kötés

A költészet napján nem hittem volna, hogy trágyát fogok szórni... De ne szaladjunk annyira bele, vagy előre! ;)

A reggel alapján még azt hittem, hogy jól fog alakulni a napom, mert ha már költészet napja volt, költöttem. Nem verset, hanem pénzt. Újabb tintapatron kellett vennem, mert úgy iszom a tintát (pontosabban a nyomtatóm), mintha alkoholista lennék. De mivel kora reggel toppantam be a boltba nagy pénzzel, így kaptam egy kis kedvezményt, mert nem igazán tudtak visszaadni. Tehát így kell csinálni! :) Aztán szorgoskodtam egész nap, mint a méhek, addig, amíg el nem kellett vinnem anyámat a könyvelőhöz. Ott meg szemba találtam magam a hamburgeressel. És persze égette a zsebem az a pénz, amit reggel megspóroltam... No és persze addig nem is ettem sokat és azt sem tudom, hogy mikor ettem utoljára hamburgert. A hely mit sem változott, s mikor sorra kerültem, szépen - szinte tagoltam - elmondtam mit szeretnék, hogyan és miért. 5 perccel később a lány megkérdezi: Elviszed a hambit?!

Hambit?! Azt biztos nem... de a hamburgert csomagold be légy szíves. ;)

Ám eddigra már kifigyeltem, hogy a szomszédban nyitva volt a dekor-os bolt. No, itt jött ám az igazi költészet, festékek, ecset és egy aranyos mosoly az eladó csajszitól! :p Ekkor én már úgy éreztem, hogy be is fejezhetném a napomat, hazazötykölődtem, kettőt haraptam a hamburgerembe, amikor megcsörrent a telefon, hogy megjött a trágya. Olyan friss, hogy akár a saját lábán is jöhetett volna, de igazándiból hozták. Itt következett egy hosszabb veszekedés, amit nem idézek, a végén azt közöltem, hogy dehogy megyek. De miután úgy éreztem, hogy jó helyre került az fél6-kor fogyasztott "ebédem", s történjék bármi is, nem fog már visszaköszönni, újból nyakamba kaptam a lábaimat.

A friss trágyát egyszerűen nem lehet leírni. Olyan szar volt, hogy az már fos! ;) De a földnek meg elvileg kell... viszont két dolog volt igazán felesleges benne: 1. előtte enni, mert 5 perc szórás, terítés után olyan éhes voltam, mint még soha. 2. a héten edzeni... ezt már ki sem fejtem! :)

...de még mindig itt vagyunk!

ui.: Nem szeretem Jó zsef Attilát... nem tudom miért. Egyszerűen nem szimpatikus, viszont Ágnestól szívesen hallgatom: