itt folyt. A kocsmatúráról, habár késve indult, s így egy csomó állomást kénytelenek voltunk kihagyni, jobb nem is beszélni, vagy írni róla. :D

A házavató pedig túlságosan is korán kezdődött. :P Ha G úgy gondolta volna, hogy kell ennyi segítség, vagy több tucat plusz kukta... csak elrontotta volna a dolgokat. Legalábbis én így magyarázom, hogy nem kontárkodtam bele semmibe. :) A házzal kapcsolatban, attól függetlenül, hogy teljesen rendben volt, szép és rendes, azért egy kicsit csalódott vagyok. G-től azt vártam volna, hogy a maga ügyességével és a kis okostojás bogyójával egy üres telken alakít ki magának/maguknak egy olyan házat, ami szinte megszólal és tökéletesen jó nekik. Ehhez képest pedig csak a berendezés volt költői műgonddal megcsinálva...

...de még mindig itt vagyunk!

tűz és lég

Igazándiból van egy nagyon nagy kérdés... szinte már az egész lét kérdését feszegető. Még annál is nagyobb, hogy mi az élet értelme. Szóval hogyha van egy nagy hollywoodi produkció, ami olyan fantáziát dolgoz fel, amiben a legmodernebb űrhajók száguldoznak elképesztő sebességekkel... És ha ezek ráadásul még egymással is harcolnak, és lövöldöznek egymásra, akkor ugyebár jönnek a nagy sikervadász robbanások, hatalmas lángoszlopok ésatöbbik...

De ha a földi élet, általános fizikai törvényei alapján a tűzhöz elengedhetetlen követelmény a levegő jelenléte, akkor az űrben, ahol elvileg pont azért nem ugrál több millió ember, mert az hiányzik a legjobban (és mellesleg rohadt hideg is van), akkor hogy képes az űrben... ott, bármilyen kitalált űrhajó is égni, felrobbanni, vagy bármilyen más módon megsemmisülni?!
Részmegoldásnak, vagy fél feleletnek az számítani, hogy az űrhajók többségét általában humanoid jellegű fajok irányítják, akiknek talán szükségük van a hajójukon levegő... ez eléghet. De most nézem a Transformers-t. Azok robotok, ergo nekik még a kevesebbnél is kevesebb levegőre van szükségük... és mégis felrobbant a repülőjük a Holdon.

ui.: Csak engem zavar, hogy a robotok arca csilli-villi sötét-szürkés és - én legalábbis - lószart sem lehet belőlük látni?! Annak idején a rajzfilmekben sokkal egyértelműbb volt minden...

a tévét hagyom a hónom alatt...

...nem. Nem tértem vissza! :)

Az van, hogy néha bizony kár, hogy nem lehet rólam leolvasni egyes dolgokat. Például ha nem látszik rajtam, hogy fáradt, kialvatlan vagyok, vagy esetleg az, hogy dolgoztam volna... az életbenis valaha. Ezért szoktam megkapni azt általában, hogy naplopó, vagy amint ma azt, hogy kegyetlen vagyok, mert igaz, hogy keveset csináltam, de még enni sem ettem egész nap, csak hogy 12 óra után azt mondhassam, végre megyek... szitkozódások közepette. Hát.. ez így nagyon megéri!

És most valami egészen más: Most olyan nadrágokat gyártunk, ami anyagában szar. Hotelfiúk egyenruhája. De olyan szúrós, műszálas és még miegymás, hogy hozzányúlni is szar. A poén az, hogy nemrég ugyanilyen gatyákat készítettünk, csak a benne lévő címkén más hotel neve szerepelt. Éééés ma magamhoz mértem egy 62-es méretűt: ha még egy számmal nagyobb is lett volna, akkor abba tényleg duplán belefértem volna. Hosszra pedig épp csak a mellkasomig ért. ;) Egy 46-ost is magamhoz mértem, ami elvileg inkább a méretem lett volna, de az is simán a köldököm fölött gombolódott volna. Ezek a fránya németek... nem túl apró nép itt középföldén. :P

És most valami teljesen más: Mostanra elértem az ezredik látogatót. Köszönöm mindenkinek.

nekem más a gyengém...

...a magyarázat pedig mindig egyszerű. Hogy mire?! Az legyen az én saját kinem írt gondolatom. De innentől kezdve az lesz, hogyha nem is viszem túlzásba az írást, de egy-két zenének a klipjét belinkelem, amik jártamban-keltemben megtetszenek, vagy csak valamiért érdekesek. No és persze, visszafelé is... beposztolok majd a kimaradt időről pár akkori tetszetőset.