Szerencsére minden hónap úgy zárul, hogy valami kellemesebb buli kerül kilátásba, amin természetesen hegyekben áll a kaja. S míg itthon a üres hűtő nem ejt kísértésbe, ezen alkalmakkor akárhogy is fogom vissza magam, a mérleg rugói másnap még így is elpattannak.
Ezen kívül egész tűrhetően tartottam magam az eddigi módszerhez, a mindennapos egy órányi tekeréshez. Hétvégén egy nap szünet. De a számok tükrében nézve a történetet úgy állok, hogy már láttam egyszer-kétszer kerek 70-et (lefekvés előtt), de ezek az értékek másnap reggelre 71 kilóra változnak. Ez talán azért lehet, mert este, álmomban, gondolatban eszek...
A folyamatos súlyvesztés ellenére a hátam fájdalmai nemhogy mitsem változnának, de egyes keményebb napokon, amik nemrég sorban jöttek, részben ezért is apadt meg kissé a bejegyzéseim száma, még már az őrületbe is tudtak kergetni. Ráadásul az agyam oxigén ellátása is megcsappant, mert mikor kicsit neki fekszem a munkának és utána túl hirtelen állnék fel, szédülés, ájulás közeli állapotba kerülök. Ez most még kicsit vicces, mert ital nélkül is képes vagyok dülöngélve közlekedni rövid időre, ám ha ez eldurvul és lendületből elkapok fejjel egy nehezebb, rozsdásabb vasdarabot, akkor már nem fogom annyira élvezni.
A torna és játéktermem elkészülésével, kezdetét vette egy nem túl intenzív, vagy mindennapi erőgép használat is. Nem arra törekszem, hogy rémisztő izmokat szedje fel zsír helyett, csak az altestem biciklivel történő megmozgatása mellett a felső régiók szinkronban maradjanak, maradhatnának...
...és még mindig itt vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése