szakállasember

Ahol minden és mindenki ugyanolyan... hogy kerül a képbe a "szakállasember"?! Aki egyébként hatalmas tag... mink meg "készülünk" nagyban a bajuszpartira! :D
(tegye fel a kezét, az akinek nagyon ismerős a zene... és sokat hallotta "tévében" :P)

cím nélkül...

Ötletes videó... egy kapcsolat lefolyásáról a kezdeti vágytól egészen addig, amíg felégetnek mindent és nem marad senki és semmi. Hmmm... Értelem és érzelem - hogy ez a kettő miért nem tud kézen fogva járni egymás mellett?!

hiba

A hiba nem az ön készülékében van, mi sugárzunk rosszul. Amikor a képen hangyák tűnnek fel, vagy olyan események játszódnak újra, amik már egyszer lementek, azokat mi, úgy vágtuk össze. Mert képzeletben egy majom játszik a zongorán, az elefánt hegedül és egy meztelen, koszos ember ül a nézőtéren, kezében alma. A közönség felé hajolva tizenkettő éhes tál mosolyog. A tálak mögött éles kanalak és villák hada kopog.

Amint elindul a kép, a meztelen, koszos ember, harap egyet almájába, majd a tálak felé hajítja, ám az az elefántot találja el. Hat tál ijedtében felborul és marad csak hat, meg a kanál és a villa had.

Az elefánt ormányával gyorsan elkapja az almát, de a hegedű kiesik a füle alól, agyoncsapva azzal a zongorázó majmot. Mert egy igazi majom, ne zongorázzon...

barom

Egy barom vagyok. Először még azt terveztem, hogy ha már úgy jártam, hogy mára nem kértem kaját és nem is készítettem semmit, akkor munkából hazamenet beugrom az albánba valamiért. De rájöttem, hogy semmi kedvem most ma, az ottani árukhoz. S némi viccel elütve az egészet az jutott eszembe, hogy twitteren, jó le is szidom majd magam, amiért elfelejtek bemenni. Ám hazaindulás előtt anyám óvatosan megkérdezte van-e nálam pénz... odaadtam neki mindet, hogy biztos ki tudja fizetni a varrógép-szerelőt.

Na, ebbe a részbe most nem megyek bele, nem akarom magam mégegyszer felhúzni. A lényeg, hogy ha akartam is volna, akkor sem tudtam volna magamnak venni kaját. Így ma is étlen maradtam... ahogy tegnap (ezt sem részletezném). Szombaton, mivel Boss mondta, hogy ne számítsunk kajára, s bulizás előtt együnk rendesen, hazaérve a munkából készítettem 5db palacsintát, hogy épp csak elvegyem az étvágyam. Aznap délre a múltkorról maradt csülökpörkölt volt, ami elől már akkor elmenekültem, mikor készült, s most is épp csak belenyaltam... nemcsalódtam, nem kedvelem a disznóhúst.

Múlthéten, az ünnep miatt teljesen fel volt borulva minden. Szerdára kértem csak kaját, de az egész heti menü unszimpatikus volt, szóval akkora is csak egy kis adag bántott húst, sült krumplival. S mivel volt egy kis kavarodás, csütörtökön beállítottak ugyancsak egy adag bántott hússal... De akkora tudtam, hogy nem kértem ebédet, s már előre gondoskodtam magamról, az albánból, egy szelet pizzával, amit be is nyomtam délig... kétszer meg a francnak sem van kedve ebédelni. Így ez a csütörtöki menü fel lett dolgozva kicsit más formában pénteken. Hiába is csűrőm-csavarom, vagyis egy szó, mint száz... mostanában nem étkezem normálisan.

Éjszakánként, hajnalokban sms-partiban vagyok, tehát alvás terén sem vagyok normális. Bár abban sosem voltam... :) És még a bulizgatás, iszogatások... mellett a munka. Szóval egy barom vagyok...

...de még mindig itt vagyok!

fel-szabadulás

Talán a tavasz teszi... tette, mert egyébként most mocskos egy idő van jelenleg, de az elmúlt pár napban szerte sütött a nap. Dőlt a jókedv, lehúzott ablak, száguldás. Egyedül csak a munka tudott egy kicsit megnyomni, amikor vagy kinn a földeken mindenféle árnyék, vagy folyadék nélkül, porban, földön fetrengve súlyos lapátokat kellett emelni, vagy a négy fal közé bezárva vasakat kellett hajlítgatni patentozás címszó alatt... de az ezen kívüli 3-4 óra?! Éjszakai alvás helyett, vagy mellett?! No, az igazán jó volt...

Még valami céltól vezérelve előbányásztam összekarcolt, írott lemezeimet a legzúzósabb rockkal és az örökös rádióhallgatás helyett azt tekertem fel addig, amíg még nem volt megerőltető a dobhártyámnak és közösen tolhattam a szöveget az énekessel, letekert ablak mellett, az ujjammal dobolva a kormányon és csak mentem, amerre vitt az út. Kicsit olyan volt, mintha meg is repedt volna az évek során gondozott csigaházam. DE nem érdekelt, hogy ki hall, ki néz és hogy milyen hülyének. Én voltam a legmenőbb a legkúlabb verdában. :P

A legjobb irónia viszont a lelkem kivirágzásában pedig az, hogy a testem már teljes romhalmaz. Mert ugyebár van az egész, a természetes, a negatív, a racionális és az irracionális számok halmaza... és még van a romhalmaz :D Ez utóbbi az irracionális és a nulla közös metszete lehet, ami az alvási igényeim, némi pihenéses regeneráció és aktív ébrenlét, a legkisebb neszre való felriadás megtestesülése.

Ezen kívül azt sem értem, hogy a ütősebb zenék, amik rendesen zúznak miért csalódásról és szakításról szólnak, a szerelmesek meg miért csak olyan tingli-tanglik... nem mintha egyikhez is közöm lenne, de tényleg nem. Ezt most persze a csalódásra és szerelemre értettem, nem a zenékre. Bár azért csalódás hébe-hóba megérint... Most hétvégén is, dobtam egy hátra szaltót, a farzsebemben meg pont ott volt véletlenül a fényképezőm. Hadd ne ecseteljem mennyire nem bírta el a súlyomat... pedig aznap este is milyen fasza képet tudtam vele csinálni a holdról. De nem csak én törtem őt szét, de ő is szilánkosra zúzta a farpofámat, ez még nem is számítana, mert...

...én még mindig itt vagyok!