szédül-etess!

visszatérők

Tudom, mostanában nem vittem túlzásba az írást... egyszerűen van, hogy nincs is már időm a gép elé ülni, vagy ha mégis, akkor sem tudok elmélyedni abban, hogy velem mi van, s hogy azt még meg is tudnám fogalmazni. A munka, a haverok és a szerelem... s magamra már még csak egy gondolat sem jut. Nem tudom meddig bírom ezt így folytatni tovább, de úgy érzem kezd teljesen felemészteni... de amíg még nem, addig mehet vígan az őrület:

szakállasember

Ahol minden és mindenki ugyanolyan... hogy kerül a képbe a "szakállasember"?! Aki egyébként hatalmas tag... mink meg "készülünk" nagyban a bajuszpartira! :D
(tegye fel a kezét, az akinek nagyon ismerős a zene... és sokat hallotta "tévében" :P)

cím nélkül...

Ötletes videó... egy kapcsolat lefolyásáról a kezdeti vágytól egészen addig, amíg felégetnek mindent és nem marad senki és semmi. Hmmm... Értelem és érzelem - hogy ez a kettő miért nem tud kézen fogva járni egymás mellett?!

hiba

A hiba nem az ön készülékében van, mi sugárzunk rosszul. Amikor a képen hangyák tűnnek fel, vagy olyan események játszódnak újra, amik már egyszer lementek, azokat mi, úgy vágtuk össze. Mert képzeletben egy majom játszik a zongorán, az elefánt hegedül és egy meztelen, koszos ember ül a nézőtéren, kezében alma. A közönség felé hajolva tizenkettő éhes tál mosolyog. A tálak mögött éles kanalak és villák hada kopog.

Amint elindul a kép, a meztelen, koszos ember, harap egyet almájába, majd a tálak felé hajítja, ám az az elefántot találja el. Hat tál ijedtében felborul és marad csak hat, meg a kanál és a villa had.

Az elefánt ormányával gyorsan elkapja az almát, de a hegedű kiesik a füle alól, agyoncsapva azzal a zongorázó majmot. Mert egy igazi majom, ne zongorázzon...