friss

Először is, a szökőév kapja be!

Bár ez inkább csak némi prológus... Ugyanis az van, hogy a képes blogom készítésénél, nemrég kiderült (számomra is), hogy nem voltam elég körültekintő és/vagy tudatlan, s nagyon tévesen 365 napos project-ként kezdtem bele. A fránya szökőév miatt meg van egy plusz napunk... sőt mi lesz így a világvégével is?! Tudták ezt a maják!? Most akkor egy nappal előbb jön, vagy később jön el?! A névnapokat totál hazavágta, még a rádióban sem mindig tudták, hogy ki-mikor-mit ünnepel... no mindegy!

...még mindig itt vagyunk!

De amiért nagyon frissnek érzem magam az az, hogy az előbb még a kádban áztattam magam... s oda minden behallatszódik. Friderikusz a Mennyi? 30!-ban??? (Legyen ön is milliomos) Nem mintha nagy bajom lenne Sanyibával, s fél füllel hallottam is még múltkor, meg olvastam is róla pár sort, hogy Vágóval mi van, igazándiból nem érdekelt. Csak Fridiről úgy hinnám, hogy van olyan jó módú, vagy annyi népszerűségnek örvendő, hogy amíg egy kisebb időre eltűnik a képernyőről valamilyen módon megoldhatná a beszédhibáját...

Vagy őmagát nem zavarhatja az ilyen?! Esetleg ez mostmár ekkora nagy trend lesz, hogy mindenki pösze, vagy raccsol?! "Rosstélyosss"! :s Merthogy nem ő az egyetlen... nem, nem Farkasházy-ra gondolok (ő bizonyára nagyon jól tud fogalmazni, amikor ír, de beszédre teljesen alkalmatlan a raccsolásától függetlenül is), de van valami Évi (fiúhajú) is, aki néha szintén behallatszódik a fürdőbe. A rádióból is tudnám sorolni végtelenül... ha tudnék egyetlen-egy nevet is. :) A magyar énekeseknél vannak nagy számban ssssspössszék, és raccsolok is, a külföldieknél meg az a menő egyéniség, ha torok vagy orrhangon énekel, esetleg elfelejti teljesen kinyitni a száját... Borzasztó az ilyeneket hallgatni, két lábbal kellene mindet seggbe rúgni, hogy "beszéljen" már rendesen, ha már közszereplők, mert ilyenkor egyszerűen átmegyek majomba és elkezdem utánozni azt, ami a legjobban idegesít... Mi van ha egyszer úgy maradok?! Amúgy is dadogok (bár minden erőmmel és eszemmel azon vagyok, hogy elkerüljem azon szavakat, amik esetleg gondot okozhatnak), és zárt szájállás hadarok... akár el is áshatnám magam, ha a fenti új - menő - tulajdonságokat is elsajátítanám...

De visszatérve Fridire és a műsorra. Amikor 8-9 éve még néztem Vágóval, vagy egyáltalán tévét (tudom, hogy csak 4 éve lett vége... hallottam én is :p) már akkor is hasonló összegekkel játszottak, s nem azért, hogy bárki is megérdemelhetne bármennyit is... Nem kellett volna a nyeremény összegen változtatni egy keveset?! Meg ha eleve Sanyiból indulok ki... akkor is. A napokban botlottam bele a lentebb belinkelt videóba. Még a 90-es években, amikor a show-ja volt, elhozta hozzánk ezt a skót fazont... ugyanezeket a dolgokat tudta akkor is, s most ilyen tehetségkutató szarokra van rászorulva. No, azért őt se sajnálom, mert most az új megjelenéssel újabb 20-30 évnyi haknit helyezett kilátásba! :D

keményvagy...

Az itthoni próbálgatás után végre kimerészkedtem az új bakkancsban. Totálisan úgy tűnt, hogy nem lesz vele baj, nem kell betörni, vagy nem kell az én lábamnak átformálódnia hozzá. S ebben a reményben csaptam az utcák közé, a legtávolabbi célokat is beiktatva, megejtve némi élelmiszer-vásárlást is, ám...

Már hazafelé tartottam, amikor valami iszonyat erőből elkezdte metélni és szétvágni az akhillesz-emet. Dehisz kemény vagyok, s nem igazán törődtem volna vele, csak nem akartam fényes reggel idiótának tűnni azzal, ha egy kissé furán járok. A kirakatokban úgy tűnt, hogy nincs semmi szokatlan a járásommal, így még betértem egy-két helyre.

Aztán a bevásárlás végén, amikor már tényleg hazafelé mentem, a kezemben lévő szatyor füle föladta a harcot (erről szól a mai napi képem). S itt jött az igazi keménység. :) Az eddigi tapasztalataim alapján, nem tudtam úgy megpakolni egy nejlon szerkezetet, hogy annak a szakítószilárdsága gyengébb legyen a karomnál. S ez a mostani darab sem tűnt semmivel sem gyengébbnek. Viszont a kezemben tartva "szinte" nem is éreztem... amikor meg már csak egy fél fület tartottam, akkor sem! :D De aztán, arra a párszáz méterre, amíg a hónom alá csapva kellett hazacibálnom, úgy már komolyabbnak hatott. Lényeg a lényeg, a földdel való érintkezése sem volt éppen hatásmentes. Faterom gyógykenőcse, mivel a patikusok nem hegesztik rá elég erősen a tégelyeik tetejét az aljához, pár kenésnyivel kevesebb lett...

...de még mindig itt vagyunk!

ne pazarolj!

Nos, az egészségpercek után, az éhséget is megemlítve, nem csuda, ha egyből a kajára gondolok. :p Az itthoni készlet persze nem mindig igazodik a norbiupdate-féle felső-tízezernek szánt drága, ám egészségesnek mondott tartósított szarokhoz. Így az alapötlet egy legalább egy hete a hűtőben porosodó olajban úszkáló apró halszeletekből és pár napja száradó kifliből állt. S az, hogy csak sima szendvicseket készítsek belőle, s evés közben az olaj csurogjon le az ujjaimon, túl egyszerűnek tűnt... Ezért egy kissé újragondoltam az elkészítését. Aki még nincs túl az ebéden, annak semmi esetre sem ajánlom a megismétlésemet, s elkészítés közben többször arra gondoltam, hogy inkább elmajszolnék egy tábla csokit. :)

Ettől függetlenül, sajnos egészen finom lett... nem erre az ízre vágytam, de finom lett. Hogy a fene ette volna meg inkább... helyettem! :D

egészségpercek

Deep nemrégiben arról számolt be a facebook-on, hogy viszonylag nagyon rövid idő alatt ledobott magáról 10 kilót, pusztán csak azzal, hogy megvonta magától az édességet és a tésztaféléket. Nekem ez szinte lehetetlen! Nem tudnám magam rávenni, hogy egy kínzó éhség mellett gyorsan összedobjak valami ízetlen, és a valószínű sietségből fakadóan, sületlen húst. S a köretnél is inkább csak bajba lennék. A zöldségekről már megtanultam, hogy olyan hatással vannak rám, mint a patás állatokra - egy szóval nem igazán kívánnám. A krumpli biztos nem játszhat, így marad a rizs. Csakhogy pont ezért álltam le a sport-menüvel, mert folyton csak ízetlen húst adtak rizzsel.
Így hát maradnak számomra a gyorstészták, bármi amit csak a pékségek nyújthatnak. És persze, valami eszméletlen módon kívánom az édességet. Tehát a szóba biciklizést nyomnom kell ezerrel. S csak azért szóba... mert erről írni nem igazán lehetne. :p Az ülése olyan kemény, vagy inkább jobban írva kényelmetlen, hogy már maga az ülés gondolata, kezd anti-vonzóvá válni. S mielőtt még elkezdtem volna arra gondolni, hogy dokumentáljam az úgynevezett edzésemet, egy véletlen folytán, a rajta lévő egyetlen gomb beragadt és lenulláztam vele mindent... pedig már túl voltam 130 km-en is. :s
Na mindegy... egyenlőre még nincsenek beszámolásra érdemes eredményeim.

...de még mindig itt vagyunk!

i need a doctor

A tavalyi évem nem is szólhatott volna másról, mint a pénzköltésről. No nem mintha lett volna dögivel, csak hát a számítógépem összes alkatrésze szép lassan feladta a küzdelmet. Pedig volt elég más elfoglaltságom ahhoz, hogy ne éjjel-nappal menjen a gép. S talán pont ez volt a baj. Már hozzá volt szokva, s "munka" nélkül meg egyszerűen berozsdásodott.  De ráadásul költhettem volna másra... például bulira... bulikra.

Mostmár ezen kár rágódni. Idén megfogadtam, hogy más (jobb) lesz... Mindezidáig nem is volt elég sok rossz, baj. De most:

Csak nem éppen őrá van szükség. :) Van egy másik doktor is, egy sokkal jobb: Martens! Ebben a sarki télben, ami mostanában itt nálunk uralkodott (de bárcsak az uralkodna, s nem pedig az iparmágnások és politikusok) a bakkancsom feladta a harcot. Legalábbis úgy hiszem, hogy ez volt neki a végső löket, mert persze eléggé el is használtam már. Kíváncsiságból azért utána néztem, hogy az én kis drágassszágom élettörténetének.
Pécsről került hozzám, 2004-ben... s akkor volt 27ezer volt. 8 év, rengeteg széttört üveg az orrán, s megannyi segg szétrúgva vele, 3-4 pár cipőfűző, s kitudja hány megtett kilométer...
Az öccse, mert már az is megvan, s íme az ígéretszegés, hogy idén nem kell végtelenségig költekeznem semmire, 2012-ben már 32ezer. Igaz, hogy nem 47ezer, hogy meg lehessen élni benne, de ezért (vagy azért) még a régit sem rakom egyből a kuka mellé. Addig viszem, annyi javítóshoz, amíg még meg nem javítja nekem valaki, de elég szóból! Íme pár kép:

Régen ilyen dobozban árulták.

Az újabb verzió már kissé leegyszerűsödött.

Viszont változtattak a magasságán... vagy ahogy öregedett a régi, összement.

De itt egy kicsit látszik, hogy azért én is koptattam belőle rendesen.

S íme a baj maga... ezen a részen, kitudjamiért egy kissé beázik. :s

...de még mindig itt vagyunk!