A lehető legdurvább megélni az ünnepeket... vagy legalább meghúzni egy határt és megtanulni nemet mondani. Ugyanis amikor ülünk az asztalnál és sorban, folyamatosan jönnek a különböző étkek elénk, s a legvégén csak azt vesszük észre, hogy már 2-3 órája csak lapátoljuk befelé, akkor már az is furcsának fog hatni, hogy veszünk egy mély levegőt... mintha eddig még soha nem is vettünk volna.
Ebben az évben volt olyan szerencsém, hogy a legkülönbözőbb ízeket kóstolhattam meg, amiket még azelőtt soha... esetleg nem is gondoltam, hogy én valaha is fogok olyant enni. No persze nem kell valami eget rengető dologra gondolni, de aki csak a csirkétől a tyúkig bezáróan ismeri a húsok ízét, annak egy tatár bifsztek, vaddisznó, szarvas, és most húsvétra való tekintettel, nyúl kerül a tányérjába, azért mélyen kitátja a száját, mégha az esetek többségében épp csak alig-alig érezhető más ízről van szó, a megszokottakhoz képest.
De azért a különbségek néha abban is megmutatkoznak, hogy kiderül a gyomrom mégsincs hozzászokva az ilyenekhez és egyszerűen képtelen feldolgozni az újdonságokat...
...és még mindig itt vagyunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése